2019.04.20. Tegnap volt 2 hónapos a Brumi – nálam. A gép a legendás „naked” Honda CB 500 kicsit endurosított/túrásított „Sport” változata. Némi idommal, kis plexivel (az enyém nem gyári, és annál jobb), szolid „alsó” bukócsővel, szivargyújtóval. Az enyémen a gyári dob cserélve lett egy szolid sportkipuffra, és van hozzá egy méretes (2 sisakos), levehető Kappa hátsó túradoboz. Közel 2000 km-t mentem vele. Teljesen elégedett vagyok vele. Ez egy fantasztikus gép. 21 éves, órája szerint közel 60000 km van benne, és bár vannak rajta korának megfelelő harci nyomok – de megy mint egy óramű. Megy? Ugyan. Nagyon megy! És senki nem gondolná róla, hogy milyen „öreg”. Nem úgy néz ki, mint ami a kora sugall. Amúgy előző életében volt egy komolyabb pofára esése, valószínűleg álló helyzetből, mert húzásnyom nincs rajta. Ennek külső nyomait nem tüntették el teljesen, ez rám marad a következő hónapokban. De ezek tényleg apró szépséghibák.

Nem mintha különösebben érdekelne, de a fogyasztása valamivel 4-4,2 l feletti 100 km-enként. Láncot cseréltettem rögtön rajta, azóta néha már kicsit megkergetni is merem. Tettem rá egy saját fabrikálású primitív láncolajozót, ami tökéletesen működik. Azért beszerzek hozzá egy mágnesszelepet és tovább fejlesztem, mert néha elfelejtem elzárni… A kipufogó leömlőket is lekezeltem valami csodaszerrel. Újszerű nem lett, de jobb, mint volt. A barna rozsdaszerűség a múlté, most olyan lilás az egész.

Indulás után az üzemi hőfok elérésével gondjaim vannak, ez jellemző a típusra. (Mondjuk még nem is volt igazán motoros idő.)

Jól „kiült” ülése van, kívülről ez tűnik legpudvásabbnak rajta. Viszont döbbenetesen kényelmes. Ábrahámhegyről kb. 2 óra alatt együltében jöttem vele haza (150 km), ebből csak 20 km volt sztráda (Pest megyei matricám van) – és semmi, de semmi ülepmizéria.

Normál közlekedési viszonyok mellett, utas nélkül ennél „több” motor felesleges. Az 57 lóereje a 200 kg alatti telitankolt súlyhoz bőségesen elegendő bármilyen manőver magabiztos és fölényes végrehajtásához. (Feltéve, hogy nem egy Lamborginivel, vagy egy kétszer erősebb motorral akar kekeckedni valaki.) A vége 190 km/óra környékén leledzik, ekkor már az órája túlmegy a 200-on. Nyomatéka is bőséges, bár ezért már pörgetni kell egy kicsit (8000-es fordulaton van a nyomatékcsúcs, 10500-nál leszabályoz.) Eléggé tudja kapkodni a lábát, 5 mp környékén van 100-on, 9 alatt 130, 12 alatt 150. Kettesben 130-140-ig, hármasban 160-165-ig húzza. (De lehet, hogy ez hármas-négyes, majd megnézem.) Mondjuk mínusz 10, mert az órája szerint. Ennek megfelelően városban, kettesben észnél is kell lenni a gázadással, mert különben megindul a fara. Amúgy az egész gép egyszerűen barátságos és nagyon kezes. A kanyarokba is szinte belefekszik, bár a döntögetéssel azért a hideg út és gumik miatt még kicsit óvatos vagyok.

Nem gondoltam volna, de a sebváltóval van a legtöbb „gondom”. Sokszor nem tudom, hogy hanyasban vagyok. Ez nem is „felül” gond (legfeljebb nem találom meg a nem létező hetedik fokozatot), hanem „alul”. Nagyon nem mindegy, hogy egy derékszögű fordulóba egyesben vagy kettesben megyek bele, főleg ha még emelkedik is. Kettes kicsit kevés, egyes meg kiugrik alólad, ha kettesnek hiszed… Hiányzik a fokozatkijelző – de már úton van Kínából. Lesz mivel babrálnom megint…

Amúgy azt sem gondoltam volna, hogy a hangja nagyon fog tetszeni. Nekem pont jó. Nagyon eltalálta ezt a kipufogót egy már rég megszűnt francia manufaktúra. Alapjáraton kellemes, mély brummogás (85 decibel), de 10000-es fordulaton is csak 89 db, mondjuk ekkor azért már visít rendesen.

A közlekedési tapasztalataim alapvetően jók eddig. Egyszer akartak állóhelyben mindenáron elütni, egy korombeli vén fazon lecsapta a balra kanyarodását. Vészfékeznem eddig nem kellett. Pesten egyszer voltam vele. Jó, de a Piaggioval még jobb. A vezetők többsége segít, lehúzódik. Ez kellemes meglepetés. A kivételek a szokásosak, többnyire valami nagy dög, elsősorban biemdáblju márka. A szokásos, természetesen. Persze ezek között is azért több az előzékeny – ez hozzá tartozik az igazsághoz. A sztráda még érdekes, bő két hete van még csak matricám. Hát a döntő többség letakarodik előlem időben. Pedig nagyobb követési távolságot tartok, mint autóval. Ja kérem, hát a hang… Mert azért van ám hangja, ha valakit utolérek, főleg ha még esetleg vissza is váltok…

A kamionokat, teherautókat, füstölő dízeleket, mikrobuszokat és gyors-kisteherautókat, elsötétített ablakú járgányokat, mobilozókat (így, ebben a sorrendben) pedig motoron még jobban utálom, mint autóval. Nem is tűröm meg magam előtt ezeket, az első adandó alkalommal elhúzok. Szó szerint.

Befejezésül a motovlogokról. Mostanában sokat nézem ezeket, meg a sajátomat is elindítottam. A többsége tetszik, többet követek is. De bőségesen található olyan is, ami a legkevésbé sem tetszik. Egyszerűen őrültség, ön- és közveszélyes manőverek sorozata. Sajnos ilyenek is vannak. De még a kedvenceim között is előfordul, hogy szidja az „ellent” valamiért, holott saját magát manőverezte balesetveszélyes szituba. De élőben is többször előfordult, hogy én még kivárok valamiért, más motoros(ok) meg el/bedönget(nek) a szituációba. Az igazság az – bár mindig is szerettem tempósan menni géptípustól függetlenül - , hogy soha nem szívleltem és lehetőség szerint kerültem a nagy tempókülönbségű előzéseket, kikerüléseket, sokszereplős autósor előzéseket. Az bizony potenciális veszélyforrás, bárki elbambul vagy „besokall” egy kicsit is.

Mára ennyit, nézzetek be az „Öreg Motoros” YouTube csatornára is, folyamatosan fejlesztem!

Már lassan a tavasz közepén járunk, így éppen ideje összefoglalni idei téli motorozásom tapasztalatait. Ez volt az első téli motoros idényem, a „félidőben” írt I. részben foglaltakat fenntartom (itt), és nem ismétlem.

A lényeg, hogy lehet motorozni télen, de csak ésszel (mint amúgy is, mindig). Mindegyik 3 téli hónapban 10-12 alkalommal ültem motorra. Jellemzően 20-25 km-es távokat futottam le. Leginkább a gép(ek) „karbantartását” szolgáltak ezek. Kicsit belezavart a képbe, hogy február utolsó harmadában kicsit váratlanul beszereztem a „téliesített” Piaggio mellé egy „motor” motort, egy Honda CB 500-ast. Szerencsére viszonylag jó idő volt, így alaposan beöltözve nem volt akadálya az „új” gép érdemi kóstolgatásának.

A Piaggio téliesítése beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A nagy plexi egészen szuper, megtartom a nyári szezonra is. A Tucano „szoknyát” március közepén leszedtem. Szerintem csak ezt a típust szabad venni. Jó volt, „meleg” is volt – de igazából egy kicsit zavart. Ráadásul a végénél, a csípő környékén volt némi „hidegpont” az alapos beöltözés ellenére. Kesztyű ügyileg pedig a hidegebb napokon nekem a síkesztyű vált be, a motoros kesztyű kevés volt. (Nem volt markolatfűtésem és „muffom” sem.)

Amire viszont eredetileg szántam a téliesítést, az nem igazán jött be. Nevezetesen: bevásárlásra csak akkor jó, ha nagyon célzottan, rövid időre mész egy üzletbe. Mivel túlságosan fel kell öltözni, a fűtött helyiségekben nagyon hamar túl meleged lesz!

Még két általános tapasztalat:

1. hiába próbáltam lefojtani a hűtőt, soha nem sikerült üzemi hőfokra melegednie a hűtőfolyadéknak.
2. a nyári gumikkal kicsit instabilnak éreztem a gépeket, főleg kanyarodáskor.

Amúgy a mocik meglepően jól indultak az esetek többségében. Jó, nem volt igazi tél, és komolyabb, hosszabb idejű hidegek sem voltak. Ezzel együtt tanulságos volt a téli idényem.

Még röviden a Hondáról. 8-10 Celsius alatt nem volt módomban kipróbálni, de nem is nagyon vágyok erre. Beöltözve azonban 40-50 km-eket simán ki lehet rajta bírni átfagyás nélkül 10 fok környékén is. Mondjuk térd- és vesevédő alap ehhez. A hideg aszfalton ennek a hátulja is csúszkál időnként, főleg, ha nem figyelsz eléggé a gázmarkolatra. A hűtővízét felmelegíteni pedig teljesen reménytelen vállalkozás. (Állítólag még nyáron is jellemző a típusra a nehézkes bemelegedés.)

Végül az „átmeneti” időszakról, márciusról. Főleg a Hondával mentem, 1000 km feletti távot. A „téli” motoros ruházatban, már motoros kesztyűvel használtam – és soha nem fáztam rajta. Már elővettem a nyári dzsekit és kesztyűt – de azért ezek igazából 20 fok körül és felett igazán jók. Az elmúlt hetekben pedig jellemzően már csak a jégeralsó – farmer – térdvédő hármast használom, mert melegnek éreztem a téli motoros gatyát. Meg nekem macerásabb is beöltözni a téli cuccba.

Update 2022.07.08. >>> A mai, modern, O-gyűrűs láncokra ne rakj olajozót! Csökkenti a lánc élettartamát! Nekem 18 ezret bírt ki a láncszett. A fogaskerekek még épek voltak, a lánc menthetetlenül megnyúlt. Most gyári Sunstar láncszettet kapott. A láncolajozót pedig most fogom leszedni.

2019.03.15.: Tegnap hoztam haza a mocit a szervízből, megtörtént a láncszett cseréje. Máshoz nem kellett hozzányúlni. Késő délután még szórakoztam egy kicsit a kamerával, nem túl sok sikerrel. Viszont végre nem kellett a láncra vigyáznom, csak arra, hogy a körforgalom előtt vissza is kell lassulni valahogy...  Jó, nekem most még szinte bármi "rettenetesen menne", de azért ennek a fele sem vicc. Hármasban a max. nyomaték környékén - messze a fordulatszámláló piros zónájától - már 140-el megy... Ok, tudtam, hogy elvileg 8-9 mp alatt 130-on van állóhelyzetből, de más gyakorlatban érezni ennek az öreg "kezdőmotornak" a virtsaftját. És 6 fokozata van - jó az utolsó "utazó" fokozat.

Ma pedig nekiálltam a láncolajozó összeállításának. Ócska térdeimmel és csípőimel nem fogok állandóan szórakozni a lánc kezelésével. Viszont a moci vételárának jelentős százalékát sincs szándékomban rákölteni a dologra. Így tescogazdaságos megoldással indulok majd. Azért majd, mert az új lánc gyári zsírzását egyelőre nem akarom lemosni az olajozással - viszont elkezdem beszerelni a berendezést. Azaz egy Lada hidraulika tartály (neten 300 magyar pénztől, szállítási díj 1500 HUF, én 1100-ért kaptam az első autós boltban). Plusz az otthoni "tartalékból" némi műanyag / akvárium levegőztető cső,  utóbbihoz tartozó 50 Ft-os zárócsap, egy printerpatron töltőtű (injekcióstű), némi kábelkötegelő, 2001-es évjáratú FBS szilikon ragasztó/tömítő, szerszámok (kés, olló, csavarhúzó, fogó, dugókulcs készlet). Indulásnak és a majdani tesztelésnek ennyi. Később szóba jöhet valamilyen egy-két ezer forintos kínai mágnesszelepes benzincsap beapplikálása is, de az már a második verzió lesz. Ha lesz. A Mamának pedig büszkén el akartam magyarázni, hogy milyen nagyszerű dologgal babrálok. Már éppen ideiglenesen feltettem az egyetlen kínálkozó helyre a tartályt (20-30 ml ?). Rácsodálkozott. Egekbe lökte a lelkesedésemet (néha ez is előfordul vele), hogy ezt én komolyan gondolom? Na jó, Ő azt látta, amit látott. Én meg már a majdani (vélt) eredményt. Még rá is kontrázott, hogy Ő ezt fel nem tenné, így elcsúfítani a Brumit, de hát az én motorom, azt csinálok vele amit akarok. Rendes feleségem van, nem? 

Amúgy akit érdekel (meg a korrektség jegyében) a részletek itt és itt. Ezek is faék egyszerűségű olcsó megoldások, de én egyelőre még primitívebb saját (al)változattal kezdek. Az akváriumcsap adagoló is lesz/lehet alapfunkcióján túl.

Update 03.24. : Nem láncolajozó, hanem mai FB bejegyzésem: " Hát nem fogadtam volna a mai foci eredményre, viszont szívből örültem neki. Meg délután motoroztam egy fantasztikusat, közel 200 km. Most a múltkori Dobogókő-Esztergom után a másik közeli kötelező volt terítéken, a Héreg-Bajna közötti pindurka, ám annál élvezetesebb szakasz. Maradéktalanul élveztem! A kis Honda káprázatos, rettenetesen megy! Sajnos nem tudom jó videóval bemutatni, de tesztként valamit majd megpróbálok belőle összerakni."

Szóval:

1. Magyarország - Horvátország 2:1. Gratula minden érintettnek - és kösz!

2. Héreg-Bajna: kötelező minden motorosnak. Háromszor is végig mentem rajta, mind "akadálymentes" volt. Természetesen nem forszíroztam a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy ez a kis szakasz rövidsége ellenére tiszteletet és alázatot kíván meg minden rajta közlekedőtől. De tényleg maradéktalanuk élveztem, egy elszúrt kanyarom volt (parkoló motorosok - meg saját magam - miatt). Sajna a videó érdemben használhatatlan, majd legközelebb...

3. Videó: Van ami megvan, van ami még nincs. Csak 4K felvétel, és a mocin sajnos kell a stabilizátor, ami kicsit ront a minőségen. A 4K amúgy rosszabb fényviszonyok mellett is képes használható alapanyagot produkálni.  Magán a motoron el kell felejteni bárminemű kamera rögzítést, akkora a vibráció és a rezonancia. Rögzítés kizárólag sisakon vagy testen (mellkas, váll). Itt viszont a kamera szögének beállítása alapkérdés.

4. "Brumi", Honda CB 500 S: egy egészen fantasztikus gép. Kettesben pillanatok alatt 120-130, hármasban ugyanez 150-160. Nem is tudom, miért kellene "ennél több" gép? De ötösben és hatosban is "normál utazótempónál" detto odateszi magát, ha akarod. Ha meg visszateszed egyet-kettőt, hát akkor nekem most (még) elszabadul a pokol. Mi lenne egy közel kétszer ilyen erős Hornettel? Így is egy kövérebb - nem full! - gáz után tuti a megengedett határ felett vagy, legyen az bárhol... Egyesben és kettesben alacsonyabb tempónál pedig becsóválja a seggét nagy gáznál...

Update 2019.09.13.: láncolajozó v2.0 kész, beépítettem a pár hete megérkezett mágnesszelepet. Bővebben lásd a következő posztban. 

Update 2020.08.01. Megint előadta magát. Jött egy komment, hogy nem igaz, amit leírtam. DE AZ! Ennél szemetebb, alattomosabb kamera szerintem nincs a piacon. Baromi jót mentem, de csak az eleje van meg. Ha közvetlen USB tápra teszed (vagy egy pillanatra valamiért megszakad a táplálás), leállítja a felvételt! Ebbe már egyszer belefutottam, csak elfelejtettem. Fogok venni valami normális kamerát, ez meg marad tartaléknak. Vagy kidobom.

Új címkét indítok: „pancserteszt” megnevezéssel. Indítékom az, hogy beszereztem életem első „akciókameráját”, amelyről semmiféle  érdemi tesztet nem találtam a neten. Mondjuk meglehetősen új fejlesztés, és részben emiatt döntöttem mellette. De erről később. (2019.03.06.)

Előtte nézzük az előítéleteimet. Alapból nem kedvelem az Iphonokat, BMW-ket, Gucci cuccokat és társaikat. Minőségüket természetesen elismerem, de szerintem túlárazottak, árcédulájuk fele a névnek szól.  Ráadásul a pórnépnek lebutított, elérhető árcímkéjű változataik semmivel sem jobbak a konkurenciánál. Sőt. Azaz nem a márkákkal van gondom, hanem a tulajdonosaik egy (jelentős) részével. Nem mintha nekem nem lennének nem teljesen „noname” kedvenceim. Pl.: Samsung, LG, Sony, Intel, HP, Volvo, Honda, Suzuki, Columbia, Geox, Adidas, Reebok,  stb. Kínaiból is van a mai napig még gagyi, de egyre több a jó áron elfogadható, esetenként kiemelkedő színvonal.  Ár/érték arányban mindenképp.  Pl. Xianomi, Huawei, Blitzwolf, SJCAM stb. Egyébként is szinte minden Kínában vagy távol-keleten készül még a nagy márkáknál is… Oszt vannak fenntartásaim és előítéleteim is bőven, pl. minden olasz műszaki cuccal szemben. Még az olasz Hondával szemben is, amibe ugye nemrégiben beruháztam…

Szóval az akciókameráknál rég number one a GoPro. Tudásában, árában egyaránt. Ez az etalon. És természetesen léteznek „elfogadható áru”, lebutított változatai. Részemről azonban nem akartam százezres nagyságrendet beáldozni a szórakozásomnak – de kicsi tudású, kétséges megbízhatóságú, „olcsó noname” cuccra sem akartam pénzt kidobni. Maradt a „középkategória”, annak is az alja.  Vagy a kezdőkategória teteje. Kinek mi tetszik. Persze legyen némi „rezgés csillapítása”, ha belefér. Maradt a pixisben „buta” GoPro, SJCAM – és Lamax. Egy pár éve piacra robbant – bár mintha kicsit kifulladó félben lévő – cseh márka. A cseheket mindig is kedveltem. Ahogy a szlovéneket is. Utóbbiak szlávságuk ellenére kicsi osztrákok. A csehek meg a német szintet hozzák úgy nagyjából. Ha nem hiszed, tölts el pár hetet bármelyik országban…

Szóval egy frissiben piacra dobott Lamax mellett döntöttem, természetesen a szintén cseh „Alza” webáruház kínálatából. A többiekkel azonos „akciós” ár mellett kaptam még két ajándékot is tízezres értékben. Szükségem ugyan nem volt rájuk, de ami jár, az jár. És még jópofák és hasznosak is. A Lamax X9.1 pedig digitális és valamilyen mechanikus (?), soktengelyes rezgéscsillapítással is rendelkezik elviekben. Vadiúj típus, közvetlenül a márka csúcskészüléke alá pozícionálva. Elvileg Sony technológián alapul, ha jól vettem ki a rendelkezésre álló infókból. Marketing duma persze csúcs szuper, a részletes érdemi info már hagy kívánni valót maga után.

Csomagolás ízléses és gondos, szinte szép, minden adja magát, rengeteg – másoknál méregdrága és nem alapból járó – kiegészítő. Használati utasítás minimalista, de kezdetnek elég, és magyarul is vagyon. Ahogy a kicsi masina menüje is. Na, itt már vannak magyarsági hibák meg ebből félreértelmezhetőségek, de ne legyünk telhetetlenek („kocsi”=”kicsi”, de inkább "automatikus", formatálás  stb.). Az első szentségelésem (majd 2 email a marketingeseiknek) az SD kártyánál volt.  Az istennek nem volt hajlandó látni a vadiúj 64 GB Kingston SDXC kártyát, bárhogy formatáltam azt az ajánlott protokollokkal.  Bezzeg a közel másfél évtizede nyugdíjazott egykori Nokiám 2 GB-os kártyáját egyből látta. 64 GB Kingston vissza, menü „formátum” pont indítva. És lőn világosság, megjelent a DCIM könyvtár, üzemkésszé vált a kamera. Alapból 4K/30 fps gyári beállítással. Aminek érdemi lejátszásához nem rendelkezem megfelelő felbontású készülékkel egyelőre. Tehát visszaállítottam normál „HD” minőségre (1080p/60 fps). Annál is inkább, mert előzetesen nem mélyedtem el kellően az SDXC memória kártyák lelkivilágában, és bár C10, de csak ú.n. U1 sebességű kártyát szereztem be U3 helyett – ami vagy tudja a 4K-t vagy nem. Mármint a Lamaxxal együtt. Mondjuk speciel erre szerepel egy zárójeles mondat a sok hülye marketingduma szófosása közben – de ezen átsiklottam mélyreható előzetes elemzéseim során. Szóval „okosba” visszavettem a minőséget, majd alkonyatkor kimentem egy Hondás próbakörre. „Autókamera” üzemmódban. Mondjuk a fellelhető 2 tesztvideó alapján várható volt, hogy a kamerának nem erőssége a gyenge fényviszonyok közötti felvétel. A kamera rögzítése az egyetlen kínálkozó helyre, a visszapillantó tükörre azonban tényleg pillanatok alatt sikerült 3 mellékelt adapter segítségével. Ugyan pici kreativitás talán nem árt hozzá, de az én buhera előéletemmel ez nem volt akadály. Egy bő másfél óra múlva jöttek a gondok. Az még hagyján, hogy a videofájlok 3 perces darabokban vannak  ebben az üzemmódban (törli a régit, ha betelne a memkártya) – de egyrészt mintha más üzemmódban is darabolná a felvételt, másrészt a minőség erősen necces. Ez nem HD. A kétéves Samsung A5-ös mobilom nagyságrenddel jobb képeket és videókat készít. Harmadrészt szerkeszteni/vágni kéne valamilyen programmal. Végül pár órás szerencsétlenkedés után összehoztam egy túlságosan hosszú (>13 perc), teljes képernyős módban gyenge minőségű alkotást. Mint a régesrégi avi fájlok legalja. Kell egy jó szerkesztő program, felvétel minősége meg visszaállítva a gyárira.

Másnap lementem a Balatonra körülnézni és metszeni. Autóval.  A kamerát könnyedén beüzemeltem „Timelapse” üzemmódban 4K gyári felbontással. Akksi a gyári lózungok szerint ki kell, hogy bírja leérkezésig. Paloznaknál megállok kedvenc biciklis parkolómban. Nézzük a kamerát. Na ez sem működik. Ami tuti: a propaganda szerint az akksi kb. 90 percig bírja (mondjuk Full HD-ben és nem 4K-ban). Hát nem bírja (4K), még egy órát sem. Ráadásul felvételt se készít, csak lemerül. (Persze, lemerülés esetén az utolsó felvételt nem menti, mert "Timelapse"...) Rá az USB töltőre, normál felvétel indítás. Ez már valamennyire működőképesnek tűnik. Következő napon gyönyörű idő, szuper panoráma a Balatonra és a környező hegyekre. Kamerateszt a felvételi beállításokkal. Az LCD kijelzőn használhatónak tűnik az eredmény, majd otthon megnézzük a szuper monitoromon. 

Update1: Katasztrófa. Életlen a háttér még 4K-ban is!  A környező hegyek kontúrja szaggatott, "lépcsős", de a közvetlen közelben lévő fák ágszerkezete sem látható tisztán, elmosódott. A "Timelaps" titkaira sem jöttem rá, nem működik. Bármelyik páréves középkategórás mobil jobb videót készít. A képekről nem beszélve, össze sem hasonlítható. Az én Samsung A5(2016) telom klasszissal jobb. Ez csak a max. 4K felbontásban tud valami hasonlót, jó fényviszonyok között. Egyedül a "rezgéscsillapítás" jobb, ebben valami egészen kevés van, a Samsungban semmi ilyen nincs. A 4K kivételével életlen a kép. Csehektől nem vártam volna ilyen átverést! Még tesztelgetem, a 4K talán használható lesz, biztos rájövök majd néhány dologra. Felbosszantott, fogok csinálni tesztvideót. A töredéke nem igaz annak, mint amivel hírdetik.

Update2 / 03.12.: Na, megvan, hogy a káannyátsztalinnak... Meg a Lamax használati (nem)utasításának! Semmivel sem szarabb, mint a többi akciókamera, sőt... Szóval a zűrzavart, a számomra elfogadhatatlan minőséget a gyári beállítások okozzák. Így:

1. A képstabilizátor, az EIS (Electronic Image Stabilization). Alapból rontja a felvétel minőségét. KIKAPCSOLNI! (Majd igazi rázkódásos felvételnél vissza lehet kapcsolni.) Igazából ez nem is EIS, hanem hattengelyes OIS - Optical Image Stabilization - giroszkóppal kombinálva. A kamera mozgását/rezgését valamennyire korrigálja, cserébe elmosódott vagy életlen a háttér. Rögzített kameránál sem bír magával, akkor is "korrigál", hazavágja a hátteret...
2. Felvétel  ("jelenet") mód alapból "Kocsi", ami magyarul automatikus. ÁtállítaniTÁJKÉP-re!
3. Látószög alapból "Széles", átállítani "Közepes"-re.
4. Még a Full HD (1080p 60 fps) sem igazán jó, használd a 4K 30 fps-t!
5. Csak jó fényviszonyok mellett használd!

És csak úgy mellesleg: a csehek lényegileg egy kínai kamerát koppintottak le (SJCAM, székhelye Sencsen). Úgy nagyjából. Kicsit azért turbóztak rajta. A legújabb változataikat pedig most januárban dobták piacra, az X9.1 és X10.1 verziókat (még a firmware is 1.01-es, "gyerekbeteg"). Meg lehet, hogy az OIS stabizátor sem százas még. A két kamera gyakorlatilag megegyezik, csak az 50%-al drágább "tízes"  HD (720p) és Full HD (1080p) felbontásnál dupla annyi fps-t tud (240 fps, ill. 120 fps). Ennek lassításkor lehet jelentősége, ami képszaggatás nélkül 30 fps-ig lehetséges. 

Mondjuk pont a képstabilizátor miatt döntöttem a típus mellett. De majd kitapasztalom ennek használhatóságát is. Ahogy fenti beállítások is biztos, hogy nem optimálisak, de ez adott elsőként használható felvételt. Látószöggel, felvételi módokkal, fehéregyensúllyal, érzékenységgel (ISO) stb. még sok babrálásom lesz az "összeszokás" folyamán. Ami viszont meglepett: a Win10 beépített kép és videó szerkesztője ("Fényképek") meglepően jó és pofonegyszerű használni. És nem ront a minőségen látható módon - bár ezzel azért várjunk az igazán nagyképernyős tesztjeim lefutásáig...

Pozitívumok:

1. távszabályzó, ráadásul elvileg FM
2. ár
3. sok tartozék
4. képstabilizátor / OIS

Negatívumok:

• életlen (széle homályos) kép Full HD-ban
• csak 4K ad használható képanyagot
• távszabályzóval nem lehet bekapcsolni
• távsz. monitor kikapcs. hang azonos a felvétel indít hanggal
• nincs felvétel kijelző
• csak jó fényviszonyok mellett használható
• nincs hozzá használható használati utasítás
• nem lehet látni a töltésjelzőt sem
• alacsony akku idő (50-55 perc 4K-ban)
• nem a beállított felvételtípust végzi el (pl. loop-nál) ((1 felvétel loop, a többi „normál”)).
• ha nem indítod azonnal a beállított felvételi módot, átkapcsol „normál”-ba, nem csak loopnál

Udate 19.04.20.

NE VEGYETEK LAMAXOT, EGY RAKÁS SZAR!  Vagy csak akkor, ha szerettek káromkodni! Nekem már ez van sajnos, majd kitapasztalom a használhatóságát. Ami ugye változatlanul csak 4K 30 Fps. Mellesleg az "anyacég" prágai, de a termék "Made in China". Olyan nagyon nem lennék meglepődve, ha Sencsen városában készülne...

Update 2019.09.22.

Többet bosszankodom vele, mint amennyit örülni tudok néhány felvételnek. Már bánom, hogy nem valami normális kínait vettem. Vicc, hogy a honlapjukon 65e áthúzva helyett 44e a jelenlegi webshop ár... Szerintem rövidesen befellegzik a cégnek. A firmwaren nem látszik, hogy lenne újabb verziója... Pedig nagyon ráférne.

Ma speciel azt adta elő, hogy a szétcsúszott USB töltő hatására leállította a felvételt. Épp sikerült a Brumival egy / az első "off road" 4,3 km-es szakaszt abszolválnom (Pusztazámor - Gyúró "földút"). Örültem, hogy megy a felvétel, mert erre az útra többet nem megyek. Öklömnyi zúzottkővel felszórt út, egy fél km-es rész egész mély homokkal megspékelve. Túléltem, a felvétel viszont természetesen nem ment, mint ahogy utólag észrevettem. Pár napja meg totál lemerevedett, felvétel 1 mp-nél "megy", képernyő megy, semmi nem történik, semmire nem reagál... Akksi ki, vissza, természetesen minden visszaáll a teljesen használhatatlan gyári beállításokra. Több írást ez a gép nem érdemel meg, amilyen kecses, annyira barátságtalan a "használata". Már ha ezt annak lehet nevezni. Ez egy komplett átverés, gagyi az egész.

Ma kaptam meg a LAMAX X9.1 kamerámat. Rögtön kipróbáltam a Brumival. Még tanulni kell. A kamerát, és a szerkesztést is. A Win10 saját szerkesztője könnyen kezelhető, de botrányosan lerontja a videó minőségét. Vagy nem, csak még nem állt össze a kamera-szerkesztés-közzététel szentháromsága.

 Íme a videó, ami itt található: https://youtu.be/KnJ1DTyx4q0 

Na, ezzel kezdődnek az újabb gondjaim, de majd megoldom...

Update másnap reggel: a kamera kicsomagolása utáni "nemteszt/nullásteszt" pancserteszt nagyon is tanulságos volt. Az "eredmény" minősége kicsit felbosszantott. Egyelőre nem fenyeget a "vlogger" státusz, illetve még sokat kell fejlődni a kielégítő szint eléréséhez. 

Néhány dolog, ill. megjegyzés a történésekhez. Túl sok az újdonság. Sem a kamera, sem a motor, sem a videószerkesztés, sem az online megjelenés nincs rendben. Sőt, még a "tescogazdaságos" Intel G4560 lelkű (amúgy szuper) számítógépem sem igazán százas. A kamera lencséjén még rajta van a védőfólia, nem igazán optimális az SDXC kártyám (benéztem, csak U1 és nem U3), még nincs lezongorázva a különböző felbontások és beállítások közötti különbség. Tök új, tényleg kibontás utáni első használat volt, gyáritól eltérő beállításokkal. Mert én okosabb akartam lenni. A videószerkesztéssel pedig nem véletlenül nem vacakoltam eddig. A legegyszerűbb, kéznél levő megoldást, a Win10 képszerkesztőjét használtam. Életemben először töltöttem fel videót a Facebookra és a YouTubera, nicknév nélkül, igazi nevemre sikerült. Majd korrigálom valahogy. A moci pedig lánc cserére vár, nem cibálom, tartok egy láncszakadástól. A hátsó fék is csak dísznek van rajta, kötelező KRESZ kellékként. Az időnként hallható rezonancia oka megvan, nem szerkezeti dolog. Már javítottam rajta, de a megoldáshoz le kell bontani a burkolatot, megvárom vele a melegebb időt. Egyébként pedig még csak alig 300 km-t mentem a Brumival, azt is késő téli - kora tavaszi körülmények között. A kamera a tükörre volt szerelve, ami nem igazán optimális, a gép hangjait felerősíti. Ugyanakkor így mikrofon nélkül nem lehet a videó alá beszélni. A  probléma megoldása még várat magára. Végül: nem éjjel kell belekapni hasonló "minden új" dolgok sorozatába. Mindezeket figyelembe véve nem is olyan lesújtó az egész, hanem egy tanulási folyamat első - vagy "nulladik" - lépése. Felállt a baba, de még nem jár, a futás pedig még jócskán odébb van.

2019.02.23: ez egy kicsit szemétség volt a Piaggioval szemben - de megállta a helyét. Le is lövöm a konklúziót már az elején: van két igazán nagyszerű motorom.

A képen jól látszik mindkét gépen a "téli" majrécsík. Vállalható, így tartom rendjén valónak, a levegő hőmérséklete 2 fok volt - ezeket a gumikat egész egyszerűen nem erre találták ki. A hűtőfolyadék hőmérsékletével hasonló gondok vannak. A szinte teljesen leragasztott hűtőjű Piaggio hőmérője még csak-csak bekandikált  városban néha picit a legalsó határ fölé, a Honda nem volt hajlandó elmozdulni a "C" - ről (gondolom "cold"). Normál üzemi hőmérséklettől marha messze mindkettő. Mindkét géppel 20 km-t mentem, egymás után (előbb a robesz), részben azonos útvonalon, vegyes városi - országúti viszonylatban. 

Még a képhez: a teljesen "téliesített", óriás plexis robogó az előtérben nagyobbnak látszik, a valóságban "ránézésre" kb. egyformának tűnnek. A Honda (menetkészen, teli tankkal 197 kg) azonban mindig nehezebb legalább 20 - 30 kilóval a Piaggionál (156 kg). (Benzintank a Piaggionál 9 l, a Hondánál 18 l.) A Piaggio 200 ccm és 22 LE, a Honda 500 ccm és 57-59 LE. A robogó automata CVT váltós, a motor 6 fokozatú szekvenciális váltós. A robeszen "fotelülés", a Hondán hagyományos lovagló ülés. A robogón "ülök", a Brumin kicsit "hasalósabb" a testhelyzet, egyelőre arra kell rajta ügyelnem, hogy ne legyen súly a kezeimen. Robogó vs "motorkerékpár". A különbséget és "célgépséget" érintő koncepcionális alapvetéseket ismerve és tudomásul véve részemről mindkettőt "motornak" tekintem. Még akkor is, ha ezzel a motoros társadalom egy jelentős részének a lelkébe gázolok.

Mindkét gép másodikra indult. A 8 napja álló robogónál ez a szokásos formája, a Hondánál (még csak ismerkedünk) elsőre talán túl sok volt a szívató.

Hideg van. Síkesztyűt viselek. Rosszabb, mint a motoroskesztyű, viszont meleg. Hónapok óta nem használtam, most a "páncéloslovag" sisakban vagyok. Már a Piaggion túl hangosnak tűnik, ami a Hondán már szinte zavaró kezd lenni. Legalább is a korábbi napok nyitott sisakos motorozásához képest. Ekkora lenne a különbség a két sisak között? Eddig nem tűnt fel, majd csinálok egy direkt erre irányuló tesztet. Ez egy "Honz" flip-up sisak, a kereskedés szerint angol, szerintem meg a net szerint viszont médincsájna. (Update: nem, mégis a flip sisak a jobb országúton.)

Szóval akkor nézzük időrendben. Piaggio (kb. 5000 km vezetéssel): állandóan túl gyorsan megyek… Magasabb az ülése, mint a Hondának (csak lábujjaim érnek le, ha nem csúszok rajta előre). Ráülsz, mint egy székre. Lakott területen a CVT váltó miatt kényelmesebb. Azt nem mondanám, hogy jobban megindul, mert ez természetesen nem igaz. De éppen elég a dinamikája normál közlekedéshez. Országúton is lelkes 100-as tempóig, de itt már fogyóban a szufla, és nagyon érezhető a lóerők hiánya. Nagyjából azonos fordulatszám, semmi hangoskodás, tökéletes szélvédelem. Egy nagyon kellemes városi célgép, amivel országútra is ki lehet merészkedni. Itt azonban az előzéseket már meg kell fontolni, és ezeket nem árt lendületből megoldani.

Honda (kb. 120 km vezetéssel): nagyon kell figyelni a sebességhatárokra… Alacsonyabb és kényelmesebb az ülése, teljes talppal leérek róla. Oldaltámaszt használva könnyen szállok fel és le, sztenderen ez már macerásabb számomra, de még belefér. Lakott területen folyamatosan babrálni kell a sebváltót (vagy hagyod egy kicsit hangoskodni), az alsó két fokozatban ésszel kell adagolni a gázt. Egyelőre nem nagyon vagyok vele képes jobban megindulni, mint a robesszel – de utána a határ a bevállalás mértéke… Országúton detto. Jók a fokozatok áttételei. Lehet vele kényelmesen krúzolni és nyomatékból dolgozni, de 5000-res fordulattól nagyon megindítható, ilyenkor a hangja is megjön egész rendesen. Meglepően jó a szélvédelme, alig érezni a különbséget a robeszhez képest. Tökéletes közlekedési eszköz, amivel alkalomadtán kicsit „szórakozni” is lehet. Talán egy kicsit jobban kanyarodik, mint a robesz. Gázelvételkor kellemesen „visszamormog”. A motorfék elég határozott. A Piaggio fékei sem rosszak, de ezé más kategória. Rugózás terén is ez viszi el a pálmát.

Összegezve a Honda értelemszerűen „jobb” számomra (is), egyszerűen más kategória. Ezzel együtt a különbség kisebb, mint amire számítottam. Jó, amikor húzatni meg/vagy pörgetni kell, illetve lakott területen kívül ég és föld a különbség. Lakott területen belül azonban talán kényelmesebb a „városi célgép”, mint ahogy felülni is könnyebb rá, meg „beöltözni” is kevésbé kell/illik adott esetben. Szumma szummárum: az Intersparba/Auchanba/OBIba a Piaggio akár strandpapucsban (inkább ne...) és nyitott sisakkal, országútra/túrára/Balatonra a Honda „beöltözve” és zárható/zárt sisakkal. Fel vagyon adva a lecke, van két kiváló gépem. Egyelőre marad mindkettő. Az mindenesetre kedvező előjel, hogy a Hondával – bár még túlzás lenne „teljes összeszokottságról” beszélni – nem igazán kellett „barátkozni”, valahogy minden magától értendő és testhezálló vele kapcsolatban. Csak így tovább Brumi!

Egy nappal később: ma csak a Brumival mentem egy keveset, nagyon élveztem. Ma is hideg van, de azért ezúttal sikerült egy kicsit felmelegíteni a gumikat, főleg a hátsót. A hűtővizet persze nem, tartózkodtam is a nyolcezres fordulat feletti tartománytól. Lámpáknál még néha bénázok egy keveset vele. Persze ez relatív. Tegnap amúgy pedagógiai eszközként is debütált a Brumi. Csordogálok az utolsó előtti kereszteződéshez hazaérés előtt, amikor egy közepes méretű, négylábú, egyfarkú korcs szarógép úgy döntött, hogy ennek a fekete izének nagy lendülettel megmutatja, ki itt a főnök. Behúzott kuplung mellett egy vastag gáz, Brumi felhördül, kutya fülét – farkát behúzva ezerrel az útmenti susnyásba. Szerintem legközelebb nem kell számolnom vele…

Hát megtörtént. Az Öreg legújabb játékszere. Egy HONDA! Típusa szerint CB 500 S. Kicsit öregecske, de a mendemonda szerint nem vénül. Megy (és húz), mint egy óramű. Most hoztam haza, még csak 36 km-t mentünk. Igen, vittem/mentünk, nem csak ültem rajta. Nagyon partner volt. Ezzel ha előzni akarsz, akkor előzöl, de leginkább csak kikerülöd az akadályt. Még csak barátkozunk, de a kezdet nagyon biztató. A Mamának is tetszik, meg az is, ahogy barátkoztunk egymással a brumival. Hazafelé a Mama néha kicsit lemaradt a Hyundaijal, pedig Őt sem kell félteni... (A balatoni családi csúcsidő az Övé, még a Volvoval. De a Hyundaijal is ment már számomra döbbenetes szabolcsi időt.)

Mindig vágytam egy Hondára. Nem is tudom, hogy miért nem realizáltam már réges régen. Hetek óta nézegettem a kínálatot. A néhány napos februári tavaszt kihasználva végül rövidre zártam a kérdést. Győzött a józan ész, egy mindenre használható józan motort vettem. Az utolsó körben még egy Hornet, egy Suzuki SV 650, és néhány CB(F) 500 maradt a pixisben. Mindegyiken vettem már „üléspróbát”, a „kicsi” volt a leginkább testhezálló. Bújtam a netet, olvasgattam a teszteket, véleményeket. Nézegettem a gyorsulásokat meg a végsebességeket, stb. Elég lesz nekem a „kicsi”, fenntartása is barátságos. Ez is 5 mp körül/alatt 100-on van, 12 sec a 150, a vége bőven 180 felett. Nem kell több, nem lesz nagy túra, nem lesz ring, nincs tervbe véve utas szállítás. Persze „kezdőmotor” meg „csajmotor”. Valóban? Részben igen, hiszen „csak” 57 LE, természetesen a nyomatéka is kevesebb a nagyobbaknál. A tesztek szerint „Csajmotor? Felejtsd el!” – és „ne csodálkozz, ha hozzáértő kezekben a hegyi szerpentinen kívülről körbe motorozza a sokkal erősebb gépedet”. Egy direkt „túltervezett”, 300e km-re kalibrált, elpusztíthatatlannak titulált sorkettes erőforrás a lelke.  „Mindenki motorja”, „Öregszik, de nem vénül”, "Az elégedettség garantált", "Agyonütnéd, de nem hagyja magát" (ez konkrétan CB 500 S), meg „Agyonütni nem lehet, eladni meg sajnálod” – olvasom a címekben. Mellesleg utóbbiban lehet valami, mert a rendkívül szimpatikus eladó ma reggel felhívott, hogy „na hogy tetszett?” Hát eléggé tetszett. Persze 36 km, 10 fok körüli hőmérséklet, fullos délutáni csúcs a 7-esen 3 traffival fűszerezve, üzemi hőmérséklet alatti hűtő mellett messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. Ráadásul most nem „motorozni” mentem, csak hazahozni egy számomra vadidegen gépet. Mindenesetre fülig érő szájjal szálltam le róla, és a nemsokára hazaérő Mama is vigyorgott: „Jól néztetek ki, nagyon vagány volt!” Nagyon tetszik a Mamának a moci hangja, brummogása is. (Mellesleg mindketten utáljuk a túlhangosított, üvöltő motorokat.) Pedig óvatos voltam a gázzal, nem is nagyon jártam ötezres fordulat felett (vagy nem vettem észre). Baromi jó ez a plexi, elviszi a menetszelet a sisakom felett. Pedig a nyitott sisakkal voltam (az fél kilóval könnyebb és kényelmesebb az „országúti lovagpáncélosnál”). Arra számítottam, hogy majd elkezd letolni a mentszél a mociról, meg majd a szélzaj utal a sebességre. Hát nagyon nem. Eleve nem akartam nagyon elszakadni a Mamától, eszem ágában nem volt száguldozni, a műszereket meg normál esetben nem nagyon nézegetem. Azért kissé meglepődtem, amikor egyszer ránézek a tükörre, Mama sehol. Rápillantok a műszerekre, hoppá, 140 felett… Tényleg nem direkt volt, egyszerűen észre sem vettem a tempót. Persze időnként nem igazán tudtam, hogy melyik fokozatban vagyok, meg a nullát és a hátsó féket is keresgélni kellett. Nem gondoltam volna magamról, de odavagyok a hangjától. Semmi „hondás sivítás”, kifejezetten kellemes, magabiztos brummogás ezzel a kipufogóval. Amúgy meg is találtam a megfelelő jelzőt: egyszerűen az egész gépből a magabiztosság sugárzik menet közben. Hogy jó vétel volt-e, azt még nem tudom. De ezzel állítólag nehéz mellé nyúlni. És a brumival pillanatok alatt összebarátkoztunk egymással. Soha nem becézgettem a gépeimet, egyszerűen „Volvo”, „Szuzu” stb. volt a nevük. Még nem tudom, hogy ez marad-e „Honda”, vagy „Brumi” lesz a neve.

Miért éppen egy ősöreg, kinyomozhatatlan olaszos-spanyolos előéletű "kicsi" Honda? (Eredet igazoláskor mondták, hogy az alváz olasz forgalomba helyezésre, a legelső magyar fénykép pedig spanyol rendszámra utal.) Amikor azonos vagy kicsit magasabb áron fiatalabb Honda Hornetek, CBR600-asok, meg Suzu SV 650 N(S,R)-esek is feltűntek a piaci kinálatban? Hát az "R" (racing) eleve kiesett a hasaló pozició és a csutkakormány miatt. Azt meg írtam már korábban, hogy ezen a típuson éreztem leginkább "otthon" magamat. Ez passzolt leginkább a már nem teljesen százas csípőimhez és térdeimhez, ócska és kíméletre szoruló vállaimhoz. Ötre ültem fel, négynek kértem a beindítását, ezt azonnal ki is próbálhattam. Na nem mintha az sokat jelentett volna, örültem, hogy rajta maradok és próbáltam nem teljesen kukának tűnni rajta. De végül mégis csak sokat nyomott a latban az a max. 2 km városi mellékutcai próbaút. Ez a masina kora ellenére egyben van, kezes és barátságos, könnyen vezethető. Vannak rajta harci sebek, de nem vészesek, a fő ellenőrizendő dolgok rendben valónak tűnnek. Jó, a láncot cserélni kell. Viszont van hozzá egy mozdulattal fel-leszerelhető nagy hátsó doboz, egy tartalék féktárcsa, és kinézetre (mint utóbb kiderült funkcionálisan is) szuper plexi van rajta. Nem teljesen "naked", szolid bukócső, nem igazán tetsző, de nem is vészes "TV" lámpabura. Amúgy az Ügyfélkapun igénybe vehető  ingyenes "Gépjármű adatlekérdezés" sokat segít vásárláskor, nagyon jó dolog (rendszám kell hozzá, akinél nem látható és telefonon sem hajlandó megadni, az már repült is a "parkolóból"). Segítségével - miután a hatósági ellenőrzésekkor rögzített képek is lehívhatók - semmi idő alatt kiderült, hogy ennek a masinának az utolsó külföldi tulajdonosa tényleg nő (vagy buzi) lehetett: rózsaszín kerekek meg hátsó kapaszkodó... Érdekes módon ezen inkább csak derültem egyet, és végső soron növelte a bizalmamat. Az ár is kedvező volt, pár százalékot még hajlandó is volt engedni az eladó. Végül még egy szempont: nem A2 jogsira lefojtott euro akárhányas mocit akartam. Lehet, hogy ez nem szép tőlem, de ez 10 LE különbség az "öregek" javára! Jobban is mennek, nem is kevéssel! Jó, az ABS nem ártana - de a kínálati árak is jóval magasabbak. Ráadásul alig van néhány példány a felhozatalban. 

Szóval minden érv a kis 500-as öreg Honda mellett szólt. Nagyon kedvező (tartós) tesztek, olcsó fenntartás, könnyű, strapabíró, kezes, és még megy is, ha nagyon muszáj. Egy balatoni oda - visszaút legalább 2 órával lesz időben rövidebb sztráda használattal, mint most a Piaggióval sztráda nélkül. Országúti tempónál lehet vele normálisan előzni. Jó, tempótól függően nem feltétlenül "1 másodperces" előzés, de olyan nagyon nem is marad el ettől. Szóval nem tököltem, hétfőn megnéztem, kedden már mentünk érte a Mamával, akinek "élőben" is egyből nagyon tetszett. (Pontosabban tököltem volna, még le akartam menni valahová jó messzire megnézni egy azonos típust, de a Mama női megérzése és józansága helyretette dolgot.) A többit majd meglátjuk, folyt. köv. valamikor.

Ja, a fényképen ne cikizzétek a cipőmet, itthon felejtettem a túrabakancsot. De ehhez a géphez valszig beruházok majd egy motoros csimát a jövőben...

Update from Facebook 19.02.21.: "Kihasználva a jó időt elvoltunk a Brumival egy kis összeszoktató örömködésre az etyeki dombvidéken. Háát.. Meg húúú.... Ha EZ így megy, akkor a kétszer ilyen erősek hogy mennek ??? 
Városi tempóban, kettesben egy kövér gáznál még ez is becsóválja a seggét! Ezen felül pedig kizárólag egymásodperces előzések...
Nyugi, észnél vagyok/leszek, ne féltsetek!"

Hát nem semmi ez a masina. Pedig még óvatos is voltam a "túlhordott", laza lánc miatt. Amihez végül nem nyúltam hozzá, majd elviszem a szervízbe cserére. Magyarul tehát nem cibáltam, csak "finoman odatettem" néhányszor. Hagyta magát. Még szokni kell, hogy az előzéseket erőből oldjuk meg, fölényes erőtartalék mellett.  Előzés után pedig hezitálás nélküli gázelvétel, mert tutira a megengedett sebesség felett vagy. Lakott területen, országúton, sztrádán egyaránt. Hazaérés óta bő 3 óra eltelt, és még mindig a hatása alatt vagyok. Félreértés ne essék, még 100 km-t se mentem ezzel a géppel. De egyelőre csak keresem a megfelelő jelzőket. Illetve nem keresem, tudom. Csak hát... Nem érdekel, leírom.

Gyerekek ez egyszerűen egy KURVA JÓ GÉP !!!

Amikor kettőt visszatolva a sebváltót ráereszted a közel hatvan pacit 5-6000 körüli fordulaton a 200 kilo alatti kis gépre, akkor... Akkor vigyor. Akkor határozottan megemelkedik a plexi. Akkor - különösen, ha még nem szoktál hozzá - elszabadul a pokol. De tényleg.

Túl vagyunk a tél felén, összefoglalom eddigi tapasztalataimat. Lehet motorozni télen, csak ésszel. Én elsősorban az akksi és a technika kímélése miatt megyek alkalmanként 15-25 km-t. Alapesetben vizes és havas úton nem megyek. Vagy legalább is törekszem erre.

1. Nagy plexi kell. Nagyon érzékeny a karcolódásra az enyém, csak papírral és – ha nincs mínusz – bőséges vízzel tisztítandó!
2. Szoknya/kötény kell, a Tucano első osztályú, a többit kenterbe veri. Vigyázz, típusfüggő változatai vannak! Egészen rövid távra nem muszáj nyakba venni, egyébként jobb felkötni rendeltetés szerűen.
3. Síkesztyű tökéletesen kiváltja a téli motoros kesztyűt. Azért előfordult, hogy az ujjhegyeim kezdtek kicsit fázni, aki teheti markolatfűtést talán érdemes beszerelni.
4. Jégeralsó és hosszúszárú vastag zokni szintén kötelező. Akkor már egy túracipő is elégséges, ha nincs csizmád.
5. Részemről nem használtam a térvédőmet. Ha van Tucano, akkor a hideg miatt nincs rá szükség. (Nem a térdprotektor ellen beszélek – csak én most nem használtam.)
6. A hűtő beáramlását szinte teljesen leragasztottam, így sem nagyon hajlandó elérni az üzemi hőfokot. De jobban már nem merem lefojtani, mert állóhelyben rendesen megugrik a mutató felfelé. Venti még nem kapcsolt be, pedig próbáltam provokálni.
7. A karburátor nálam pár nap alatt elengedi a benzint. 3 nap állás után még másodikra indul, de egy hetet követően csak 5-7 kísérlet után. Ahány nap pihenő, annyiadik kísérletre indul. (Akksit ez nem zavarja.)
8. Az akksi eddig problémamentes, nagyon jól eltalálták a méretezését és a töltését (Piaggio).
9. Maszk sem kell feltétlenül, bár azért talán kicsit komfortosabb vele a hadihelyzet.
10. Rövid távra még vesevédő sem feltétlenül kell, bár ártani biztosan nem árt.
11. A kanyarokkal óvatosabban bánok, most alig döntöm a motort, inkább lassabban veszem be. Ugyanis jégfolt bárhol lehet, meg eleve másnak érzem a tapadást a hideg aszfalton – persze ez képzelgés is lehet „elméleti ismereteim” alapján…
12. Motorozás után azért jól esik egy stampedli pálinka! (Vagy kettő…)

Ha mindent magadra veszel, eléggé sokáig tart a beöltözés, és a végén nehézkes páncélos vitéznek érezheted magadat. Én pl. ezért nem használok – máskor igen! – térdvédőt, de még a vesevédőt is próbálom mellőzni. Na, jó, 20-25 km-t megyek max. Amúgy jellemzően alul 2 réteg (jégeralsó meg a thermo gatya), felül 4 réteg van rajtam (flanel ing, polár pulcsi, mellény, motoros dzseki). 1-2 zokni, túrabakancs a lábamon. Sál nincs, síkesztyű a vége. Esetleg maszk. És a nyitott sisakomat használom, plexi lehajtás nélkül.

Most kísérletezek egy üzemanyag stabilizátorral, állítólag javulni fog a hidegindításom. Amúgy Istvántól kaptam, neki a motorjain és a csónakmotornál is bevált hosszabb leállás után. Majd meglátjuk.

Üzemanyag stabilizátor (benzinhez)

 ELDUGULT az üzemanyagrendszer tőle!!! (6 nap múlva)

Nem adagoltam túl!

Update 2019.01.29. : meglepetésemre másodikra indult 11 nap pihenő után. Kicsit gondolkodott ugyan, de csak elkapta. Mondjuk egyhengeres motornál nem igazán értem ezt a "gondolkodást", de mindegy...

Még ez a levegő lefojtás is kevés… a maradék 2/3-át még lefogtam, így jó (update)

Ez a kiállás a legrosszabb, hó alatt jég…

Eltelt 2,5 hónap a blog indítása óta, újév első napja vagyon. A műfaj egyértelmű, ez egy "énblog". Mindegy miről írogatok, lényegében magamról írok. Visszatekintve az elmúlt évekre (részben), de a mai mindennapjaim is benne vannak. Az elején a visszatekintésekkor döbbenetes volt a rejtett emlékek özöne. Nem döbbenetes, hanem szinte megsemmisítő. Vissza is fogtam magamat kicsit - de természetesen folytatom. 

Vannak témák, amelyekről nagyon is határozott véleményem van - de amiket kerülni fogok. Vagy legalább is törekszem kerülésükre. Ha megélem, majd utólag visszatérek rájuk - talán. Ezek különböző szempontokból "érzékeny" , vagy "megosztó" témák. Hogy senki se a lehető "legrosszabbakra" gondoljon, ilyen például az, hogy én nagyon nem vagyok hajlandó "mindent" elhinni, így például rohadtul nem hiszem, hogy annyi pedofil pap lenne, amiről szószátyárkodik a média. A nőnemnek pedig igen nagy tisztelője voltam és vagyok - de ettől még képes vagyok néha szidni a női mérnököket meg sofőröket - és dicsérni a csaj motorosokat! Ami tuti, hogy nem egyforma a biológiai - fizikai felépítésünk, és kicsit eltér az agyműködésünk is ennek következtében (szerintem). Ettől még imádom a nőket, akik esztétikai élvezetet nyújtanak azokat különösen, bár engem náluk is inkább az agyuk érdekel. A házasságnál jobb alternatívát pedig minden nyűgével egyetemben sem ismerek az együttélésre. Ez olyan, mint a demokrácia. De a politikát (pedig) hagyjuk - bár azért azt nem árt tudni, hogy legmocskosabb foglalkozásnak tartottam és tartom a mai napig (az ügyvédek mellett - bocs kedves érintett közeli rokonaim). 

Sok mindenről tervezek írogatni, irodalmi babérok megcélzása nélkül. Egy részét - egyfajta izgalmas kvázi "startupként" a maga nemében - "mese" formájában. De ez kicsit több energiát igényel, mint amint azt kezdetekben gondoltam.  

A mai "digitális világunkról" pedig annyit, hogy nélkülözhetetlennek, de veszélyesnek tartom, hasonlóan a mesterséges intelligenciához. Ettől még muszáj használni, és együtt kell élni a veszélyeivel is. Hasonló a helyzet a klímaváltozással is, utódainknak ez lesz a legnagyobb megoldandó lecke - tőlünk örökölve.

A lényeg azonban az, hogy próbáljuk meg a lehető legteljesebb életet élni. Ne hagyjuk lehetőleg soha, hogy rosszul érezzük magunkat a saját bőrünkben. Ez nem mindig egyszerű - de törekedni kéne mindenkinek rá. 

Megvolt 68. Karácsonyom, Szilveszterem és Újévem. Az óév befejezését, majd az újévet mindkét nap kis motorozással fűszereztem meg (15-20 km). Ilyet még korábban nem csináltam, most ez is kipipálva. 

Az idei nevezetes napokat Nagymamával és Dédivel hármasban töltöttük. Aztán 25-én a szokásos forgatókönyv, jöttek a gyerekek és unokák, Nagyi testvére, Jutka és István. Régebben húgom is itt szokott lenni, de az utóbbi 5 évben erre nem került sor. Pedig ez neki ráadásul születésnapja, anno a Jézuska hozta, amikor én 6 éves voltam. Nem is nagyon örült később ennek, hogy egy napra esik a szülinapja meg a Karácsony.

A gyerekkori Karácsonyokra tulajdonképpen nem emlékszem. Pedig bizonyára nagy esemény volt, és szüleim, nagyszüleim ugyanúgy örültek a gyerekek örömének, mint később mi a saját gyerekeinknél, majd az unokáinknál. Közös életünk kezdetén Nagyival/Évamamával beosztottuk, hogy a Karácsonyokat felváltva töltöttük egyikünk szüleinél, a Húsvétot meg a másikunk szüleinél. Egyik 330 km, a másik 220 km volt anno. Sztráda nuku, 5 óra, illetve 3 óra vezetés. Sebességhatárokat végig átlépve.

Aztán a gyerekek születésével és szüleim „szomszédba” költözésével kicsit változott a kép. A kicsikkel az elején sokszor Szabolcsban töltöttük az ünnepeket. Amint kicsit nagyobbak lettek, beállt a jelenlegi „rend”: szenteste a legszűkebb családban, utána irány a nagyszülők. (Ebben közre játszott Apósom elhalálozása, ami után a Dédi is nálunk volt Karácsonykor mindig.) Ma a gyerekeink is ezt követik, miután a legkisebb unokánk is elmúlt 2 éves. 25-ikén jönnek hozzánk, másnap mennek le a másik nagyszülőkhöz. Remélem még sokáig így lesz a jövőben is.

A szilveszter-újév kettőse életünk különböző szakaszaiban eltérően alakult. Gyerekkorunkban nyilván otthon, majd kamaszként – fiatal felnőttként haverokkal bulizva. Aztán nagyjából a 70-es évek közepétől évtizedes távlatokban a hegyekben, sízéssel telt az évváltás. Többnyire Szlovákiában, később, amikor már lehetett, Ausztriában is. Ez többnyire örömsízés volt saját magunknak, nem oktatással vacakoltunk. (A baráti kör tele volt síoktatókkal, akkoriban indult meg itthon az egyre tömegesebb sízés.) Emlékezetes az első Mamával közös „gyerekes” sí – szilveszterünk, amikor a 3 éves és 8 hónapos kölyköket a nagyszülőknél hagytuk. Jól elvoltak, de a nagyobbik nagyon megsértődött az anyjára, hogy „egyedül” hagyta… Később vittük magunkkal a kölyköket is. Sízés tanulás ügyileg nem boldogultam velük, végül Isti állította őket lécre az Alacsony Tátrában. Aztán nem is tudom (90-es évek második fele, évezred forduló környéke), de a gyerekek kezdtek kikopni a közös szilveszterezésből, annak rendje és módja szerint. Meg elkészült a balatoni birtok, így éveken át Mamával (Nagyi) néhány baráttal együtt, vagy kettesben szilvesztereztünk a Balaton mellett. Amióta pedig a Dédi nálunk telel, itthon töltjük a szilvesztert. A „mobilkorszak” persze új dimenziót jelentett e téren is, hiszen a kapcsolattartás szeretteinkkel napi rutinná válhatott. Jók és szépek voltak a régi szilveszterek is, de ez a mostani forma is tökéletesen megfelel. Legyen még sok ilyen Mindenkinek!