Hát megtörtént. Az Öreg legújabb játékszere. Egy HONDA! Típusa szerint CB 500 S. Kicsit öregecske, de a mendemonda szerint nem vénül. Megy (és húz), mint egy óramű. Most hoztam haza, még csak 36 km-t mentünk. Igen, vittem/mentünk, nem csak ültem rajta. Nagyon partner volt. Ezzel ha előzni akarsz, akkor előzöl, de leginkább csak kikerülöd az akadályt. Még csak barátkozunk, de a kezdet nagyon biztató. A Mamának is tetszik, meg az is, ahogy barátkoztunk egymással a brumival. Hazafelé a Mama néha kicsit lemaradt a Hyundaijal, pedig Őt sem kell félteni... (A balatoni családi csúcsidő az Övé, még a Volvoval. De a Hyundaijal is ment már számomra döbbenetes szabolcsi időt.)
Mindig vágytam egy Hondára. Nem is tudom, hogy miért nem realizáltam már réges régen. Hetek óta nézegettem a kínálatot. A néhány napos februári tavaszt kihasználva végül rövidre zártam a kérdést. Győzött a józan ész, egy mindenre használható józan motort vettem. Az utolsó körben még egy Hornet, egy Suzuki SV 650, és néhány CB(F) 500 maradt a pixisben. Mindegyiken vettem már „üléspróbát”, a „kicsi” volt a leginkább testhezálló. Bújtam a netet, olvasgattam a teszteket, véleményeket. Nézegettem a gyorsulásokat meg a végsebességeket, stb. Elég lesz nekem a „kicsi”, fenntartása is barátságos. Ez is 5 mp körül/alatt 100-on van, 12 sec a 150, a vége bőven 180 felett. Nem kell több, nem lesz nagy túra, nem lesz ring, nincs tervbe véve utas szállítás. Persze „kezdőmotor” meg „csajmotor”. Valóban? Részben igen, hiszen „csak” 57 LE, természetesen a nyomatéka is kevesebb a nagyobbaknál. A tesztek szerint „Csajmotor? Felejtsd el!” – és „ne csodálkozz, ha hozzáértő kezekben a hegyi szerpentinen kívülről körbe motorozza a sokkal erősebb gépedet”. Egy direkt „túltervezett”, 300e km-re kalibrált, elpusztíthatatlannak titulált sorkettes erőforrás a lelke. „Mindenki motorja”, „Öregszik, de nem vénül”, "Az elégedettség garantált", "Agyonütnéd, de nem hagyja magát" (ez konkrétan CB 500 S), meg „Agyonütni nem lehet, eladni meg sajnálod” – olvasom a címekben. Mellesleg utóbbiban lehet valami, mert a rendkívül szimpatikus eladó ma reggel felhívott, hogy „na hogy tetszett?” Hát eléggé tetszett. Persze 36 km, 10 fok körüli hőmérséklet, fullos délutáni csúcs a 7-esen 3 traffival fűszerezve, üzemi hőmérséklet alatti hűtő mellett messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. Ráadásul most nem „motorozni” mentem, csak hazahozni egy számomra vadidegen gépet. Mindenesetre fülig érő szájjal szálltam le róla, és a nemsokára hazaérő Mama is vigyorgott: „Jól néztetek ki, nagyon vagány volt!” Nagyon tetszik a Mamának a moci hangja, brummogása is. (Mellesleg mindketten utáljuk a túlhangosított, üvöltő motorokat.) Pedig óvatos voltam a gázzal, nem is nagyon jártam ötezres fordulat felett (vagy nem vettem észre). Baromi jó ez a plexi, elviszi a menetszelet a sisakom felett. Pedig a nyitott sisakkal voltam (az fél kilóval könnyebb és kényelmesebb az „országúti lovagpáncélosnál”). Arra számítottam, hogy majd elkezd letolni a mentszél a mociról, meg majd a szélzaj utal a sebességre. Hát nagyon nem. Eleve nem akartam nagyon elszakadni a Mamától, eszem ágában nem volt száguldozni, a műszereket meg normál esetben nem nagyon nézegetem. Azért kissé meglepődtem, amikor egyszer ránézek a tükörre, Mama sehol. Rápillantok a műszerekre, hoppá, 140 felett… Tényleg nem direkt volt, egyszerűen észre sem vettem a tempót. Persze időnként nem igazán tudtam, hogy melyik fokozatban vagyok, meg a nullát és a hátsó féket is keresgélni kellett. Nem gondoltam volna magamról, de odavagyok a hangjától. Semmi „hondás sivítás”, kifejezetten kellemes, magabiztos brummogás ezzel a kipufogóval. Amúgy meg is találtam a megfelelő jelzőt: egyszerűen az egész gépből a magabiztosság sugárzik menet közben. Hogy jó vétel volt-e, azt még nem tudom. De ezzel állítólag nehéz mellé nyúlni. És a brumival pillanatok alatt összebarátkoztunk egymással. Soha nem becézgettem a gépeimet, egyszerűen „Volvo”, „Szuzu” stb. volt a nevük. Még nem tudom, hogy ez marad-e „Honda”, vagy „Brumi” lesz a neve.
Miért éppen egy ősöreg, kinyomozhatatlan olaszos-spanyolos előéletű "kicsi" Honda? (Eredet igazoláskor mondták, hogy az alváz olasz forgalomba helyezésre, a legelső magyar fénykép pedig spanyol rendszámra utal.) Amikor azonos vagy kicsit magasabb áron fiatalabb Honda Hornetek, CBR600-asok, meg Suzu SV 650 N(S,R)-esek is feltűntek a piaci kinálatban? Hát az "R" (racing) eleve kiesett a hasaló pozició és a csutkakormány miatt. Azt meg írtam már korábban, hogy ezen a típuson éreztem leginkább "otthon" magamat. Ez passzolt leginkább a már nem teljesen százas csípőimhez és térdeimhez, ócska és kíméletre szoruló vállaimhoz. Ötre ültem fel, négynek kértem a beindítását, ezt azonnal ki is próbálhattam. Na nem mintha az sokat jelentett volna, örültem, hogy rajta maradok és próbáltam nem teljesen kukának tűnni rajta. De végül mégis csak sokat nyomott a latban az a max. 2 km városi mellékutcai próbaút. Ez a masina kora ellenére egyben van, kezes és barátságos, könnyen vezethető. Vannak rajta harci sebek, de nem vészesek, a fő ellenőrizendő dolgok rendben valónak tűnnek. Jó, a láncot cserélni kell. Viszont van hozzá egy mozdulattal fel-leszerelhető nagy hátsó doboz, egy tartalék féktárcsa, és kinézetre (mint utóbb kiderült funkcionálisan is) szuper plexi van rajta. Nem teljesen "naked", szolid bukócső, nem igazán tetsző, de nem is vészes "TV" lámpabura. Amúgy az Ügyfélkapun igénybe vehető ingyenes "Gépjármű adatlekérdezés" sokat segít vásárláskor, nagyon jó dolog (rendszám kell hozzá, akinél nem látható és telefonon sem hajlandó megadni, az már repült is a "parkolóból"). Segítségével - miután a hatósági ellenőrzésekkor rögzített képek is lehívhatók - semmi idő alatt kiderült, hogy ennek a masinának az utolsó külföldi tulajdonosa tényleg nő (vagy buzi) lehetett: rózsaszín kerekek meg hátsó kapaszkodó... Érdekes módon ezen inkább csak derültem egyet, és végső soron növelte a bizalmamat. Az ár is kedvező volt, pár százalékot még hajlandó is volt engedni az eladó. Végül még egy szempont: nem A2 jogsira lefojtott euro akárhányas mocit akartam. Lehet, hogy ez nem szép tőlem, de ez 10 LE különbség az "öregek" javára! Jobban is mennek, nem is kevéssel! Jó, az ABS nem ártana - de a kínálati árak is jóval magasabbak. Ráadásul alig van néhány példány a felhozatalban.
Szóval minden érv a kis 500-as öreg Honda mellett szólt. Nagyon kedvező (tartós) tesztek, olcsó fenntartás, könnyű, strapabíró, kezes, és még megy is, ha nagyon muszáj. Egy balatoni oda - visszaút legalább 2 órával lesz időben rövidebb sztráda használattal, mint most a Piaggióval sztráda nélkül. Országúti tempónál lehet vele normálisan előzni. Jó, tempótól függően nem feltétlenül "1 másodperces" előzés, de olyan nagyon nem is marad el ettől. Szóval nem tököltem, hétfőn megnéztem, kedden már mentünk érte a Mamával, akinek "élőben" is egyből nagyon tetszett. (Pontosabban tököltem volna, még le akartam menni valahová jó messzire megnézni egy azonos típust, de a Mama női megérzése és józansága helyretette dolgot.) A többit majd meglátjuk, folyt. köv. valamikor.
Ja, a fényképen ne cikizzétek a cipőmet, itthon felejtettem a túrabakancsot. De ehhez a géphez valszig beruházok majd egy motoros csimát a jövőben...
Update from Facebook 19.02.21.: "Kihasználva a jó időt elvoltunk a Brumival egy kis összeszoktató örömködésre az etyeki dombvidéken. Háát.. Meg húúú.... Ha EZ így megy, akkor a kétszer ilyen erősek hogy mennek ???
Városi tempóban, kettesben egy kövér gáznál még ez is becsóválja a seggét! Ezen felül pedig kizárólag egymásodperces előzések...
Nyugi, észnél vagyok/leszek, ne féltsetek!"
Hát nem semmi ez a masina. Pedig még óvatos is voltam a "túlhordott", laza lánc miatt. Amihez végül nem nyúltam hozzá, majd elviszem a szervízbe cserére. Magyarul tehát nem cibáltam, csak "finoman odatettem" néhányszor. Hagyta magát. Még szokni kell, hogy az előzéseket erőből oldjuk meg, fölényes erőtartalék mellett. Előzés után pedig hezitálás nélküli gázelvétel, mert tutira a megengedett sebesség felett vagy. Lakott területen, országúton, sztrádán egyaránt. Hazaérés óta bő 3 óra eltelt, és még mindig a hatása alatt vagyok. Félreértés ne essék, még 100 km-t se mentem ezzel a géppel. De egyelőre csak keresem a megfelelő jelzőket. Illetve nem keresem, tudom. Csak hát... Nem érdekel, leírom.
Gyerekek ez egyszerűen egy KURVA JÓ GÉP !!!
Amikor kettőt visszatolva a sebváltót ráereszted a közel hatvan pacit 5-6000 körüli fordulaton a 200 kilo alatti kis gépre, akkor... Akkor vigyor. Akkor határozottan megemelkedik a plexi. Akkor - különösen, ha még nem szoktál hozzá - elszabadul a pokol. De tényleg.
