A motor jogsit még gimiben megszereztem, Gübics (Kövesi Ferenc) barátom a Simson Starját néha kölcsönadta. Első motoromat Édesapámtól kaptam TF első éves koromban. Feri nagybátyám hozta el a kereskedésből Kaposváron, én tőle vettem át egy hétvégi estén. Ez egy igazán kiváló, megbízható kétütemű motor volt. Típusa szerint MZ Trophy ES 125/1. A színe vaj - fekete kombó volt. Soha nem hagyott cserben a vele megtett 70 ezer km során. Nagyon szerettem. Csak 10 LE, a vége hivatalosan 100 km/ó, de ennek a mutatója lakott területen kívül csak néha volt 100 alatt, inkább 110-en állt. Persze lehet, hogy a 110-ek inkább a Trabantok voltak (akkoriban 100 volt országúton a megengedett sebességhatár.) Mindenesetre a kétütemű gépeim nagyon mentek, és ennek ellenére egyiket se sikerült széthajtanom. Az akkori km órák még alig csaltak a felső zónákban. Persze rezonancia meg vibráció az volt bőségesen. Minden komolyabb út után még a sarokcsontom is zizegett, a kezeim meg szinte ráztak. Amúgy még az se kizárt, hogy nem is 125-ös, hanem a másfél lóerővel és +5 km/ó végsebességgel rendelkező 150-es volt az MZ-m. De aki emlékszik rá, mind 125-öst mond. Fogyasztása 4 l körül volt 100 kilométerenként. Október-novemberben eltettem, március-áprilisban elővettem.

Persze a maiakhoz nem hasonlítható, de egész jól lehetett vele menni az akkori körülmények között. A motorjának 6300 fordulat/perc volt a vége (nem volt rajta fordulatszámláló). 30 körül kettes, 55-60 hármas, 75-80 négyes a fokozatváltások pontja. 33:1 arányú keverékkel ment. Kicsit büdös volt ezért, de akkoriban fel se tűnt. Üres súlya 112 kg volt (Piaggiom 156 kg, a Honda 193 kg üresen). Technikai adatai itt és itt, videók itt és itt (a hangja). Két személlyel is jól elboldogult, de az azért már érezhetően visszafogta. Elől-hátul dobfék, nagy csodára nem volt képes, de meg lehetett vele állni.

Még néhány kis MZ-s nosztalgia videó a YouTuberól: A (14:50, autópálya kigyorsítás 8 perctől), B (2:33, a tipikus hang miatt, ez már az ES széria utóda változatlan menetteljesítmények mellett), C (1:30, ez is ETZ utód, tipikus hang, 0:40-től kigyorsítás) , D (2:14, tudja a 110-et 1 percnél), E (1:11, ez olyasmi, mint az enyém volt), F (1:44, szépen felújított német), G (0:47, lengyel töf-töf, HUN (0:22, végül egy magyar szépség).

Éves szinten átlagosan kettőt estem vele. Három volt veszélyes, mindet megúsztam én is, utasom is (Isti), meg a motor is. Két libafos zöld színű NDK bukóm volt hozzá. Meg vettem gyári lábvédő védő-terelőlemezt is hozzá. Mert protektorok, vagy itthon elérhető motoros cuccok akkoriban még nem igen voltak. Valami motoros szemüveget és kesztyűt azért lehetett kapni. Esővédelemként pedig szétszabott műanyag zsákokat használtam végszükségletben.

Sokat szerelgettem a TF-en a kolesz előtt, Koltai Jenő bácsi többször mondta, hogy motorszerelői diplomát sajnos nem tudnak adni.

Bejártam vele az akkor elérhető szocialista országokat. 1972 nyara, egyedül Románia – Bulgária. De valahogy Istit utasként hordva Erdélyben is voltunk. Itt csodálták meg "mözöu?" néven. 1972 vagy 73 őszén Tátra, Zakopane, Istivel, 2 motorral. Hazafelé éjjel 90-el bealudtam rajta, és Nagyoroszinál (most már körforgalom) egyenesen kiszálltam a derékszögű kanyarból a mélyszántásba. Maga alá temetett, csak a gyújtást sikerült lekapcsolnom. Isti mögöttem jött a 250-es gépével, látta műsort, leszedte rólam a motort, és egy bő óra múlva a koleszban voltunk.1973 nyara Jugoszlávia (Bulgárián át?), Polacskó (MZ 250 Trophy) – Vincze (Pannónia P21). 1974 nyara Csehszlovákia – NDK, Kovács Tomival. (Mondjuk az Ő 125-ös MZ-je a magyar határon megadta magát, és vonattal került haza.)

Édesapám Trabijára cseréltem le 1975 tavasz végén. Igazán fájó szívvel adtam el. Valahol néhány saját képemnek is kéne lenni róla, de nem találom sehol. Az itteni képek Szikora Józsi felvételei TF-es törökmezői évfolyam kirándulásunkról, talán 1972-ből. (Utasom Veres Lajos.)

 

 

Nem vagyok szakember! Azaz nem „ÍGY KELL”, hanem én így csináltam!

Első Naperőművem 2022.01.28-án, református Károly napján 15:24-kor, ideális hódarás időben indult el. Made in Én. Tesztüzem. Még úton van csájnából némi okosítás, és van néhány Mekkmesteres megoldás is - de stabil és müxik. Nem volt drága, de a bekerülési ráfordítás megtérülése így is valamikor 2050--2099 között várható... Talán.

Egy korrekt 1 paneles kicsi rendszer biztosítékokkal. (A kínai inverter „lódítását” nem kell komolyan venni, ez egy 500 wattos, viszonylag olcsónak számító inverter.)

Egyszerű szigetüzem elve

A beruházás kellékei (v0.1.0. és v0.1.1.) 12 Voltos rendszerhez:

1. szolár panel (100 W, polykristályos, MW Power/SolarMax márka, 29e HUF)

2. PWM töltésszabályozó (30 A, noname, 3,5e HUF)

3. CL L-profil horganyzott acél lemez (6 db, Praktiker, 5eHUF) a panel rögzítéséhez

4. napelem MC4 csatlakozó (apa, anya, 1e HUF)

5. 2x10 m 2,5-ös villanyvezeték (4e HUF)

6. akkusarú pár (1,5 e HUF), kapcsoló (300 Ft), biztosítéktartó, biztosíték, csavarok

7. akkumulátor (kezdetként egy korábban leselejtezett 72 Ah indító akkuval indultam, de az ideális 100-150 Ah munka akku lenne – 26e HUF árért kaptam is egy 100 Ah-ás munka akkut)

8. 12 V / 230 V inverter (nekem autóhoz korábbról volt egy 150 Wattos, elvileg jóval nagyobb kellene)

9. 12 Voltos cuccok: szivargyújtó aljzat, USB töltő aljzat, 108-200 W vízforraló stb.

10. Opcionális: mérőműszerek (Volt/Amper/Ah/Wh/5-7e HUF-tól a csillagos égig)

Teljes bekerülési összeg mintegy 70e HUF (2022 január). Bővíthetőség: panelek számának növelése, akkuk növelése, 24-48 Voltos rendszerre átállás, a töltésvezérlő cseréje a kiépítendő kapacitás függvényében, hibrid üzem kérdésének körbejárása, esetleg osztott üzem kialakítása.

Elsőként a legegyszerűbben beállítottam a rendszert. Majd beszereztem egy 100 Ah-s munka akkut (26e HUF) a kukácska indító akku helyett. Ez volt a v0.1.1. változat. Az akksiról elvezetett + vezeték kapott egy 16 amperes biztosítékot. Majd beépítettem egy kapcsolót is a solar panel + vezetékre, ez a v0.1.2. Idővel megérkezett a kínai beszerzés: akku töltöttség kijelző, és Keweisi KWS DC200-50A DC Multifunction Tester. Ezek használatával alakult ki a jelenlegi v0.1.3 verzió.

Mire jó? Hát nem sokra. Kicsit játék, kicsit tesztelgetés. Leginkább feleségem tűrőképességére vonatkozóan, miután a nappali-étkező-konyha szentháromsága mindenféle tyúkbeleket meg fém-műanyag vackokat kapott díszítés gyanánt. Maga a rendszer mindent vihet, ami USB töltésű (mobil, hangszórók, akciókamera, powerbank, kisebb akkupakkok, tölthető lámpák stb.). Kávéhoz is lehet vizet melegíteni – de azt nem szereti. Laptop, monitor, WiFi bőven belefér. A 32 colos TV adapterekkel, Chromecasttal 2-3 óra üzemidőt bír akksiról, nappal napsütésben korlátlanul. Levittem a balatoni birtokra is próbaként – még az autó indítóakkuval -, ott is simán viszi a TV-t és a villanypásztort. A 10 köbméteres kerti tavunk szűrőjének szivattyúját is gond nélkül működteti. Összességében a minimalista v0.1 Első Naperőművem (elvi 100W) tesztüzemben, 1 panel/1 akku/12 V felállással, déli tájolással, napi 2 óra normális téli megvilágítással annyi áramot termel, hogy egyelőre nem tudom elhasználni. Ezzel már van egy vészhelyzeti megoldásom is egy esetleges "Black out" áramszünet esetére – persze a nem csekély korlátaival együtt. Maga a rendszer pillanatok alatt egyszerűen és viszonylag olcsón bővíthető szükség esetén. Ugyanakkor egy ennyire kicsi rendszer használhatósága rendkívül korlátozott. Nagyon könnyű lemeríteni az akkut, és ekkor ha nincs napos idő, napokba kerül mire teljesen összeszedi magát.

A kezdeti tapasztalatok és a Keweisi teszter adatai alapján a 100 W panel teljes napfénynél 65-70 wattot ad le, ami napi 270 körüli Wh-t jelent (mutat) a jelenlegi beállításokkal. Kicsit felhős időben ez 45-50W és 160 Wh, teljes felhőzetnél 6-8 W és 40-50 Wh, esős időben 0-1 W és 5-10 Wh. Nem túl rózsás, van mit elemeznem és javítanom rajta a panel áthelyezésével és beállításával, esetleg a vezetékezés újra gondolásával.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A telepítés során felmerült kérdések, problémák:

1. Milyen és mekkora panelt/akkut telepítsek? Milyen töltésvezérlőt válasszak? Mi legyen az interverterrel? Akciós polykristályos, 100 wattos panel mellett döntöttem. Elvileg jobban bírja a szórt fényt, legősibb technika, legolcsóbb, viszont hatékonysága a legkisebb. Utóbbival túl sokat nem kell foglalkozni, többet kell telepíteni és kész. Akku: ami kéznél van és/vagy költséghatékonyan beszerezhető. Litium-vas akku nem fér bele a költségkeretembe. Elvileg „alacsony önkisülésű” (deep-cycle battery) akku kéne, de itthon még a kifejezést se nagyon használják. Szolár akku / munka akku / hajó akku / teherautó akku / szgk indító akku a megfelelőségi sorrend. Töltésvezérlő: nem volt kérdés, hogy olcsó PWM vezérlőt veszek. Komolyabb rendszerhez – ha erre sor kerülne - valami nem noname MPPT vezérlő lesz megcélozva távlatokban. Inverternél is lesz (van) kis teljesítményű, passzív hűtésű (zajtalan), olcsó inverter kis fogyasztókhoz (villanypásztor, kerti tó levegőztető, laptop, TV). Kell majd nagyobb teljesítményű, lehetőleg 12/24 V / 230V duo inverter. Azt majd meglátjuk a napi gyakorlatban, hogy elég- e a módosított szinuszos, vagy szükséges valami miatt a jóval drágább teljes szinuszos inverter.

2. Hová tegyem? Ezen sokat agyaltam. Végül a panel egyelőre a soha semmire nem használt déli erkélyünk sarkába került, részben az erkélykorlátra támaszkodva. A korlát és a házfal közé statikai okokból két kiegészítő fa támasztékot tettem be. Alatta van a félig mobil télikert/üvegház, amit az étkezőnk ablaka határol az épület oldaláról. Az akksi az étkezőbe került, nagyjából fölötte rögzítettem a falra a PWM töltés szabályozót. Így lehetett a vezetékezést minimumra szorítani. Meleg időben az akksit majd kültérre szánom, aminek a megfelelő vezetékezését még ki kell találnom.

3. A szolár panel helye: nem jó, majd változtatni kell rajta. A megnőtt fáink miatt csak 2-3 órán át kap teljes napfényt. Ráadásul itt nem bővíthető, ahhoz kevés a hely. Távlatokban a teljesen napfényes DK-i tájolású, 35 fok körüli lejtésű tetőre kell helyezni. Ez ráadásul lényegében optimálisnak tekinthető. A jelenlegi helyén amúgy teljesen déli a tájolása, a dőlésszög pedig változtatható az évszaknak megfelelően (nyáron kisebb, télen nagyobb dőlésszög az ideális) – amennyiben ezzel vacakolni akarna az ember.

4. A panel rögzítése: legjobb a gyári alu/rozsdamentes rögzítő rendszer használata, ami azonban nem olcsó. Felmerült bennem fa tartószerkezet kialakítása, de végül horganyzott L-profil mellett döntöttem. A szélvihar próba megvolt, teljesen stabil. Cserébe nem szép, ellenben csúnya...

5. Vezetékezés: milyen vastag, milyen színű, milyen csatlakozások? Az egyenáram vezetékezés szempontjából eléggé macerás. Egyrészt a váltóárammal szemben magas a veszteség hosszabb vezetéken. Másrészt minél kisebb a Volt, annál több Amperre van szükség. Azaz vastag vezetékek kellenek. Tömör réz lenne a jó, de az nehezebben kezelhető a merevsége miatt. Marad a sodrott, abból is a vastagabbak. A kifejezetten szolár rendszerekhez való vastag, duplán szigetelt, normálhoz képest dupla árú, tutira UV álló, piros és fekete vezetékektől egyelőre eltekintettem. (Lényegesen komolyabb rendszer esetén ezen nem spórolnék.) Színből ugye negatívra fekete, pozitívra piros kellene. Fekete van, piros nincs. A kapható zöld-sárga és kék elvileg „védett” a szememben (váltóáramnál földelés, ill. nulla, a fekete meg a fázis). De valamelyik mellett dönteni kell, a végeire meg piros zsugorcső tehető a biztonság kedvéért. Részemről a konnektoroknál használt 2,5-ös sodrott vezeték mellett döntöttem. Egyelőre zöld-sárga a pozitív, de ezt távlatokban valószínűleg kékre váltom. Az talán jobban néz ki és kevésbé csicsás. Csatlakozások: a panelnél muszáj a spéci MC-t használni, utána mehetnek a sorkapcsok. Szükséges továbbá 12 V szivargyújtó dugalj és csatlakozó, esetleg elosztó is. A szivargyújtós csatlakozás ezzel együtt nem tetszik, ahol lehet ki fogom cserélni fix kötéses kapcsolósra.

6. Akksi: mekkorát, milyent, hányat? Indulni lehet nem teljesen döglött autó indítóakkuval is – mint én. De előbb – utóbb szükségessé válik valami komolyabb beszerzése. LiFePO lenne az ideális, de megfizethetetlen. Marad az ólomakku. Abból is ha lehet, munka akku. A könnyebb kezelhetőség miatt részemről a 20-25 kilós súlyt preferálom, ami többnyire a 100–120 Ah kapacitás környékére jellemző. A kereskedelemben kapható komplett szolár rendszereket többnyire erősen alulméretezik az akksi(k) oldaláról. Részemről arra jutottam, hogy ahány watt panelem van, minimum annyi Ah akksi kapacitás szükséges. De hozzáértők szerint jobb a 1,5-ös szorzó... Részemről a 100 W panelhez egyelőre egy 100 Ah akkut szereztem be. Kevésnek tűnik...

7. Töltésszabályozó: a legegyszerűbb, olcsó PWM mellett döntöttem. Kijelzésük többnyire pontatlan, rá kell mérni a tisztánlátás miatt. Szükség eseten majd cserélem.

8. Inverter: volt egy régi, szinte soha nem használt, szivargyújtós, 150 W teljesítményű. TV-t vagy kerti tó szivattyút könnyedén viszi, passzív hűtése miatt zajtalan. Alkalomadtán majd beszerzek nagyobbat, várhatóan 12/24 V duo rendszerűt, lehetőség szerint legalább 500-1000 W terhelhetőségűt.

9. Biztosítékok: nem szabad kihagyni. Egyelőre csak az akksi + elvezetésre tettem egyet (16 A), miután a szivargyújtó csatlakozómon nincs. Lesz majd külön biztosítékdoboz, illetve biztosítékos áramtalanító kapcsoló.

10. Egyéb biztonsági és kényelmi kérdések. A töltésszabályozóra előbb az akksit kell rákötni, csak ezután jöhet a panel bekötése. A lekapcsolást pedig fordítva kell megejteni. Miután még piszkálgatom a rendszert, a panel + vezetékére egy kétállású kapcsolót tettem. Beépítettem egy töltésjelző műszert, ugyanilyen lesz majd a fogyasztói oldalon is. Az akksi pedig külön, önálló jellegű kérdéskör. Most nem is megyek bele részletesen. Optimális helye lakótértől szeparáltan, 15-20 fokos hőmérsékleten lenne. Ezt éves szinten nem tudom megoldani. Néhány akku esetén nem tartok a lakótérbe helyezéstől, de a téli időszakon kívül azért kültérbe fog kerülni az egész. Az akkusarukra kapcsolásokat viszont mániákusan szigetelem, amihez textilalapú szigetelőszalagot használok (beszerzése pl. Homasita).

A projekt érdekes hozadéka az áramfogyasztási szokásaim újra gondolása. Korábban soha nem foglalkoztam az elektromos berendezéseim teljesítményével és fogyasztásával – csak ha lecsapta a villanyórát. Most meg azon agyalok, hogy mit és hogyan tudnék szolárra kötni, ez milyen kompromisszumokat követelne. Nyilván nem fogom lecserélni a masináimat, és teljes párhuzamos/alternatív vezetékezést se fogok csinálni. A ritkábban használt „nagyfogyasztókkal” (elektromos fűrész, fűnyíró, hősugárzó, olajradiátor, vasaló stb.) eleve nem foglalkozok, azoknak jó a hálózati 230 V. De minden más esetben szemponttá vált a szolárra kapcsolás potenciális lehetősége. Ez persze egy néhány száz wattos rendszernél több, mint korlátozott. De ha egyszer elindítottad, az bármikor bővíthető. Részemről most ott tartok, hogy „itthon” egy párszáz wattos rendszer lesz. A balatoni birtokra pedig akár kicsit nagyobb is kerülhet, akár 24-48 V, valamint osztott és részben mobil rendszer kialakítása is szóba jöhet. Majd meglátjuk.

Érd, 2022.03.31.

 

Előző részek:

Solar Project 1#: alapvetés, kezdetek és a projekt indítása

Nem vagyok szakember! Azaz nem „ÍGY KELL”, hanem én így csináltam!

Az egész azzal kezdődött, hogy bedöglött a számítógépem tápegysége, még bőven karácsony előtt. Ezért kénytelen voltam némi elektronikai ön- és továbbképzésbe fogni. Rendeltem is egy kínai forrasztóállomást (forrasztó hőlégfúvóval), majd egy mini ponthegesztőt akkucsomagokhoz. A tápegységet persze azonnal cseréltem, viszont a régi rosszat később se tudtam megjavítani. De belevetettem magamat a dolgok sűrűjébe. Nem apróztam el, Tesla-tekerccsel és SMD forrasztással kezdtem. Majd életre keltettem (valamennyire) egy nyáron lekukázott autó akkut, és felújítottam a réges régi, már üzemképtelen akkus fúróimat az akkucsomagok lecserélésével. (Az autó akku a ponthegesztő üzemeltetéséhez kellett.) Miután az autó akku még nem bizonyult totálisan kukának felmerült, hogy vajon lehetne-e még valamire használni? Hát pl. esetleg napelemre... Nem az igazi, de nem is reménytelen. Hát így kezdődött. Illetve az éppen futó napelemes támogatás miatt már hónapokkal előbb bejelentkeztem egy ingyenes online kalkulációra, és onnan is kaptam folyamatosan az aktuális híreket. De azt az ajánlatot azonnal jegeltem és érdemben nem foglalkoztam vele tovább, miután nem vagyok jogosult a támogatásra és felesleges (tíz)millióim sincsenek.

Szóval „Solar / Napelemes rendszerek” ügyében a hosszú, sötét téli estéken bevetettem magamat az internet mélységes bugyraiba. Viszonylag hamar sikerült kigyomlálnom a totál mekkmesteres hülyeségeket és eldöntöttem, hogy elindítok egy minimalista Solar Projectet 2022-ben. A fejleményeket felteszem a blogomra részben magamnak, részben családomnak – ha véletlenül valamikor valamiért az általam kiépítendő rendszerhez kéne nyúlniuk. Vagy csak egyszerűen használni szeretnék. Mert a Balatonon pl. évek óta kapacitásgondjaink vannak áramügyileg, ami elfogadható költségek mellett nem orvosolható. Oda egy kisegítő szolár rendszer ötlete már felmerült korábban is. De nem futottam neki a dolognak, miután nem voltam érdemben a képben.

A továbbiakban egy „Solar kezdő” nulláról indulását dokumentálom. Jelzem a buktatókat, a felmerült kérdéseket és problémákat, valamint a kifundált megoldásaimat. Hátha jó lesz még valakinek, aki hasonló fába vágja a fejszéjét. Kiindulásként nézzük mire jutottam a napelemes rendszerek áttekintése során. Ez nem lesz feltétlenül azonos a „hivatalos” fórumokon található felosztásokkal és értékelésekkel. Kifejezetten az én laikus „fordításom” és értelmezésem saját használatra.

A legnagyobb szolár rendszerek az ipari napelemparkok, erőművek. Ennek sajátos kisebb és átmeneti formája újabban egy kvázi „szövetkezeti” / energia társulásos mikrohálózatos rendszer (https://hu.euronews.com/my-europe/2022/02/14/napelemes-mikrohalozat-az-alpokban, https://www.youtube.com/watch?v=X2rsvIBSX10). De a legnagyobbak csoportjába sorolnám a nagy cégek „zöldülő” energetikai támogató rendszereit is, amire szép hazai példa a győri Audi napelemparkja. https://www.muszaki-magazin.hu/2020/10/11/audi-gyor-europa-napelempark-eon/

A saját ingatlanra telepített szolár rendszerek előzőekhez képest nagyságrendekkel kisebbek minden szempontból. Két fő csoport különül el: a hálózatra kötött és a hálózattól független, „Off grid” rendszer. Mindegyik további alcsoportokra bontható, és számos hibrid rendszer is létezik. Itthon a hálózatra kötött, többnyire háztetőkre – néhány esetben talajra – helyezett sokpaneles rendszerek a dominánsak. Ezek egyszeri komolyabb finanszírozást igényelnek, és házilagosan nem kivitelezhetőek. Alacsony költséggel és DIY megoldhatóan Európában - főleg a németeknél és Svájcban – egyre gyakoribbak a néhány paneles „balkon erőművek”. Ezeket összeszerelés után egyszerűen csak be kell dugni a konnektorba. Itthon is megjelentek a piacon, de használatuk előtt célszerű az áramszolgáltatóval egyeztetni. A lényegüket tekintve ugyanis hálózatra kötött rendszernek tekinthetők.

 

 

 

 

 

 A hálózatra kötött rendszerek fontos eleme és alkalmazási feltétele, hogy áramszünet esetén biztonsági okokból a napelemes rendszer is lekapcsol (mert pl. a kinti villanyoszlopon dolgoznak a szakik). A villanyórának is „oda-vissza” mérőnek kell lenni. 

A másik nagy csoport a hálózattól független, szigetüzemű rendszer. A legegyszerűbb – és elvétve használt – eset, amikor a napelem közvetlenül a fogyasztóra van kapcsolva. Az esetek döntő többségében azonban akkumulátor (pl. napelemes villanypásztor), vagy inkább akkucsomag szolgál a megtermelt áram tárolására és későbbi felhasználására. Az akkuk használata komoly költségnövelő tényező, és a felhasználás valamint a biztonság oldaláról megoldandó problémák egész sorát hozza magával. Cserébe a rendszer a rendelkezésre álló anyagiaknak megfelelően, „legószerűen” bővíthető, és áramszünet esetén is működik. A tervezés során kulcskérdés, hogy mit szeretnék és mit tudunk üzemeltetni az adott rendszerről. Erről előzetesen annyit, hogy világításra, TV-re elég a 12 Volt. Elektromotoros cuccokhoz már inkább 24 Voltos rendszer passzol. Ahol meg fűteni kell, oda még több feszültség javallt, minimum 48 V. Továbbá egyik esetben sem lehet megúszni a 230 V hálózati áramú átalakítót, az invertert. Megemlítem még, hogy a teljesen szigetüzemű rendszereknél kiegészítő motoros aggregátor is kapcsolható a rendszerre. Sajátos megoldást jelent az „osztott szigetüzem”, ami lényegileg több önálló, akár eltérő feszültségű szigetüzem egyidejű használatát takarja, és részben az épület eredeti vezetékezésének hálózatról leválasztott áramköreire kapcsolódik. A szigetüzem kritikus pontja az akkucsomag, e téren hatalmas fejlesztések folynak. A „Powerwall” (Tesla, LG, Sony stb.) a legújabb, egyelőre aranyárban mért trend. Ezeket lehet tisztán szigetüzemben (is) használni, de a témakör inkább a hibrid üzemhez vezet át. 

Végül röviden az előzőek kombinációjáról, a hibrid rendszerekről. Véleményem szerint ez lesz a jövő. A legegyszerűbb esetben szükség esetén az akkuk támogathatók meg hálózati rátöltéssel. Elvileg létezik továbbá az átkapcsolós rendszer. Ennek szabályozási hátterével nem vagyok tisztában, de nyilván engedélyeztetni / jóváhagyatni kell a hálózati szolgáltatóval. Az „igazi” hibrid azonban az aktuális felhasználástól és szükséglettől függően automatikusan vált a szigetüzem és a hálózati üzem között. A litium-vas (LiFePO) akkuk, illetve a komplett továbbfejlesztésüknek tekinthető „Powerwall” technológia (elválaszthatatlanul a villany autózástól) már a közeljövőben áttörést hozhat ezen rendszerek terén. Mármint ha az árak érdemben csökkennének. ((Tényleg zárójelben megjegyzem, hogy mind a villanyautózásnál, mind a solar felhasználásnál a nagy teljesítményű akkucsomag hőmérsékletének szabályozása, praktikusan fűtése/hűtése kulcskérdésnek tekinthető – és nem csak biztonsági okokból.))

 

Befejezésül a reklámozás szándéka és a teljesség igénye nélkül megemlítem alapvető információs forrásaimat. A napelemes rendszerekről számtalan anyag található, a számomra leginformatívabb itt. Illetve a szigetüzemű rendszerekről ugyanitt, meg a magyar Facebookon itt. A YouTube is tele van minden nyelven videókkal, nekem  Mikrosilver, Peter Ceco és Ordasi Gábor csatornája tetszett legjobban. Az eddigiekből sejthető, hogy egy viszonylag alacsony költségű minimalista szigetüzemű rendszer mellett döntöttem. Illetve egy otthoniról, meg egy balatoniról. Első Naperőművem v0.1.0 indulási változatának tesztüzeme 6 hete fut. A következő posztban ennek tapasztalatairól fogok beszámolni. A beszerzési árak amúgy a pofátlantól az elfogathatóig széles skálán mozognak. Több okból is előnyben részesítem a hazai vásárlást. A kínai már közel sem olyan olcsó, mint évekkel ezelőtt – de néhány dolgot, főleg ha EU depoból jön onnan szerzek be. Mindig megnézem az amazon.de kínálatát is. Kiindulásként egy szolár panelt (29e) és egy PWM töltésszabályozót (akciózva 27e HUFosról 3,5e-re, hihi...) rendeltem, majd egy hét múlva egy munkaakkura is beruháztam (hihi 72e-ről 26e-re „akciózva”). Most már minden drágább 25-30%-kal...

Még annyit, hogy a napelemes cégek nagyon rózsaszínű optimista dumáját nem szabad elhinni. Tessék alaposabban utána nézni a dolgoknak. A napelemes nyüglődés anyagilag kizárólag a gyártó és forgalmazó cégeknek éri meg - bár kétségtelenül "zöldebbek" lehetünk a legkisebb elemének bevezetésétől is. Meg kényszerlépések jönnek, ha belevágsz. De a sajátod lesz, és kapsz egy csipetnyi függetlenséget is. 

"Pancserteszt 2022.02.15.”

Folytatom a „pancserteszt” sorozatot a tegnap megérkezett digitális mikroszkópom okán. Képgaléria a poszt végén.

Számomra új beszerzéseknél fontosak a vásárlói/felhasználói értékelések. Szűrni kell a túl jó és a – részben a felhasználó bénasága miatt - túl negatív véleményeket egyaránt. Új termékek vásárlásánál szinte mindig adok értékelést, segítendő az utánam következőket. Törekszem objektivításra, de természetesen a beüzemelés tapasztalatai befolyásolnak. Akkor is, ha az esetleges bénázásnak részben én vagyok az oka.

Az SMS forrasztások ellenőrzése miatt ruháztam be említett eszközbe. Túl sokat nem akartam költeni egy márkás termékre, így egy Banggoodos noname mellett döntöttem („ÁFÁs” árral). 25 nap alatt érkezett meg, belgiumi végső postázással. Csomagolása a nekem tökéletesen megfelelő puritán sima karton dobozos. Mindig fenntartásaim vannak a termékek meghirdetett paramétereivel, ez azonban kicsit alul múlta várakozásaimat. De nem használhatatlan, a célnak végső soron alapszinten megfelel. A beüzemelése viszont elhúzódott és sok bosszúságot okozott. Használati utasítása természetesen kizárólag kínai és miniatűr, de a latin betűs „betétekből” azért kisilabizálhatók a teendők. A papíron lévő QR kódok működnek. Így telefonra egyszerűbb beüzemelni, ha max. Android 9 hajtja. A QR helyett a Google Play közvetlenül is használható, ugyanazt azt app-ot dobja ki elsőnek. Az USB-C csatlakozós, Android 10-es működésű Xiaomi Mi 9T telómmal természetesen semmiféle appal nem indul a kütyü. A korábbi mobilommal viszont elsőre ment. Még a képminőség sem tűnt vészesnek. A PC-t viszont megszenvedtem (a végén még egy rendszervisszállításra is szükség volt a kavarások során elszállt hang miatt). A „ViewPlayCap” programot kell telepíteni, ami önmagában sima ügy. De „természetesen” érdemben nem indult, „nem látta” a kütyüt. A szintén ajánlott VLC-vel is próbálkoztam, azzal végül nagy nehezen elindult, pocsék képpel. Végül a kamera beállítások és alkalmazás engedélyek (app permissions) buherálása vezetett eredményre. Még a Win10 saját kamera progija is használható minden további nélkül. Végre betehettem a mikroszkóp alá első SMD forrasztásomat. Mondjuk nem tisztítottam meg rendesen a nyákot, mindenesetre sokat nem lehetett látni. Ha rányomtam a LED világítást, akkor túlságosan tükröződött. Ellenkező esetben túl sötét volt. Még a vizsgált tárgyat kicsit ferdén beállítva kaptam a legjobb eredményt. Ma reggel természetes fényben folytattam a tesztelést. Így a legjobb, oldalról jövő napfény mellett. Az viszont tetszett, hogy a kütyü tetejét megnyomva kép készíthető a képernyőről. Meg egy elvirágzott krókusz bibét is betettem a mikroszkóp alá, egész jó lett a kép. Lehet majd szórakozni az unokákkal tavasszal és nyáron a természetben, természetesen mobillal kombinálva a kütyüt. Az eredeti célra, SMD forrasztások ellenőrzésére pedig végső soron megfelel a termék. A kütyün alapból élességet lehet állítani. További nagyításhoz közelebb kell a tárgyat tenni a lencséhez és újra fókuszálni. Ehhez az állványrész hajlítgatás helyett jobb, ha alátéteket, kis dobozokat használunk a "felpolcoláshoz". 

 

A továbbiakban a Banggoodnak beküldött termék értékelésemet vágom be a szövegbe. Ide mindig angolul és magyarul írok. Jelen esetben a magyar szöveget tettem előre. A képeknél pedig többet mutatok be, mint amennyit egy ilyen értékeléshez mellékelni lehet (az 9 db). Tehát az összegző véleményem következik. (Annyiban amúgy pontatlan, hogy a nagyítás lehetőségét nem említettem - de a Banggoodnál nincs lehetőség az elküldött értékelés módosítására. Vagy ha igen, arra még nem jöttem rá.)

 

 

Elavult, gyenge termék, nehézkes beüzemelni. Tipikus "olcsó kínai átverés". Szoftveres háttere 2009-2011-es. HD minőség? Miért nem 4K? A képernyőd tudja... A valóságban 0,3 Mp kamera, 4:3 képarány, 640x480 felbontáson. Mobilon a leghasználhatóbb (Shen Yao China USB Camera app), de Android 10-el nem megy. Így az USB-C csatlakozó csak parasztvakítás („3 in 1”). Szerencsére nem dobtam ki a régi mobilomat (Android 9), azon rögtön elindult.

PC-n Win10-zel is nehézkes elindítani: a letöltött alkalmazás elindul, de szórakozni kell a kamera beállításokkal és engedélyekkel. A legegyszerűbb a Win10 saját kamerájaként elindítani megfelelő beállításokkal – ha látja a mikroszkópot a géped. A kínai nyelvű használati utasításban ajánlott VLC-vel szerencsés esetben (néha) elindul, de a QuickTimePlayerrel nálam nem megy.

Maga a mikroszkóp: a nagyítást nem lehet állítani, csak az élességet. Kicsit nehéz eltalálni a megfelelő fókuszálást. A saját LED világítás is macerás, sokszor többet zavar, mint segít a visszatükröződés miatt. Nehéz szabályozni a kis szabályozó kerékkel, és a visszatükröződés sokat ront a képen. A legjobb természetes fényben használni. SMD forrasztás vizsgálatánál célszerű a nyák alapos megtisztítása.

 

Outdated, poor product, difficult to install. Typical "cheap Chinese scam". Software background 2009-2011. HD quality? Why not 4K? Your screen knows it ... Really 0.3 Mp camera, 4:3 aspect ratio, 640x480 resolution. Mobile is the most usable (Shen Yao China USB Camera app), but Android 10 does not go ... So the USB-C connector is a peasant glare. Luckily, I didn’t throw out my old cell phone. It’s hard to start on Win10 either: the downloaded ViewPlayCap app will launch, but have fun with camera settings and permissions. The easiest way to start Win10 as your own camera with the right settings. Luckily (sometimes) it starts with the VLC recommended in the Chinese user manual, but it doesn't work with QuickTimePlayer. The microscope itself: the magnification cannot be adjusted, only the sharpness. Its own LED lighting is also problematic, difficult to control, and reflections degrade the image a lot. Best used in natural light. When testing SMD soldering, it is advisable to clean the mucus thoroughly.

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Ez kimaradt, a ViewPlayCup. 2009-ben készült, utoljára 2011-ben frissítették V3.0-ra. Íme:... Azaz a szemét naná, hogy megint nem látja a csatlakoztatott kamerát! (Bal kép.) Akkor hát legalább ide galériázom a helyreállítási kísérletemet.  Igen ám, de ilyen nincs, közben megtalálta az „Integrated Camera”-t, ami leánykori neve a noname AN104-nek (jobb kép).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezen az ósdi programon nem állítható be a képek mentésének helye. Naná, hogy a szűkös SSD-t terheli a bőséges tárhelyű HDD vinyók helyett. Ezen a képen látható a progi ikonja is.

 

 

 

 

 

 

 

 

A mikroszkóp képét mentettem az eredeti beállítással, és az elvileg lehetséges maximum 12M értékkel is (Snapshot menü). Egészen hajszálnyi a különbség – ha van egyeltalán - az első 41KB méretű és a második, elvileg 12Mp és 56KB méretű kép között. Hát persze, szerintem ez pusztán digitális trükk, amúgy mindkettő 96dpi (= 9,3 cm x 7,6 cm kép), meg 640x480 VGA egy 0,3-as kamerával. Fejlámpa oldalfénnyel amúgy sokkal jobb. (Balra 12M/56KB LED megvilágítással, jobbra fejlámpás megvilágítás/40KB mérettel).

 

 

 

 

 

 

 

Szóval az egész nem egy nagy durranás – de használhatatlanak sem tűnik. Úgy gondolom, hogy némi kompromisszumok árán együtt lehet vele élni. Majd meglátjuk, mennyire sikerül megkedvelni. Mobillal talán egész jó móka lesz.

 

Új időszámítás kezdődött a blog.hu-n. Meg lehet, hogy valamit "csinált" a sötét anyag. Eszerint Krisztus után 9999 év végét éljük. Így nagy elánnal és elvárásokkal élem - talán világcsúcsot jelentő - 8050. életévemet. Ez nem vicc és nem álhír!

Van egy jó hír is: megállt az idő, a dátum nem változik. Egy hete vettem észre. A "Kapcsolat" révén 2x jeleztem a "Működési hiba" jelenségét az illetékeseknek, válasz nem érkezett, a probléma nem változott. 

Megírtam ezt a posztot az utókornak és élesítettem. Láss csodát, gombnyomásra fiatalodtam 7979 évet. (Ha nem hiszed, számolj utána. Én megtettem.) Meg eltűnt - részben - a 9999, és egyszerre lőn 2022 is. Oszt valamiért megint csak eltűnt a szöveg és a kép a posztból, de legalább a bejegyzés linkje meg a főcím megmaradt. Így ezt a V2.0 változatát a posztnak gyorsan elkészítettem okulásul másoknak. Jó szórakozást a képekhez!  

Fenti képhez: időközben "természetesen" elveszett a 2022-es címke. Ezen poszt élesítése után újból lett, meg is maradt. 

Feladat adott - gondolom. Menteni amit lehet, élesíteni mindent, hátha elveszik 9999, és lehet törölni a felesleges kísérletező posztokat. Majd legközelebb, mert túl sokat vacakoltam eddig is az egésszel.

Az oltások többségét a vállat lefedő delta izomba adják be. Tulajdonképpen nem a vállba, hanem a felkar felső részére kapjuk ezen oltásokat. Miért éppen ide? Röviden: könnyen hozzáférhető, kevés vetkőzést igényel, nem túl nagy és nem túl kicsi ez az izmunk, túlsúlyosaknál sincs sok zsírszövet rajta. Van még egy ok, amit saját példámon tapasztaltam meg. Nevezetesen: enyhe mellékhatás esetén nem akadályoz a mozgásban, legfeljebb kevesebbet hadonászol pár napig.

Jó évtizede történt, hogy influenza elleni oltást kértem, de épp elkapott valami és kicsit lázas voltam, amikor amúgy is orvoshoz mentem az aktuális bogyóim felíratásáért. (Az érthetőség kedvéért megjegyzem, hogy a lakhelyem, a háziorvosom és a munkahelyem más városokban volt, és ezek között Budapest nem szerepelt.) Így elkértem és megkaptam a vakcinát, hogy majd megoldom a beadást, ha elmúlt a megfázásom. Egy hét múlva meg is interjúvoltam egy civilben tisztiorvos óraadónkat, hogy hogy muszáj vállba adni a vakcinát vagy sem. Azt válaszolta, hogy tulajdonképpen mindegy hová, csak izomba menjen. Az egész vége az lett, hogy saját magam oltottam be magamat. Miután saját vállamhoz nem fértem jól hozzá, a combomba nyomtam bele. Ebben már volt jó nagy gyakorlatom a rájabalesetem miatt. Na, egy hétig alig bírtam menni utána. Hát ezért nem combba adják. Fel is homályosítottam róla a tisztiorvos kolléganőt következő találkozásunkkor.

Megvolt a 70. Karácsonyom, Szilveszterem és Újévem. Magát az elmúlt évet a Covid-19 vírus miatti korlátozások rendesen hazavágták, de azért voltak emlékezetes és szép napok is. A most már szokásos szilveszteri - újévi motorozást sikerült megvalósítani, hála a tűrhető időnek. Közel 80 km, mindkét moci megjáratásával.

 Az elmúlt évet képgalériával foglalom össze, ami önmagában is elég lenne újévi blogbejegyzésnek. Azért néhány dologra kitérnék. Családi szinten a koronavírust szerencsésen kibekkeltük eddig. A közelebbi ismerősi körben előforduló néhány eset is viszonylag enyhe lefolyású volt. Amennyire lehetett, próbáltunk normálisan élni. Évtizedek óta először fordult elő, hogy nem voltunk külföldön. A karácsony és szilveszter is eddig soha meg nem történt formában zajlott.  

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az unokák teszik a dolgukat, nőnek, néha rosszalkodnak, ketten már iskolába járnak. Aranyosak. Sajnos idén keveset és akkor is többnyire "távolságtartva" találkoztunk. Kivétel a nyári balatoni 2 hét, ami szuper volt. Viszont Viberen szinte napi szintűvé vált a kapcsolattartás. Mese, távtesi stb. egyaránt volt terítéken. Néha még a Dédihez - aki a körülményekhez képest egész jól van - is felvisszük a telót.

Motorozás is volt természetesen, szinte az egész évben. A januári bokatöréstől eltekintve minden rendben ment, bőven túl vagyok "időskori" motorozásom tízezredik kilométerén. Bekövetkezett az első igazi vészfékezésem (keresztben kifordultak elém), és volt egyszer egy hajszálnyi kisodródásom is. Mindegyik kezelhető szinten maradt. Összességében tartottam magamat ahhoz, hogy ne legyen olyan momentuma a motorozásomnak, amire utólag az "ezt talán nem kellett volna" kitétel megfordulna a fejemben. (Kivétel persze a januári jégmotorozás.) Komolyabb, több napos túrákra nem vállalkoztam. Az 50-100 km-es környékemet és a Balaton felvidéket viszont alaposan bejártam. Kicsit benéztem a Mátrába és az Őrségbe is.

A nyelvtanulást nem hagytam abba. A Duolingo angol kurzusát már februárban befejeztem, azóta magyarul tanulok angolról. Ami borzalmas, mármint az a féle "újmagyar" nyelv. Olyan nincs a valóságban. Ezért kénytelen voltam más kurzusokkal is kikezdeni, azok normálisak (német-angol, angol-német, kikacsintás az oroszra és a japánra).

Bloggal és vloggal keveset foglalkozok. Azért tavaly is volt néhány címoldalra került posztom. Nem nagy ügy címoldalra kerülni, csak akkor jönni fognak a negatív, esetenként kiírtandó kommentek, megjelennek a trollok. Eddig kettőt kellett letiltanom. Mindegyik tényleg beteg volt. Nem kell velük vitázni, ki kell tiltani és csókolom.

Megemlíteném még, hogy a 12 éve meglévő Facebook oldalamat sikerült elveszítenem. Kétszer is feltörték, végül letiltották, és nem sikerült visszaszereznem. Igazából a hírfolyamot és a történeteket sajnálom, bár ezen túl érdemi adatvesztésem nem volt.

A szilvesztert viszont bearanyozta a több órás Zoom-olás az öregbúvárokkal. Összesen 14-en vettünk részt rajta az ország különböző részeiből, meg még az USA nyugati partjáról is. Nagyon élveztem az egészet.

Végül boldog és vírus, valamint egészségügy mentes új esztendőt Mindenkinek!

Városi „hobby-kertészként” több évtizedes távlatban szórakozok mediterrán jellegű és egyéb „egzotikus” növényekkel. Banán volt az első még a 80-as években. Déli fekvésű, napfényes remetekertvárosi lakásunkban többször is termett. Aztán jöttek a leanderek, ezek is bejöttek, csak a teleltetésére kell egy kicsit ügyelni. Érdre költözésünk után itt a banán már csak vegetált, feladtam. Viszont belekaptam a citromba, és az elején nagyon bejött. Aztán újabban kevésbé, bár mutatóba azért terem. Bővebben majd egy önálló posztban valamikor. Balatonon pedig az elmúlt 2 évtizedben szintén próbálkozok néhány „érdekes” növénnyel. A füge tökéletes, normális időben tonnaszámra és 3x terem, június végén, augusztusban és október elején. A kivi nem megy, évek után feladtam, nálunk nem lehet normálisan vízzel ellátni. Az indián banán is csak vegetál évek óta, mondjuk a vadak a villanypásztor ellenére többször hazavágták. Ami viszont bejött nagyjából, az a kaki/datolyaszilva (Diospyros kaki). Utóbbi gyümölcs nevével kapcsolatos szájtépésbe és (bele)magyarázásokba/plagizálásokba nem mennék bele, de megjegyzésem lenne. Sokak szerint az „istenek gyümölcséről” van szó. A „Diosz” valóban „Zeusz” genitivusa, a „pyro” pedig kapcsolatba hozható a tűzzel és lánggal. A „Ka” (Kha) meg „Ká” az óegyiptomiaknál a lélek része, illetve lélekfogalom, sőt 2 fáraó neve, „Ki” sumér istennő, mitológiájuk földanyja. A „ki” japán kana, egyúttal a kínai „csi” vagy „qi” megfelelője, energiaként, életerőként is értelmezhető. Azaz Zeusz tüze-lángja lelket melegítő energiaforrásként is értelmezhető - már csak hogy ne ismételjek senkit. Az pedig tökmindegy, hogy hurmának, khakinak, kákinak, kakinak, sharonfruitnak (mondjuk ez egy fajta inkább) vagy a meglehetősen szerencsétlen datolyaszilvának hívjuk, mert egy tényleg isteni gyümölcsről van szó.

A csemetét Keszthelyen vettem egy kertészetben, 2010 tavaszán telepítettem. Akkor még kiviben utaztam, a kakiszilvának nem néztem utána, csak úgy belebotlottam. Sajnos a fajtáját nem tudom, nem jegyeztem fel. Vagy akkoriban nem is jelölték, csak a „Diospyros”-t. A mutatós kis fa szépen fejlődött, így 2013-ban vettem még egyet, „Costata” fajtát. Ez is szépen fejlődik, de ez még kérdőjeles nálam. Mutatóba termett már 3 szemet 2018-ban, tavaly 100 felett, idén nullát. Azután 2016-ban vettem Tipo fajtát is a káptalantóti piacon, de a jelek szerint nem sikerült átteleltetnem (Érden), az alany hajtott ki tavasszal. Ezt ugyan kiültettem, de most már biztos vagyok benne, hogy az nem Tipo, és nem is datolyaszilva. Hanem Diospyros lotus. Lótusz szilva. Valószínűleg. Kiváló alany. Lehet szórakozni az átoltási kísérletekkel jövőre.

Röviden a datolyaszilváról: szubtrópusi származású (Kína, Japán), mintegy 1500-2000 fajtáját tartják számon, 2-300 fajtája van termesztésben a világon. Eredetének megfelelően kicsit fagyérzékeny. Utóérő és többnyire eléggé csersavas gyümölcs, csak a teljesen megpuhult, kissé bepirult példányokat szabad megenni. (Almával, alkohollal – etilén pára - együtt tartva lehet gyorsítani az utóérést.) Vagy felhasználni ezer más módon. Itthon az elmúlt évtizedekben kezdett elterjedni, főleg az ország déli határai környékén Zalában, Somogyban és Baranyában. Részemről 3 nagyobb ültetvényről tudok, és kisebbek is vannak már. Maga a növény rendkívül mutatós, gyönyörű, nagy és mélyzöld, szinte bőrszerű levelei vannak, ami októberben bepirosodik. A gyümölcs mérete fajtától függő, 50-500 gramm a súlya, a legtöbb fajta narancsszínű. Szedési ideje október-november, de még a fagyok előtt. Akár február végéig eltartható. Állítólag, ugyanis nekünk januárnál tovább még nem tartott ki, mert elfogyott. Nagyon szeretjük, de 1-2 szemnél többet egyszerre nem tanácsos megenni. Egyrészt még az érett is utólag „húzza” az ember száját egy kicsit. Másrészt ehhez kapcsolhatóan orosz weboldalak szerint - magyarok ezt sehol sem említik - a „tannin” (csersav) tartalma miatt körültekintést igényel a fogyasztása (komoly, akár veszélyes emésztési problémák potenciális lehetősége, hasi műtét után ellenjavalt). Amúgy sokszorosan gyógyhatású, a kínai gyógyászat hagyományos szere, még diétára és bébiételre is ajánlott. (Pedig 70 cal/100 g nem kevés.) Vannak kiemelt hatásai a stresszoldástól kezdve az érelmeszedés gátlásán át a pajzsmirigy beállításáig. Ha nagyon alaposan utána nézünk, talán még körömgombára és kopaszságra is javasolják… (Hoppá, találtam is egyet, igaz hajnövekedésre, nem hajhullásra.)

A hazai kertészetek kínálatában rég szerepel, időnként aranyáron. Pedig a szaporítása állítólag nem túl nagy kunszt. A kertészeti leírások többségétől és részletességétől sem vagyok elájulva. Így pl. senki sem írja, hogy fagyérzékenysége miatt csak tavasszal, nyár elején (konténeres) ültessük. Szerintem csak hazai készítésű oltványt szabad venni, esetleg ukránt, ha kapható. A neten, a közösségi multimédiás oldalakon már magyarul is bőségesen található anyag, fóruma is van. (A fórumok összes problémájával együtt.) Saját tapasztalataimat pedig a továbbiakban foglalom össze.

A „birtokunk” Badacsonytól keletre, ősi szőlőültetvényes területen, délkeleti fekvésű hegyoldalban fekszik. Viszonylag védett, bár alkalomadtán az északi szelek egy kis kanyar után simán befújják. A talaj szokásos Balaton felvidéki, agyagos jellegű, rossz víztartó, ráadásul a csapadék lefut róla. A datolyaszilváim pár év után megmutatták termésüket. Magnélküliek (eddig). Fagykárom a Balatonnál napjainkig nem volt (viszont a Tipo konténerem érdi befuccsolását nehezményezem). Télen nem kaptak takarást a növények. A fákat eddig nem metszettem, csak a termés alatt lehajló ágakat kötöttem ki, meg támasztottam alá. Aszályos időben próbáltam öntözgetni (nálunk a hegyen a víz a legnagyobb kincs). Miután nem lakunk a helyszínen, korlátozott a fáink állandó megfigyelése és kezelése. Kártevőt, betegséget nem tapasztaltunk, vegyszert – minimális tavaszi műtrágyától eltekintve – nem kaptak. (A fórumon márványpoloska és madárkárról szól a fáma.) Eddig november végén szüreteltem, amit idén a covid helyzet és a bevillantott fagyveszély miatt 2 héttel előre hoztam. Nem is sárgult be teljesen minden termés, bár az őszi sötétvörös falevelek többsége már lehullt (ezután szabad szüretelni).

Jelenleg 2 fám van, meg 2 túlméretes lótusz szilva alany a Tipo próbálkozásból. A kisebbik és fiatalabbik fa az egyszerűbb eset, fajtája „Costata”. Elvileg az egyik leginkább fagytűrő fajta. A ruszkik szerint a „keleti datolyaszilva” „Hachia” csoportjába tartozik közel 20 fajtával egyetemben. Ezek jellemzően késő érésűek (november-december), kúpos gyümölcsök, lehet kicsit fekete pöttyös, narancs színű, nagyon édes, súlya 60-200 g. Ezen belül a Costata nagyon későn érő, csersavas („fanyar”), kúpos-bordázott forma, színe narancs, súlya 40-120 g. Nálam 2018-ban, 5 éves korában 3 db, tavaly 100 db felett, idén viszont nulla darab a termése. Kicsit kisebbek és korábban érők voltak a másik fajtámnál. Kicsit kúpos, 4 gerezd vehető ki „bordaként”, de inkább csak jelzés értékűen. Megmérni összekeveredés miatt nem sikerült, a többség bőven 100-120 g környékén volt, 5-7 cm átmérővel. Színre, utóérésre és ízre sem tudtuk megkülönböztetni a másik fajtánktól. Ráadásul tavaly azok között is voltak relatív kisebb méretűek.

A másik fa már 11 éves, és eddig szépen termett, bár egy „nagyobb” termés után a következő évben kissé visszafogja magát (ez is) tapasztalatom szerint. Ez a később érő, levelét is később dobja le, októberben még sok a zöldes árnyalatú, éretlen gyümölcs. Tavaly ez is 100 db környékén termett. Idén viszont a tavaszi szárazság majd a májusi hideg se tett jót neki. Fele-harmad annyi se lett rajta, mint korábban, viszont szép nagyok a gyümölcsök. Jellemzően 170-180 g, a legnagyobbak 190 felett. Illetve 7-8 cm átmérő jellemző rájuk. Összesen 31 db, egy kosárnyi, kb. 5,5 kg. A fajtáját egyelőre nem sikerült kideríteni, a legvalószínűbb valamilyen „Vaniglia” klón. A gyümölcs alakja nagyon hasonló, gömb jellegű, de kivehető a 4 gerezd és egy igen enyhe kúp. Viszont igazából kicsit később érik, és talán kisebb is valamennyivel a Vaniglia leírásoknál (már ha azokat el lehet hinni). A levele hosszában - széltében nagy, inkább kerekded, mint hosszúkás, a fonákján nem tűnt fel barnás árnyalat. Októberben egészen elképesztő vörös színt vesz fel a sárga gyümölcsök mellett. A gyümölcs utóéréskor kicsit sötétebb, pirosabb árnyalatúvá válik. Így specialista legyen a talpán, aki biztosra megmondja a fajtáját.

Összefoglalva:

	Vaniglia (talán)	Costata
Telepítés	2010	2013
2017 előtt	50-60 db	0 db
2017	61 db	0 db
2018	16 db	3 db
2019	kb. 100 db	kicsivel 100 db felett
2020	31 db	0 db

 

Végezetül bemutatok egy képgalériát időrendi sorrendben erről a kedvencünkről.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

 

 

 

 

Érdi kerti tavunkat 2004-ben alakítottuk ki összcsaládi munkával, 7,5-8 m³ víztérfogattal. Az utóbbi években egyre problémásabbá vált, a szegélye több helyen omladozott, eliszapolódott, a tavirózsák megint teljesen elszabadultak, szivárgott a tó, egyre kisebb lett a stabil vízszintje. A toldozgatási, foltozgatási, javítási kísérletek nem vezettek tartós eredményre Valamit kezdeni kellett vele. Ha nem akarod végigolvasni, röviden a lényeg (illetve alább két képgaléria) :

1. A foltozgatás egy idő után nem vezet eredményre, évtizedes távlatban a nem gyári toldások – ragasztások elengednek.
2. A fólia alatt a vastag geotextílián simán, több helyen átmentek a gyökerek. Én kiselejtezett szőnyegpadlót is használtam e célra, na azon egyetlen gyökér sem jött át.
3. A tószegélyen – és műanyag cölöpökön - nem szabad spórolni, még ha közel annyiba is kerül, mint a fólia. Ha régi tavat újítasz fel, legalább 10-15 cm-rel nőni fog minden irányban, mert a cölöpöket kicsit kijjebb kell leverni. A cölöpöket nagyon nehéz függőlegesen leütni, nem baj, ha 90 fokkal elfordítva ugyan ferdén, de a tó felé függőlegesen került leverésre. Próbálkozni kell vele, akár többször is. Fél méterenként kell egy cölöp. A cölöpök különböző hosszúságban (és részben aranyáron) kaphatók. Szerintem elég a 30 cm-es, a hosszabbakat még nehezebb egyenesen leütni, főleg részben sziklás-kavicsos talajon. 5 cm maradjon talaj felett, és ezen 5 cm-el nyúljon túl a szegély. Szegélynek elég a 14-15 cm magas. Ha kész a szegély, a víz felöli belső oldalon a földet ki kell szedni a perem aljáig. De nem tovább!
4. A vízszintezéssel szintén nem szabad „időt spórolni”, nem hátrány, ha legalább ketten vagytok hozzá. Így is érhet meglepetés az első feltöltésnél. „Faragással” és „alábéleléssel” a kisebb eltérések utólag is korrigálhatók részben.
5. Részemről helyén hagytam a régi fóliát is, erre terítettem rá az újat. A peremnél azért a merev régit – főleg ahol hajtogatások is voltak benne – több helyen megkurtítottam, és még egy kevés geotextíliát is tettem rá az új fólia védelme miatt.
6. Fólia: 10 m³–es tóig elég a 0,5 mm-es vastagságú fólia. Akkor is, ha a magyar forgalmazók mindenáron rá akarnak beszélni a drágább, vastagabbra. Ma már több szélességben kapható, nem érdemes otthoni ragasztással kísérletezni. (Ami amúgy nem reménytelen, nekem a régi másfél évtizedig kitartott.)
7. A fóliát amennyire lehet gyűrődésmentesen kell(ene) kiteríteni a tómederre. Na, ez nem fog menni, bármit is csinálsz. Ami pedig víz alá került és „elrendeződött”, az már nem bolygatható meg utólag. Arra azért érdemes figyelni, hogy túl nagy „fóliatorlódások” ne alakuljanak ki. Első feltöltés amúgy több részletben zajlik, hagyni kell a fóliát helyezkedni. A víz megoldja, még felszín közelében is. Ha nem „duplázod”, még a peremre is szépen rányomja majd az utolsó centiknél. Ha minden elhelyezkedett, neki lehet fogni a fólia túllógó részeinek likvidálására és az egész külső perem véglegesítésnek és rendezésének.
8. Növényzet: most kizárólag vödörben és malterosládában kerültek vissza a tavirózsák. Ha kiszabadul, azonnal nekimegyek, évente fogom ellenőrizni. A parti zónába íriszek, meg néhány egyéb nem agresszíven terjeszkedő vízinövény kerül. Nád és sásfélék kizárva. Mint ahogy kavics sem kerül az új tómederbe, csak ami véletlenül beleesik a peremről.
9. Ekkora tóba kell hal a szúnyogok miatt. Egyelőre kapnak némi kaját. Pár nap alatt szépen elkezdett a víz bezöldülni. Kell neki pár hét mire beáll. Levegőztetés, szűrés, szökőkút maximumon megy, kapott egy adag tóindító baktériumot is. A tavirózsák levelei kezdenek felszínre jutni. Két héten belül beállt a tó, a virágzás is újraindult.
10. A tó kicsit nagyobb lett a korábbinál, most olyan 8-9 m³-es lehet. Legnagyobb mélysége 110 cm körüli, szintén nőtt egy keveset a szegély miatt. Na meg a kiszedett iszap-kavics-növény massza miatt.
11. Részemről 6 m széles fóliából vettem 7 métert. Természetesen előtte a „lukat” alaposan kiméricsgéltük (felszín 4x5 m, 5,50x6,50 m a legmélyebb / legszélesebb / leghosszabb helyeken, kerület 15 m). A szegély kialakítása után mégis tartottam, hogy kevés lesz a fólia. (Azt ragasztottam volna a túlfolyónál, meg a hosszúsági végpontnál.) De pont elég volt, pár centit még vágni is kellett belőle a végén a partmenti növények miatt.
12. A felújítás költsége kb. 50e Ft volt anyagárban. Közel 3 hét ment rá a tökölődések miatt, a végső intenzív szakasz (szegély, fólia, feltöltés, perem rendezés) 5 napot vett igénybe. Ketten csináltuk a feleségemmel, de az „építés” döntő része az enyém volt, a „szépítés” meg az övé.

Az első nekifutás, még tavasszal a szivárgáskereséssel és foltozással telt el. Nem vezetett eredményre, csak az időt vitte. Így nekiálltunk kipucolni az egészet. A tavirózsákat likvidáltuk, néhány tövet hagytunk meg műanyag dézsákba és vödrökbe deponálva. A halak részben az akváriumba, többségük szintén malterosládába került (akvárium levegőztetéssel). Iszapot és a takaró kavicsot teljesen kiszedtük a tóból. Ez volt a leggennyesebb és legmacerásabb, természetesen átszőve gyökérzettel (tavirózsa), ami helyenként karvastagságú volt.

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Képgaléria: Előzetes, optimista töketlenkedések, aztán uccu neki

Akkor most két fontos tapasztalat. Az egyik, hogy nem kell kavics a tó aljára, távlatokban csak gondot fog okozni. Az iszapolódás ugyanis elkerülhetetlen, a növények gyökérzete pedig kezelhetetlen masszává fogja össze az egészet. A másik a növények. Tilos nádat, sásféléket és társaikat telepíteni a tóba, mert teljesen el fog szabadulni. A tavirózsák is el tudnak szabadulni, nekünk van egy nagyon szép, de túlburjánzó és mindent elnyomó fajtánk. Jó pár évvel ezelőtt kemény munkával előbb a sásféléket irtottuk ki, majd a tavirózsákat vödrökbe rakva telepítettük vissza – de az agresszív fajtánk ezekből is kiszabadult.

Miután kiürítettük és kipucoltuk a tómedret tettem még egy kísérletet a szivárgás helyének felderítésére és beragasztására. Sokáig nem találtam a szivárgás helyét. Aztán rájöttem, hogy a 2 fólia (2 db 4 méter széles fólia) hosszanti összeragasztása engedett el. Gyakorlatilag végig, amint kicsit megpiszkáltam. Finom hajszálgyökerek is „besegítettek”, amik simán átjöttek a geotextilián. Még megpróbáltam összeragasztani és szélesen átfedni a ragasztást, de ekkor már nem igazán bíztam az eredményben. Nem is lett jó. Amúgy ez nem gyári összehegesztés volt, hanem saját ragasztás 16 évvel ezelőtt. Tulajdonképpen nem is bírta rosszul. Mindenesetre ekkor eldöntöttem, hogy nincs saját ragasztgatás, csakis egybefólia jöhet számításba. Ma már lehet kapni 6 m és 8 m széles fóliákat is, meg többen vállalnak kész fólia gyártást / kialakítást, ha megadod a méreteket. A régi fólia és a ragasztó is a holland Ubbink volt, most a német Heissner termékeit vettem meg, még a tóindító baktérium tenyészetet is tőlük. Kicsit vacilláltam a fólia vastagságán, de pont az említett német cég oldalán találtam meg, hogy az én tóméretemhez tökéletes a fél mm-es vastagságú fólia. Meg is vettem.

Levakartuk a kavicsot a régi fóliáról, és akkor láttuk, hogy a tóperem javíthatatlan, menthetetlen, több helyen „megomlott”. Betonozni biztos lehetett volna, de azt kapásból elvetettük. Maradt a műanyag perem. Természetesen igazán használható videókat meg leírásokat itt se találni a neten, mindenki le akar nyúlni nem kevés pénzzel. Végül egy holland videóba botlottam bele, majd egy magyar kereskedői oldalon angol nyelvű rövidített változatába is. Alapos utána nézések után végül egy magyar gyártású peremért Tatabányára utaztam le, itt elfogadható áron voltak (30 cm) cölöpök is.

Viszonylag gyorsan sikerült a szegélyt kiépíteni, bár a cölöpök leverése gondot okozott a márgás-köves „talajba”, meg a szükséges tókörüli feltöltéseknél. Anno a kitermelt trutyit használtuk ugyanis vízszintezésre. Volt egy 5 méteres deszkám, az sokat segített a perem vízszintezésénél. A végén – esteledett – már siettem, el is szúrtam. Pont a leginkább szem előtt lévő rész lett a legmagasabb. És nem a túlfolyó bizonyult a legmélyebb pontnak. Utóbbin némi „alábéleléssel” végül sikerült felülkerekedni.

Az új fólia kiterítését ketten végeztük. Amennyire lehet elegyengettük, aztán kb. harmadáig feltöltöttük a kerti csapról. A növények is vissza kerültek dézsákban. Minden rendelkezésemre álló eszközzel ezerrel nyomattam a víz átlevegőztetését (szűrőrendszer, szökőkút, akváriumi levegőztető). Másnap további 1/3 víz. Közben a külső szegélyt feleségem nagyon szépen megcsinálta, rendet tett. A halak is visszakerültek. Ettől kicsit tartottam, hogy túl korai még, de láthatóan jól érezték magukat, végre cikázhattak a vízben. Persze a saját meg a környék macskái is igencsak érdeklődtek. Azonban nekem már olyan halpopulációm szelektálódott ki az évek során, amelyik „macskarezisztens”, időben elpucolnak, normál esetbe nem is jönnek a felszín közelébe.

Napokon belül kezdett komolyan bezöldülni és opálosodni a víz. Kapott egy adag algagátlót, meg a szűrő egy indító baktériumot. Ezután lehúztunk 2 hétre a Balatonra. Mikor visszaérkeztünk, a víz már szép volt, baktérium bevonat a direkt ezért recézett német (Heissner) fólián, bimbózó tavirózsák, élénk halak. Úgy gondolom összességében jól sikerült a felújítás. A pár centivel magasabbra sikeredett hátsó szegély sem zavaró, csak akkor szembeötlő – akkor is csak ha nagyon nézem - , ha már túlcsordul a víz a tóból. A növényekkel még fogunk vacakolni, de a lényeg, hogy újból nagyon élvezzük mi is meg az unokáink is a kerti tavacskánkat!

A tó amúgy normál esetben (nincs aszály és kánikula) háztetőről gyűjtött és belevezetett esővízzel tartja a szintjét. A korábbi években csak ritkán vált szükségessé némi csapvíz utánpótlás. A tó körüli növényzet pedig értelemszerűen kicsit megsínylette az átépítést, de túlélte, jövőre teljes pompájában fog díszíteni!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Képgaléria: ez volt, a vége lett!

Képek a kerti tavunk eddigi életéből:  Hamarosan...

Bevezetés

380 napos széria, 196 nap alatt teljesített kurzus, 50e feletti XP, 473 korona, 5 elindított kurzus és a mai "Gyémántliga" győzelem után eljött a (dicsekvés és) tanácsadás ideje.  Ma "Legendává" váltam a Duolingon. Stratégiai győzelem volt az angolról németül kurzus segítségével. Nem igazán bíztam benne, de első nekifutásra összejött. Pedig 2 nap az őrségi kirándulásom miatt eleve kiesett. Előzmények itt.

Tehát a kiindulási alap angol kurzust fél év alatt teljesítettem. Ez egy közel 2000 szavas szókincsen alapul, és nincs folytatása magasabb szinten. Mit lehet ezután csinálni? Hát meglepően sok mindent, de leginkább fent kell tartani a napi szintű gyakorlást!

Egyre jobb leszel, egyre kevesebbet hibázol, kezded fejből tudni a példamondatokat, kezded érteni a nyelvtant, egyre több szóbeli megoldásodat elfogadja a mesterséges intelligencia - és kezded unni az egészet. Fel kell dobni valamivel. Kezdetnek teljesíteni lehet a hiányzó plecsniket, ami nem is olyan egyszerű. Mert pl. magyar nyelvről az angol kurzus 1950 szavas, amivel nem lehet a 2000 szavas plecsnit elérni. A Gyémántliga meg egy őrület, tele van idióta XP vadász kvázi meg nem kvázi hekkerekkel. Utána vagy közben meg jöhetnek az új kurzusok. Elsőként az angolról magyar. Majd, főleg ha van valamilyen használható egyéb idegennyelv tudásod, jöhet az angolról más idegennyelv. Meg a fordítottja. Végül jöhet bármi más "egzotikus" nyelvvel szórakozás. A haladásodat pedig érdemben segítheti a www.duome.eu "statisztikai" oldal, ahol a név címsorba gépelése (duome.eu/nev) után saját magad vagy bárki más haladását lehet elemezni, nyomon követni.

 Angolról magyarul

Ajánlom mindenkinek, aki az "eredeti" kurzus vége felé jár. Érdemes a teszttel indítani kezdéskor a felesleges körök elkerülése miatt, úgyis csak az első, "kék" szintig viszi a tudásfa elemeit az eredményedtől függően. Viszont nem árt némi dilibogyót kéznél tartani. Mintha kiemelt szempont lett volna a nem magyar anyanyelvűek végleges elriasztása a magyar nyelv tanulásától. Ilyen tömegű idétlen, nyakatekert, az élő beszédben soha nem használt, szinte a számtani szöveges feladatok szintjén lévő többszörös jelzős szerkezetű mondattal én még nem találkoztam eddigi életem során. (Pedig a hallgatók időnként nagy csodákra képesek szóbeli vizsgáik során.) Szóval időnként baromi idegesítő egy magyarnak, de az angol nyelvi megértésedet igencsak megtámogatja. Sok új szó és kifejezés van benne az angol-magyar kurzushoz képest, a 2000 szavas plecsni pedig azonnal meglesz.

Angolról más idegennyelv

Ez nekem teljesen új, és kifejezetten élvezem. Itt is érdemes indulásként a felkínált nyelvi tesztet választani, már csak gyakorlás és információ szerzést illetően is. Részemről értelemszerűen az angolról német kurzust választottam, eredetileg a későbbiekben majd bővebben tárgyalt "Legenda" plecsni megszerzése érdekében. Két kellemes meglepetés is ért. Egyrészt kevésbé kopott meg a német tudásom, mint amire számítottam. Másrészt teljesen normális a kurzus nyelvezete (szemben az angol-magyarral). Kifejezetten támogatja mindkét nyelv megértését, az ismeretek felfrissítését. Csak egy kiragadott vicces példa "derdiedas" ügyileg (ami ugye engem gátlástalanságom okán soha nem zavart). Németül a férfi természetesen hímnemű, a nő nőnemű. A gyerek meg semlegesnemű. De szexisták voltak a német nyelv kitalálói. Mert a (gyerek) lány értelemszerűen semlegesnemű. Na de kérem a (gyerek) fiú "természetesen"... Na milyen nemű? Hát hímnemű! Be is szoptam elsőre, hibásnak véltem.

Az angolról más nyelv tanulásának két nyomós oka is lehet a már említett megértés/frissítés mellett. Egyrészt lehet venni (németnél biztosan) plusz témaköröket lingotért (a program saját játékpénze), nem is drágán. Másrészt néhány nyelven elérhetők a "történetek", a Stories. Jelenleg angolról spanyol-francia-német-portugál nyelvre. (Meg spanyolról, kínairól, portugálról angolra.) Nyilván a leggyakoribb felhasználóknak megfelelően. 

A Stories egyrészt jópofa (többnyire). Másrészt baromi jól fizet tapasztalati pont (XP) ügyileg. Gyors és könnyű. Ha nem akarod (meg)érteni, véletlenszerűen is tutira boldogulsz. Akár portugálról angolra. Fogalmad sincs miről van szó, de meg tudod oldani a feladatot (sic!). Nem "büntet" a hibákért, tetszőleges a próbálkozások száma a többnyire feleletválasztós kérdéseknél. 14 XP-s rövid történetekkel kezd a tudásfa legelső "Basics 1" lecke teljesítése, besárgulása után 14 szettel, szettenként 10 történettel. A hatodik szett után már 28 XP-t hoz minden történet teljesítése. Mondjuk itt már elég sok a duma, ami viszi az időt. (Ami persze csak akkor számít, ha  éppen élesben "versenyzel" pl. egy ligagyőzelemért.) Mindenesetre az elején 1-2 perc alatt végeztem a történetekkel, most a felénél a sok duma miatt 4-5 perc egy story teljesítése. Ha pontosan érteni akarom, akkor még több is...

Ha belefogtál, nincs vége. Jöhet a "fordítottja". Nekem a németről angol. Teszttel indítva. Megint részben eltérő a szókincs és felépítés. Hasznos. Jó szórakozást hozzá!

Lehet fokozni? Persze. Próbálkozz például a japánnal. Jó móka ez is, de azért olyan nagyon nem érdemes belemerülni, hacsak nincs kilátásban egy japán meló vagy ösztöndíj.

Statisztikák

 A Duolingonak ott van a saját, mindenki által ismert statisztikája az induló oldalon (koronák, szérianapok, lingotok száma, aktuális ligaeredmények, 1 heti pontgyűjtés grafikon, barátok pontszámai). Ezen kívül létezik a bevezetőben már bevillantott, kevésbé ismert "Duolingo unofficial" , a duome.eu oldal. Itt bárkinek megnézheted az eredményeit többféle bontásban. A "Daily Progress RAW" pontnál pedig 2 hétre visszamenőleg minden feladat teljesítésről részletes adatok szerepelnek a felugró ablakban, másodperces pontossággal. Utólag tehát visszanézheted, hogy egy adott (típusú) feladatot mennyi idő alatt tudtál teljesíteni. Ha érdekel. Meg nézegetheted mások (barát, ligatárs, "ellenfél", listavezetők) eredményeit. Elszörnyülködhetsz abszolút listavezetők "eredményein". (A csúcs 8 millió feletti, nyilvánvaló hack.) A site használata szinte kötelező, ha ligagyőzelemre hajtasz. Meg kell nézni a potenciális ellenfelek teljesítményét, hogy van-e értelme és esélye a harc felvállalásának. Jó pár idióta szórakozik ezzel, őket kerülni kell, el kell halasztani a küzdelmet. Ez már nem a tanulásról szól, hanem az XP farmolásáról, adott esetekben mások szórakozásának megöléséről. Mókás, ha ilyet látsz az aktuális ligád élcsoportjában, elképesztő napi/heti XP számok mellett. Maradj ki belőle. Az oldal azonban hasznos lehet sok más szempontból is. Például a nyelvtani rész egyben megnyitható, magyarul itt. 

Hogyan lehet sok XP-t szerezni gyorsan?

Erre akkor lehet szükség, ha kiesés fenyeget az aktuális ligádból, vagy ligagyőzelemre hajtasz akár a plecsni(k) miatt, akár más okból. De az XP farmolás igazából már nem a tanulásról szól. Azért leírom, ha már utána néztem és a gyakorlatban is kipróbáltam (eredményesen). 

Gyorsan sok pontot szerezni legegyszerűbben a kezdő leckék ismétlésével lehet. A mobilos appon ehhez érdemes a naponta felkínált "nehéz" opciót választani, ezzel 1-2 perc alatt 25 XP szerezhető (ha nem kell túl sokat gépelni). Ez PC verzióban jelenleg nem érhető el, ott viszont az egyébként is ajánlható "Időmérő edzés" választandó. Ami meg az appon elérhetetlen jelenleg, de 18-20 XP teljesíthető vele szinte pillanatok alatt. Mindkét esetben jól jön, ha több kurzusod van, ezek kezdő leckéivel hasonlóan járhatsz el és ömlik az XP.

Amúgy szerintem sokszor érdemes a mobilos és az asztali gépes programot egyidejűleg, esetenként felváltva használni. A mobilost lassítják a hirdetések (addig mehet egy asztali gépes lecke), meg nehézkesebb a gépelés. (De pl. részletesebb adatokat ad ligatársaidról és barátaidról is.) Aki gyorsan gépel, annak talán jobb a PC, ahol ráadásul nincs "repedés", "egészségvesztés" a leckéknél, szemben a mobillal. Apropó gépelés: nem kell vesződni nagybetűvel, ékezetekkel, írásjelekkel, többnyire még a szóközzel sem, el fogja fogadni a választ a program mobilon és PC-n egyaránt. Mobilon érdemes az automatikus beírást is figyelembe venni, jelentősen gyorsíthat.

A leghatékonyabb XP szerzés a korábban említett "Stories" teljesítése. Ez nekünk angolról érhető el 4 nyelven. Ha valamit is pötyögsz ezeken a nyelveken, ne hagyd ki ezt a lehetőséget, még tanulás szempontjából sem! Nagyon jól fizet, 14-28 XP teljesíthető vele percek alatt.

Szintén jól hozhat adott esetben (pl. angolról magyar kurzusnál) a még nem teljesített leckék teszttel történő szintugrása. Ehhez persze tudni kell a nyelvet, ezért jó hozzá nekünk az "inverz angol" tanfolyam anyaga. 

Vannak egyéb módok is, de macerásabbak. Pl. állítólag akár 40 XP szerezhető leckékként a mobillal elérhető "Duolingo XP Ramp Up Challenge" használatával. Akit érdekel keressen rá, de szerintem a korábban említettekhez képest kevésbé hatékony. Ettől persze lehet még érdekes és hasznos, kipróbálandó.

Gyémántliga specialitások

Ha kellően kitartó vagy és naponta gyakorolsz, akkor előbb-utóbb bekerülsz a legfelső Gyémántligába. Akkor is, ha ez amúgy nem érdekel és nem célkitűzésed. Az egész a Duolingo nagyon is tudatos motiváló rendszerének egy eleme, elsősorban az erre fogékony "versenyszellemű" felhasználok esetében. Ráadásul a plecsnik között van egy bármelyik ligában első helyért járó elem, és külön a "Legenda", a Diamond League első helyért járó jutalom (8 lingotot is ad).

Ha eddig nem tűnt volna fel, itt az élbolyban néha eszetlen pontszámokat lehet látni. Ha kicsit utána nézel, rájössz, hogy ezek a "játékosok" általában több (sok) nyelvi kurzust is nyomatnak. De az is feltűnhet, hogy sokszor a magas XP-hez képest feltűnően kevés koronájuk van. Ha még alaposabban utána nézel (duome) rájöhetsz, hogy sokuk csak a kezdő alapleckéket teljesítette, és azokat ismétli kiakadt lemezjátszóként. Viszont percenként - kétpercenként csinálja a 25 pontokat. Na ezzel nem szabad kikezdeni, lehet hack program vagy legalább valamilyen célzott script, bot progi. Vagy egyszerűen csak beteg, ebben éli ki magát a hülyéje.

Igen ám, de mégiscsak piszkálja a csőrödet, hogy a plecsnik közül már csak a "Legenda" hiányzik. A legnehezebben megszerezhető. Angolul még mindig nem tudsz, de meg kéne szerezni az egod, a lelki békéd meg a hízó májad érdekében. Mert tudod, hogy már képes vagy rá a csillagok kedvező állása esetén. Akkor hát tegyél is érte valamit, bár a siker akkor sem garantált, a fokozott idő és energia ráfordítás és elfáradás annál inkább. Nekem első nekifutásra sikerült, pedig csak tesztelés és előkészítés volt az eredeti célom. A tudatos stratégia mellett szerencsém volt. Egy éjszaka tuti rámegy, meg kell várni a hétfő hajnali 2:30 idejű zárást. Készenlétben, nagy előny esetén is.

Azzal kell kezdeni, hogy hétfőn minél később kell beszállni a heti buliba. Este 10 után, akár kedden éjjel 2 körül. Tapasztalatom szerint ilyen "beszállással" gyengébb a mezőny. A végső időpont környékén - vagy kedden/szerdán - pedig talán még az 50 fő sem jön össze, de ezt nem próbáltam ki. Ezután 3 út választható: napi sok ponttal megpróbálsz elhúzni "sokkolva" az esetleges aspiránsokat, vagy meglapulsz az élbolyban és nagy hajrával próbálsz beelőzni a végén, végül esetleg egyszerűen csak hagyod folyni a dolgokat a maguk útján aztán lesz ami lesz.

Persze nem árt letesztelni, hogy a te tempódban milyen napi XP-re vagy képes, és főleg mekkora időráfordítással. Az ellenfelek teljesítményét sem árt nézegetni, átlagos pont, napi maximum és társai. De főleg: mindezeket milyen gyorsan éri el. Mikor szokott beszállni, mennyi időt szokott eltölteni a Duolingon. Hogy "viselkedik", visszaelőz-e, mekkora előnynél áll meg stb. Aki napi 1000 pontnál - ami amúgy a korábban említett technikákkal alkalomadtán elérhető - rendszeresen többet csinál, az minimum gyanús. De lehetetlennek sem mondanám, csak a többtizenezer pontokat.

Nekem eredetileg teljesen alkalmatlan volt ez a hét egy őrségi motoros kirándulás és hétvégi szülinapi találkozás miatt. Két nap is épphogy csak beszálltam mobilneten egy leckére a bejelentkezés/folyamatosság miatt. Még a kieső zónát is megjártam. A mezőny viszont nyugodnak és reálisnak tűnt. Azt is hamar kiszúrtam, ki akar nyerni és hogyan. Napi 450 körüli XP, van egy napi 3200-as pontszáma. A fazon 3,5 éve van a Duolingon, közel 200.000 XP, majd 1500 korona, 9 indított kurzus, angol anyanyelvű, spanyol és japán teljesítve, japánon nyomul - és a kezdő leckéket teljesíti sorozatosan, átlagosan 1-2 perc alatt, 25 XP-kel. Hibátlanul. Kétszer olyan gyors, mint én. Mindig élre áll, 100-200 pontos előnyre ügyelve. Késő este száll be, de néha nappal is ránéz. Van már "Legenda" plecsnije (ez jó). Hát akkor teszteljük. Pénteken este tisztes távolságban tőle beálltam a 2. helyre. Szombaton egy 1100-as etappal beelőztem. Visszaelőzött, 200-al beállt elém. Vasárnap igazából szülinapoztunk meg unokáztunk, de azért én 1200 felett produkáltam, több etapban, már az angol-magyart tolva. Elmentem 800 ponttal, de kevésnek véltem az előnyt.  Meg elindítottam az angol-német változatokat a Stories beélesítésével. Ügyeltem a maximális 100 pontos indító tesztekre, és a kezdő leckék besárgítására/élesítésére tesztekkel. Ha véletlenül ránézne a duome-re... Arra is figyeltem, hogy a pontcsináláson kívül véletlenül se legyek/maradjak fent a Duolingon. Éjfél után aktiválta magát, gyorsan csökkentve a hátrányát. Én meg azonnal hajrá Stories. Meglepődhetett. Bő másfél óra múlva feladta, kiszállt a programból is. Innentől már csak szórakoztam fél háromig, végül 1200 pontos előnnyel zártam a menetet, pont napi (hétfő hajnali) 1000 XP-vel, a heti összes pedig 4072 pont lett. (Ebből ugye valamivel 2200 felett az utolsó 24 órában, vasárnap-hétfő hajnali fél 3-ig.) Ennél többel szokás nyerni a Gyémántligában. Szerencsém volt, a srác/csajszi későn kapcsolt vagy nem is igazán érdekelte a dolog, inkább csak megszokásból erősködött. Mindenesetre a vége, az utolsó 2 "éles" óra kicsit fárasztó volt, még fizikailag is. Viszont óránként 4-600 pont minden további nélkül elérhető reális körülmények között is.

Zárszó

Az előző fejezetet záró "esettanulmányt" eredetileg nem szándékoztam leírni, de a történetem és a pancsertesztem ezzel lett teljes. Remélem lesz, akinek hasznára válik. A tanulást pedig folytatom, kizárólag a napi beszállásokra és a játékosságra ügyelve, minden "kényszer" nélkül. Lényegtelen a liga szint, meg a "verseny" is! Csak a haladás és a magabiztosság számít, amihez a Duolingo minden bénasága ellenére változatlanul kiváló partner. Ráadásul még a németemet is elkezdtem vele áttételesen frissíteni. A programot változatlanul "reszelgetik", talán még a fizetős elemeit is kezdik nyomni (mobil app / agresszívebb hirdetések, és a Duo Plus lehetőségeinek bővítése). Nekem - mindenkinek - változatlanul elég a teljesen ingyenes alapváltozat. Majdnem kész már, nemsokára elérhető a magyarról német kurzus is. Az angol nyelvről indított kurzusok pedig számomra új dimenziót nyitottak meg a nyelvtanulásban. Sok sikert hozzá másoknak is!

 

A leírtak a program 2020.08.31-i verziójára vonatkoznak, a továbbiakban a lehetőségek, feltételek, körülmények és megoldások változhatnak!

Képgalériák

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

1. Így állok a kurzusokkal a "Legenda" plecsni elérése után (2020.08.31.-09.01.)

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

2. Út a Diamond League győzelemhez

(Meghatározó nap 2020.08.30, a nagyobbik fiam születésnapja, illetve 08.31. 2:30-ig.)

 

• 
• 
• 
• 
• 

3. További képek néhány szövegben említett elemhez

 

4. Befejezésként egy kis kedvcsináló az angolról német Stories-hez. Ez a 65. történet és 28 XP jár érte. Ez a leggyakoribb típusa a feleletválasztásnak (amit el is ronthatsz, csak akkor lesz egy halványszürke x a rublikában, más nem történik, illetve nincs Continue a helyes pipáig).

Ugye milyen marha nehéz? Ha nem tudsz németül, akkor is találatot érsz el. :) (: