2019.02.23: ez egy kicsit szemétség volt a Piaggioval szemben - de megállta a helyét. Le is lövöm a konklúziót már az elején: van két igazán nagyszerű motorom.
A képen jól látszik mindkét gépen a "téli" majrécsík. Vállalható, így tartom rendjén valónak, a levegő hőmérséklete 2 fok volt - ezeket a gumikat egész egyszerűen nem erre találták ki. A hűtőfolyadék hőmérsékletével hasonló gondok vannak. A szinte teljesen leragasztott hűtőjű Piaggio hőmérője még csak-csak bekandikált városban néha picit a legalsó határ fölé, a Honda nem volt hajlandó elmozdulni a "C" - ről (gondolom "cold"). Normál üzemi hőmérséklettől marha messze mindkettő. Mindkét géppel 20 km-t mentem, egymás után (előbb a robesz), részben azonos útvonalon, vegyes városi - országúti viszonylatban.
Még a képhez: a teljesen "téliesített", óriás plexis robogó az előtérben nagyobbnak látszik, a valóságban "ránézésre" kb. egyformának tűnnek. A Honda (menetkészen, teli tankkal 197 kg) azonban mindig nehezebb legalább 20 - 30 kilóval a Piaggionál (156 kg). (Benzintank a Piaggionál 9 l, a Hondánál 18 l.) A Piaggio 200 ccm és 22 LE, a Honda 500 ccm és 57-59 LE. A robogó automata CVT váltós, a motor 6 fokozatú szekvenciális váltós. A robeszen "fotelülés", a Hondán hagyományos lovagló ülés. A robogón "ülök", a Brumin kicsit "hasalósabb" a testhelyzet, egyelőre arra kell rajta ügyelnem, hogy ne legyen súly a kezeimen. Robogó vs "motorkerékpár". A különbséget és "célgépséget" érintő koncepcionális alapvetéseket ismerve és tudomásul véve részemről mindkettőt "motornak" tekintem. Még akkor is, ha ezzel a motoros társadalom egy jelentős részének a lelkébe gázolok.
Mindkét gép másodikra indult. A 8 napja álló robogónál ez a szokásos formája, a Hondánál (még csak ismerkedünk) elsőre talán túl sok volt a szívató.
Hideg van. Síkesztyűt viselek. Rosszabb, mint a motoroskesztyű, viszont meleg. Hónapok óta nem használtam, most a "páncéloslovag" sisakban vagyok. Már a Piaggion túl hangosnak tűnik, ami a Hondán már szinte zavaró kezd lenni. Legalább is a korábbi napok nyitott sisakos motorozásához képest. Ekkora lenne a különbség a két sisak között? Eddig nem tűnt fel, majd csinálok egy direkt erre irányuló tesztet. Ez egy "Honz" flip-up sisak, a kereskedés szerint angol, szerintem meg a net szerint viszont médincsájna. (Update: nem, mégis a flip sisak a jobb országúton.)
Szóval akkor nézzük időrendben. Piaggio (kb. 5000 km vezetéssel): állandóan túl gyorsan megyek… Magasabb az ülése, mint a Hondának (csak lábujjaim érnek le, ha nem csúszok rajta előre). Ráülsz, mint egy székre. Lakott területen a CVT váltó miatt kényelmesebb. Azt nem mondanám, hogy jobban megindul, mert ez természetesen nem igaz. De éppen elég a dinamikája normál közlekedéshez. Országúton is lelkes 100-as tempóig, de itt már fogyóban a szufla, és nagyon érezhető a lóerők hiánya. Nagyjából azonos fordulatszám, semmi hangoskodás, tökéletes szélvédelem. Egy nagyon kellemes városi célgép, amivel országútra is ki lehet merészkedni. Itt azonban az előzéseket már meg kell fontolni, és ezeket nem árt lendületből megoldani.
Honda (kb. 120 km vezetéssel): nagyon kell figyelni a sebességhatárokra… Alacsonyabb és kényelmesebb az ülése, teljes talppal leérek róla. Oldaltámaszt használva könnyen szállok fel és le, sztenderen ez már macerásabb számomra, de még belefér. Lakott területen folyamatosan babrálni kell a sebváltót (vagy hagyod egy kicsit hangoskodni), az alsó két fokozatban ésszel kell adagolni a gázt. Egyelőre nem nagyon vagyok vele képes jobban megindulni, mint a robesszel – de utána a határ a bevállalás mértéke… Országúton detto. Jók a fokozatok áttételei. Lehet vele kényelmesen krúzolni és nyomatékból dolgozni, de 5000-res fordulattól nagyon megindítható, ilyenkor a hangja is megjön egész rendesen. Meglepően jó a szélvédelme, alig érezni a különbséget a robeszhez képest. Tökéletes közlekedési eszköz, amivel alkalomadtán kicsit „szórakozni” is lehet. Talán egy kicsit jobban kanyarodik, mint a robesz. Gázelvételkor kellemesen „visszamormog”. A motorfék elég határozott. A Piaggio fékei sem rosszak, de ezé más kategória. Rugózás terén is ez viszi el a pálmát.
Összegezve a Honda értelemszerűen „jobb” számomra (is), egyszerűen más kategória. Ezzel együtt a különbség kisebb, mint amire számítottam. Jó, amikor húzatni meg/vagy pörgetni kell, illetve lakott területen kívül ég és föld a különbség. Lakott területen belül azonban talán kényelmesebb a „városi célgép”, mint ahogy felülni is könnyebb rá, meg „beöltözni” is kevésbé kell/illik adott esetben. Szumma szummárum: az Intersparba/Auchanba/OBIba a Piaggio akár strandpapucsban (inkább ne...) és nyitott sisakkal, országútra/túrára/Balatonra a Honda „beöltözve” és zárható/zárt sisakkal. Fel vagyon adva a lecke, van két kiváló gépem. Egyelőre marad mindkettő. Az mindenesetre kedvező előjel, hogy a Hondával – bár még túlzás lenne „teljes összeszokottságról” beszélni – nem igazán kellett „barátkozni”, valahogy minden magától értendő és testhezálló vele kapcsolatban. Csak így tovább Brumi!
Egy nappal később: ma csak a Brumival mentem egy keveset, nagyon élveztem. Ma is hideg van, de azért ezúttal sikerült egy kicsit felmelegíteni a gumikat, főleg a hátsót. A hűtővizet persze nem, tartózkodtam is a nyolcezres fordulat feletti tartománytól. Lámpáknál még néha bénázok egy keveset vele. Persze ez relatív. Tegnap amúgy pedagógiai eszközként is debütált a Brumi. Csordogálok az utolsó előtti kereszteződéshez hazaérés előtt, amikor egy közepes méretű, négylábú, egyfarkú korcs szarógép úgy döntött, hogy ennek a fekete izének nagy lendülettel megmutatja, ki itt a főnök. Behúzott kuplung mellett egy vastag gáz, Brumi felhördül, kutya fülét – farkát behúzva ezerrel az útmenti susnyásba. Szerintem legközelebb nem kell számolnom vele…
