Tesztoldal - gyerekszáj

Mi lesz ebből?  Semmi... Dehogynem...

OTT VAN ALUL AZ IGAZI  - FELTÉVE HA NEM DIREKT IDE JÖTTÉL.

1. / 2018. ősz eleje

Úgysem tudom, hogy mire szolgál az állandó rovat, így egyelőre csinálok belőle egy gyerekszáj rovatot. Sajnos a saját gyerekeinkről nem gyűjtöttük össze, legalább az unokákkal maradjon nyoma. Kezdődött azzal, amikor a legnagyobb éppen kezdett beszélni. Meglátogattam őket, és indultam haza 130 km-re. Búcsúzkodás után pedig a (akkor még egyszem) kicsi  beállt az ajtóba, és könnyes szemmel, bánatosan csak annyit mondott: "Elmegy..."

Az apropó, hogy a két kis kölyökkel nemrég jöttünk haza a budapesti állatkertből. Ami amúgy a két felnőttnek óriási, de óriási csalódás volt. Szerencsére a fóka showwal - tényleg, ezt így kell írni? - fejeztük be, ami viszont csillagos ötös. Nekünk is, és a kicsiknek is. Úgy tűnt, hogy a 2 fókának is.

Már odafelé is kicsit zűrös volt a város (hazafelé komplett katasztrófa, na jó, nem motorral voltam), a kölykök kezdték unni. Egy ideig elvoltunk az autók márkájának azonosításával, de megunták. Kénytelen voltam feldobni egy kicsit a hangulatot, és az alagút előtt elkezdtem, hogy "Petőfi Sándor gatyában táncol, felesége bugyiban, úgy mennek a moziba." Meg, hogy (amikor jött egy rendőrautó) "Rendőrbácsi haptákban, becsinált a nadrágba. Rendőrnéni mossa ki, fúj de büdös dobja ki!" Hatalmas siker, "Még egyszer, még egyszer". 

Jó párszor meg kellett ismételni, óriási visongás és kacagás közepett. (Hú, mit fogok én kapni az anyjuktól...) Aztán majdnem mi is megfulladtunk a röhögéstől, mert a mindössze 3,5 éves kisfiú azt mondja, hogy "A bugyisat!" Annyit tudtam csak kinyögni fuldoklás közben, "Na, megszólalt a fiú". 

Hazafelé a kisfiú kb. egy másodperc alatt bealudt az ülésébe, hiszen kimaradt a délutáni alvás. Másfél óra múlva nagy nehezen kivakartuk a kocsiból, de csak ült maga elé meredve egy kis gyerekszékben a játékrengeteg közepén. Nem lehetett belé életet lehelni, bármivel próbálkoztunk. Az alagút végén akkor kezdett derengeni a fény, amikor megkérdeztem tőle "Mi van, rosszat álmodtál?" Azonnal kapcsolt, hogy ez az Ő idei nyári szövege, ami már bekerült családi legendáriumba.

Történt ugyanis, hogy a nyáron megkaptuk a 3 legnagyobb unokát a Balatonon. Egy alkalommal - Nagyanyjuk minden igyekezete ellenére - a 3 kölyök hajnali 9 óra körül felzavarta a Nagypapát, aki kicsit szédülten próbált kitámolyogni a reggeli kávéjáért. A kisember pedig odaállt eléje a lehető legkomolyabb pofával: "Nagypapa, rosszat álmodtál?"

Szóval ma azonnal kapcsolt, de ez nem bizonyult teljesen elégségesnek, ezért elkezdtem, hogy "Petőfi Sándor..." Na, azonnal felébredt, és azóta már kívülről fújja. Mondjuk én meg a végére elmondtam a "Talpra magyart" (csak az első versszakot), amikor belekezdtem, még bizonytalan voltam, hogy be tudom-e fejezni, legalább az elejét. A Nagymama meg rákontrázott, és némi meglepetésemre a kicsik tátott szájú csodálkozása mellett elkezdett szebbnél szebb Petőfi verseket mondani.

Ma még a pontot is sikerült az i betűre felraknom, amikor a kicsik nem kicsi derültségére azt találtam mondani a nagyanyjuknak, hogy "Nagymama, szólj a fiadnak, hogy a fiam fia pont olyan, mint a nagyapja"...

Szuper nap volt! Most volt esti buli a Nagypapa számítógépe előtt, ilyenkor megy mindkét monitor, még a Nagymamát is bevontuk, most éppen a fürdőkádba másznak be.

2. / 2018 november

A legkisebb, 2 éves Lili a Nagymamával - pontosabban nekik Évamamával - alkonyatkor a kertben játszik, túrják szét a vakondtúrásokat, az nagyon izgalmas dolog. A holdfázis növekvő, a vékony sarló szépen sárgul déli irányban. A Nagymama mutatja a kicsinek: "Nézd Lili, ott a Hold, látod? Olyan mint egy kifli." A gyerek felnéz: "Jó, megesszük."

 3. / 2018.12.01. 

Hétvégére összejött a család, nagy a gyerekzsivaj. A nagyobbik fiú unoka alig múlt 5 éves, de majdnem a hónaljamig ér, 34-es a lába... A 3,5 éves Kisember pedig ma is alakított fürdetéskor. Kérdezi a nagyanyját, hogy "Ma este ki fog altatni?" Ez ugye egy 1-2 esti mese. Nagymama: "Én." Kisember: "Az jó, mert Te vagy a legjobb a családban... {Kis szünet.}

Meg a Mama... Meg a Papa, meg a testvérem, meg a Nagypapa, meg a Dédi."  

 4. / 2018. Karácsony

Nagyon aranyos volt mindegyik unoka - természetesen. Ketten kicsit göhösek, de majd csak kimennek belőle. Ezúttal nem "gyerekszáj" az apropó, hanem, hogy Sáránál olvasás ügyileg áttört egy gát. 6 éves, de évvesztes, nem jár még iskolába. Nagybetűket már rég ismer, mára szinte már az összeset. Nem tanítottuk, de ha kérdezte, megmutattuk. Most pedig magától rájött a kisbetűkre is, pedig ezeket soha senki nem mutatta/mondta neki. Mindenki nevét meg egy csomó állatét le tudja írni, nem is csúnyán. Mi meg csak hüledezünk. Mert, hogy a mobilt jobban kezelik, mint a felnőttek, arra rég rádöbbentünk. De erre senki nem számított. Persze két mérnök szülő gyerekeként (mondom én) nem is biztos, hogy ezen olyan nagyon meg kell lepődnünk.

Még sok ilyen meglepit!

 5. /2019.07.16.

Sárát és Mórt is műteni kell orrmandulával és fültubus beültetéssel. (Régen felszúrták a zűrös fület, ma beültetnek egy vékony csövecskét...) Sára tegnap túl is esett rajta, már otthon van. Mór pedig nálunk volt 2 napig tehermentesítve a szülőket. Ma ismét bemutatta a tökéletesen működő 100-as gyereklogikát. Szeret "segíteni", ügyködni. Kezdődött az öntözéssel. Nagyanyja szólt neki, hogy "azt a harangvirágot is" öntözze meg. Visszakérdezés: "És akkor harangozni is fog?"

Nálunk a gyerek általában az apja egykori szobájában alszik (szüleivel vagy nélkülük, most éppen a Nagyanyjával). A szoba berendezése a korábbiakhoz képest változatlan, az erkélyajtó és az ablak között a falon a Papája kedvenc gyerekkori kutyájának, Nérónak a profilképével. Néró már 17 éve távozott az evilágból. A gyerek pedig a kertben a komposztálók mellett felfedezte a kutya sírját. Egyrészt az elmúlásról faggatta a nagyanyját, hogy "Mindenki meghal egyszer?" A válasz nem igazán tetszett neki, aminek hangot is adott, - de a kutya (sorsa) végül jobban izgatta. A nagyanyja azt találta neki mondani, hogy "Már járni se tudott, beteg volt, fájt a hasa, ezért végül eltávozott az örök vadászmezőkre." Persze Mór még nem hallott Winettouról és társairól, meg az se igazán esett le még neki, hogy a kutya alapból ragadozó, így egyből visszakérdezett: "És ott levadásszák?"

 6. /2019. Karácsony

Mór újabb szövege: "Nagymama, most a szádból mesélj!" Azaz ne könyvből, hanem valami saját, "szabad" mesét kér a kölyök. 

Más: Sárával valamilyen zeneszámot hallgattak. Sára: "Ezt már kívülről tudom." Mór: "Miért, belülről nem tudod?"

Más: Évamama elment Bendével is Lilivel az érdi egykori lőtér "Fenyő Ősanya" környékére, talán 2 km tőlünk. Lili derekasan odatette magát, de azért a végén: "Kikapcsolt a lábam, vegyél fel."