Régebbi és újabb események - leginkább utódaimnak

Papa project

Papa project

Datolyaszilva: az év utolsó szürete novemberben

Tapasztalataim a datolyaszilvával (Diospyros kaki)

2020. november 12. - oktata

Városi „hobby-kertészként” több évtizedes távlatban szórakozok mediterrán jellegű és egyéb „egzotikus” növényekkel. Banán volt az első még a 80-as években. Déli fekvésű, napfényes remetekertvárosi lakásunkban többször is termett. Aztán jöttek a leanderek, ezek is bejöttek, csak a teleltetésére kell egy kicsit ügyelni. Érdre költözésünk után itt a banán már csak vegetált, feladtam. Viszont belekaptam a citromba, és az elején nagyon bejött. Aztán újabban kevésbé, bár mutatóba azért terem. Bővebben majd egy önálló posztban valamikor. Balatonon pedig az elmúlt 2 évtizedben szintén próbálkozok néhány „érdekes” növénnyel. A füge tökéletes, normális időben tonnaszámra és 3x terem, június végén, augusztusban és október elején. A kivi nem megy, évek után feladtam, nálunk nem lehet normálisan vízzel ellátni. Az indián banán is csak vegetál évek óta, mondjuk a vadak a villanypásztor ellenére többször hazavágták. Ami viszont bejött nagyjából, az a kaki/datolyaszilva (Diospyros kaki). Utóbbi gyümölcs nevével kapcsolatos szájtépésbe és (bele)magyarázásokba/plagizálásokba nem mennék bele, de megjegyzésem lenne. Sokak szerint az „istenek gyümölcséről” van szó. A „Diosz” valóban „Zeusz” genitivusa, a „pyro” pedig kapcsolatba hozható a tűzzel és lánggal. A „Ka” (Kha) meg „Ká” az óegyiptomiaknál a lélek része, illetve lélekfogalom, sőt 2 fáraó neve, „Ki” sumér istennő, mitológiájuk földanyja. A „ki” japán kana, egyúttal a kínai „csi” vagy „qi” megfelelője, energiaként, életerőként is értelmezhető. Azaz Zeusz tüze-lángja lelket melegítő energiaforrásként is értelmezhető - már csak hogy ne ismételjek senkit. Az pedig tökmindegy, hogy hurmának, khakinak, kákinak, kakinak, sharonfruitnak (mondjuk ez egy fajta inkább) vagy a meglehetősen szerencsétlen datolyaszilvának hívjuk, mert egy tényleg isteni gyümölcsről van szó.

20191022_104728.jpg

A csemetét Keszthelyen vettem egy kertészetben, 2010 tavaszán telepítettem. Akkor még kiviben utaztam, a kakiszilvának nem néztem utána, csak úgy belebotlottam. Sajnos a fajtáját nem tudom, nem jegyeztem fel. Vagy akkoriban nem is jelölték, csak a „Diospyros”-t. A mutatós kis fa szépen fejlődött, így 2013-ban vettem még egyet, „Costata” fajtát. Ez is szépen fejlődik, de ez még kérdőjeles nálam. Mutatóba termett már 3 szemet 2018-ban, tavaly 100 felett, idén nullát. Azután 2016-ban vettem Tipo fajtát is a káptalantóti piacon, de a jelek szerint nem sikerült átteleltetnem (Érden), az alany hajtott ki tavasszal. Ezt ugyan kiültettem, de most már biztos vagyok benne, hogy az nem Tipo, és nem is datolyaszilva. Hanem Diospyros lotus. Lótusz szilva. Valószínűleg. Kiváló alany. Lehet szórakozni az átoltási kísérletekkel jövőre.

Röviden a datolyaszilváról: szubtrópusi származású (Kína, Japán), mintegy 1500-2000 fajtáját tartják számon, 2-300 fajtája van termesztésben a világon. Eredetének megfelelően kicsit fagyérzékeny. Utóérő és többnyire eléggé csersavas gyümölcs, csak a teljesen megpuhult, kissé bepirult példányokat szabad megenni. (Almával, alkohollal – etilén pára - együtt tartva lehet gyorsítani az utóérést.) Vagy felhasználni ezer más módon. Itthon az elmúlt évtizedekben kezdett elterjedni, főleg az ország déli határai környékén Zalában, Somogyban és Baranyában. Részemről 3 nagyobb ültetvényről tudok, és kisebbek is vannak már. Maga a növény rendkívül mutatós, gyönyörű, nagy és mélyzöld, szinte bőrszerű levelei vannak, ami októberben bepirosodik. A gyümölcs mérete fajtától függő, 50-500 gramm a súlya, a legtöbb fajta narancsszínű. Szedési ideje október-november, de még a fagyok előtt. Akár február végéig eltartható. Állítólag, ugyanis nekünk januárnál tovább még nem tartott ki, mert elfogyott. Nagyon szeretjük, de 1-2 szemnél többet egyszerre nem tanácsos megenni. Egyrészt még az érett is utólag „húzza” az ember száját egy kicsit. Másrészt ehhez kapcsolhatóan orosz weboldalak szerint - magyarok ezt sehol sem említik - a „tannin” (csersav) tartalma miatt körültekintést igényel a fogyasztása (komoly, akár veszélyes emésztési problémák potenciális lehetősége, hasi műtét után ellenjavalt). Amúgy sokszorosan gyógyhatású, a kínai gyógyászat hagyományos szere, még diétára és bébiételre is ajánlott. (Pedig 70 cal/100 g nem kevés.) Vannak kiemelt hatásai a stresszoldástól kezdve az érelmeszedés gátlásán át a pajzsmirigy beállításáig. Ha nagyon alaposan utána nézünk, talán még körömgombára és kopaszságra is javasolják… (Hoppá, találtam is egyet, igaz hajnövekedésre, nem hajhullásra.)

A hazai kertészetek kínálatában rég szerepel, időnként aranyáron. Pedig a szaporítása állítólag nem túl nagy kunszt. A kertészeti leírások többségétől és részletességétől sem vagyok elájulva. Így pl. senki sem írja, hogy fagyérzékenysége miatt csak tavasszal, nyár elején (konténeres) ültessük. Szerintem csak hazai készítésű oltványt szabad venni, esetleg ukránt, ha kapható. A neten, a közösségi multimédiás oldalakon már magyarul is bőségesen található anyag, fóruma is van. (A fórumok összes problémájával együtt.) Saját tapasztalataimat pedig a továbbiakban foglalom össze.

A „birtokunk” Badacsonytól keletre, ősi szőlőültetvényes területen, délkeleti fekvésű hegyoldalban fekszik. Viszonylag védett, bár alkalomadtán az északi szelek egy kis kanyar után simán befújják. A talaj szokásos Balaton felvidéki, agyagos jellegű, rossz víztartó, ráadásul a csapadék lefut róla. A datolyaszilváim pár év után megmutatták termésüket. Magnélküliek (eddig). Fagykárom a Balatonnál napjainkig nem volt (viszont a Tipo konténerem érdi befuccsolását nehezményezem). Télen nem kaptak takarást a növények. A fákat eddig nem metszettem, csak a termés alatt lehajló ágakat kötöttem ki, meg támasztottam alá. Aszályos időben próbáltam öntözgetni (nálunk a hegyen a víz a legnagyobb kincs). Miután nem lakunk a helyszínen, korlátozott a fáink állandó megfigyelése és kezelése. Kártevőt, betegséget nem tapasztaltunk, vegyszert – minimális tavaszi műtrágyától eltekintve – nem kaptak. (A fórumon márványpoloska és madárkárról szól a fáma.) Eddig november végén szüreteltem, amit idén a covid helyzet és a bevillantott fagyveszély miatt 2 héttel előre hoztam. Nem is sárgult be teljesen minden termés, bár az őszi sötétvörös falevelek többsége már lehullt (ezután szabad szüretelni).

Jelenleg 2 fám van, meg 2 túlméretes lótusz szilva alany a Tipo próbálkozásból. A kisebbik és fiatalabbik fa az egyszerűbb eset, fajtája „Costata”. Elvileg az egyik leginkább fagytűrő fajta. A ruszkik szerint a „keleti datolyaszilva” „Hachia” csoportjába tartozik közel 20 fajtával egyetemben. Ezek jellemzően késő érésűek (november-december), kúpos gyümölcsök, lehet kicsit fekete pöttyös, narancs színű, nagyon édes, súlya 60-200 g. Ezen belül a Costata nagyon későn érő, csersavas („fanyar”), kúpos-bordázott forma, színe narancs, súlya 40-120 g. Nálam 2018-ban, 5 éves korában 3 db, tavaly 100 db felett, idén viszont nulla darab a termése. Kicsit kisebbek és korábban érők voltak a másik fajtámnál. Kicsit kúpos, 4 gerezd vehető ki „bordaként”, de inkább csak jelzés értékűen. Megmérni összekeveredés miatt nem sikerült, a többség bőven 100-120 g környékén volt, 5-7 cm átmérővel. Színre, utóérésre és ízre sem tudtuk megkülönböztetni a másik fajtánktól. Ráadásul tavaly azok között is voltak relatív kisebb méretűek.

A másik fa már 11 éves, és eddig szépen termett, bár egy „nagyobb” termés után a következő évben kissé visszafogja magát (ez is) tapasztalatom szerint. Ez a később érő, levelét is később dobja le, októberben még sok a zöldes árnyalatú, éretlen gyümölcs. Tavaly ez is 100 db környékén termett. Idén viszont a tavaszi szárazság majd a májusi hideg se tett jót neki. Fele-harmad annyi se lett rajta, mint korábban, viszont szép nagyok a gyümölcsök. Jellemzően 170-180 g, a legnagyobbak 190 felett. Illetve 7-8 cm átmérő jellemző rájuk. Összesen 31 db, egy kosárnyi, kb. 5,5 kg. A fajtáját egyelőre nem sikerült kideríteni, a legvalószínűbb valamilyen „Vaniglia” klón. A gyümölcs alakja nagyon hasonló, gömb jellegű, de kivehető a 4 gerezd és egy igen enyhe kúp. Viszont igazából kicsit később érik, és talán kisebb is valamennyivel a Vaniglia leírásoknál (már ha azokat el lehet hinni). A levele hosszában - széltében nagy, inkább kerekded, mint hosszúkás, a fonákján nem tűnt fel barnás árnyalat. Októberben egészen elképesztő vörös színt vesz fel a sárga gyümölcsök mellett. A gyümölcs utóéréskor kicsit sötétebb, pirosabb árnyalatúvá válik. Így specialista legyen a talpán, aki biztosra megmondja a fajtáját.

Összefoglalva:

 

Vaniglia (talán)

Costata

Telepítés

2010

2013

2017 előtt

50-60 db

0 db

2017

61 db

0 db

2018

16 db

3 db

2019

kb. 100 db

kicsivel 100 db felett

2020

31 db

0 db

 

Végezetül bemutatok egy képgalériát időrendi sorrendben erről a kedvencünkről.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://papaproject.blog.hu/api/trackback/id/tr5716283808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása