Régebbi és újabb események - leginkább utódaimnak

Papa project

Papa project

Kedvenc masináim 1: Mözöu, alias MZ ES 125/1 Trophy (1971-1975, 70e km)

2020. május 27. - oktata

A motor jogsit még gimiben megszereztem, Gübics (Kövesi Ferenc) barátom a Simson Starját néha kölcsönadta. Első motoromat Édesapámtól kaptam TF első éves koromban. Feri nagybátyám hozta el a kerekedésből Kaposváron, én tőle vettem át egy hétvégi estén. Ez egy igazán kiváló, megbízható kétütemű motor volt. Típusa szerint MZ Trophy ES 125/1. Sőt, "De Luxe" kivitel, ami egy egész jól pakolható gyári, krómozott csomagtartót jelentett. A színe vaj - fekete kombó volt. Egy idő után vettem rá vajszínű, gyári lábvédő lemezeket is, ami nagyon hasznosnak bizonyult, sokat védett a menetszéltől meg az esőtől.

Soha nem hagyott cserben a vele megtett 70 ezer km során. Nagyon szerettem. Csak 10 LE, a vége hivatalosan 100 km/ó, de ennek a mutatója lakott területen kívül csak néha volt 100 alatt, inkább 110-en állt. Persze lehet, hogy a 110-ek inkább a Trabantok voltak (akkoriban 100 volt országúton a megengedett sebességhatár.) Mindenesetre a kétütemű gépeim nagyon mentek, és ennek ellenére egyiket se sikerült széthajtanom. Az akkori km órák még alig csaltak a felső zónákban. Persze rezonancia meg vibráció az volt bőségesen. Minden komolyabb út után még a sarokcsontom is zizegett, a kezeim meg szinte ráztak.  Amúgy még az se kizárt, hogy nem is 125-ös, hanem a másfél lóerővel és +5 km/ó végsebességgel rendelkező 150-es volt az MZ-m. De aki emlékszik rá, mind 125-öst mond. Fogyasztása 4 l körül volt 100 kilométerenként. Október-novemberben eltettem, március-áprilisban elővettem.

Persze a maiakhoz nem hasonlítható, de egész jól lehetett vele menni az akkori körülmények között. A motorjának 6300 fordulat/perc volt a vége (nem volt rajta fordulatszámláló). 30 körül kettes, 55-60 hármas, 75-80 négyes a fokozatváltások pontja. 33:1 arányú keverékkel ment. Kicsit büdös volt ezért, de akkoriban fel se tűnt. Üres súlya 112 kg volt (Piaggiom 156 kg, a Honda 193 kg üresen). Technikai adatai itt  és itt, videók itt és itt (a hangja). Két személlyel is jól elboldogult, de az azért már érezhetően visszafogta. Elől-hátul dobfék, nagy csodára nem volt képes, de meg lehetett vele állni.

Még néhány kis MZ-s nosztalgia videó a YouTuberól: A (14:50, autópálya kigyorsítás 8 perctől), B (2:33, a tipikus hang miatt, ez már az ES széria utóda változatlan menetteljesítmények mellett), C (1:30, ez is ETZ utód, tipikus hang, 0:40-től kigyorsítás) , D (2:14, tudja a 110-et 1 percnél), E (1:11, ez olyasmi, mint az enyém volt), F (1:44, szépen felújított német), G (0:47, lengyel töf-töf, HUN (0:22, végül egy magyar szépség).

Éves szinten átlagosan kettőt estem vele. Három volt veszélyes, mindet megúsztam én is, utasom is (Isti), meg a motor is. Két libafos zöld színű NDK bukóm volt hozzá. Meg vettem gyári lábvédő védő-terelőlemezt is hozzá. Mert protektorok, vagy itthon elérhető motoros cuccok akkoriban még nem igen voltak. Valami motoros szemüveget és kesztyűt azért lehetett kapni. Esővédelemként pedig szétszabott műanyag zsákokat használtam végszükségletben. 

Sokat szerelgettem a TF-en a kolesz előtt, Koltai Jenő bácsi többször mondta, hogy motorszerelői diplomát sajnos nem tudnak adni.

Bejártam vele az akkor elérhető szocialista országokat. 1972 nyara, egyedül Románia – Bulgária. De valahogy Istit utasként hordva Erdélyben is voltunk. Itt csodálták meg "mözöu?" néven. 1972 vagy 73 őszén Tátra, Zakopane, Istivel, 2 motorral. Hazafelé éjjel 90-el bealudtam rajta, és Nagyoroszinál (most már körforgalom) egyenesen kiszálltam a derékszögű kanyarból a mélyszántásba. Maga alá temetett, csak a gyújtást sikerült lekapcsolnom. Isti mögöttem jött a 250-es gépével, látta műsort (pontosabban a felvillanó féklámpát, némi kóválygást, aztán sötét, eltűnt a piros lámpa), leszedte rólam a motort, és egy bő óra múlva a koleszban voltunk.1973 nyara Jugoszlávia (Bulgárián át?), Polacskó (MZ 250 Trophy) – Vincze (Pannónia P21). 1974 nyara Csehszlovákia – NDK, Kovács Tomival. (Mondjuk az Ő 125-ös MZ-je a magyar határon megadta magát, és vonattal került haza.)

Édesapám Trabijára cseréltem le 1975 tavasz végén. Igazán fájó szívvel adtam el. Valahol néhány saját képemnek is kéne lenni róla, de nem találom sehol. Az itteni képek Szikora Józsi felvételei TF-es törökmezői évfolyam kirándulásunkról.

torokmezo_20.JPG

 torokmezo_15.JPG

 mz_trophy_12508aes150.jpgmz125utak_2.png

A bejegyzés trackback címe:

https://papaproject.blog.hu/api/trackback/id/tr5215719696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása