A rovatot unokáimnak szánom. Meg természetesen magamnak, hogy ne kelljen teljesen felkészületlenül mesélnem nekik. Nekem kicsit magas, hogy a kicsik hogyan tudják ezredszer is élvezni ugyanazt a mesét. Ritkán mesélek nekik, ezért különösen értékelik az én "előadásaimat". Ráadásul néha kicsit kiszínezem a már általam is unalomig ismert meséket. Eleve másképpen hangsúlyozok felolvasás közben, mint az anyjuk vagy a nagyanyjuk. Ha már nagyon unom, változtatok a mesén. Na, az nem úgy van, azonnali heves tiltakozás, hogy én valamit rosszul olvasok. Akkor elkezdem a mesei nevek helyett a kölykök neveit behelyettesíteni. Egy ideig visongva élvezik, de előbb - utóbb kérik, hogy térjek vissza az eredeti mederbe. Örömmel, mert nekem is nehéz követni, hogy melyik gyerek melyik meseszereplő helyett szerepel nálam. 

A kicsik szerencsére nagyon érdeklődők, kíváncsiak. Mi az, mit csinál, hogyan működik? Eddig is minden alkalmat megragadtam kíváncsiságuk kielégítésére, remélhetően közös örömünkre. De tudnak ám olyat is kérdezni, hogy az embernek kettéáll tőle a füle, meg tanácstalanul vakargatja a fejét. Személy szerint nem nagyon szeretem, ha egy kérdésre nincs saját és kielégítő válaszom. Hát ennek támogatását szolgálná a rovat.

Itt sem tudom, hogy fellángolásom mennyire lesz tartós. Az első mese majdnem kész. Azt hittem, hogy pár óra alatt kész leszek vele. Egy frászt, három napja szórakozok vele - és élvezem! Sajnos akik majd beleolvasnak, lehet hogy kevésbé fogják élvezni, és inkább elriasztom őket a blog olvasgatásától. Majd meglátjuk.

Jó szórakozást, ha bírod szuflával meg idegekkel!