Előzmények

Fiatal koromban, a 70-es évek elején egy MZ 125 vagy 150 Trophyval 4 év alatt 70 ezer km-t motoroztam. Végigjártam vele az akkor elérhető "cucialista" országokat is nyaranta meg ősszel, az "őszi 1 hetes hiányzás" alkalmából (akkor ennyit lehetett hiányozni igazolás nélkül egy félév alatt a felsőoktatási intézményekben).

Aztán jöttek az autók, Trabantok, Lada, Skodák, majd rendszerváltás után Nissan, Suzuki, Volvo, Hyundai. Volt bőven UAZ-452 "Buhanka", kétszer Egyiptommal és sivatagaival, és 1x Izraellel (+ 2 útlevéllel !) fűszerezve. Volt szerencsém kipróbálni csúcsszuper Volvo és Audi gépeket is. Thaiföldön Suzuki dzsip, Kanadában és az USA-ban Volvo 440 és Toyota Corolla, Madeirán Renault Megane  falta alattam a kilométereket. Összesen mintegy kétmilliót. Szeretek vezetni, a "kötelező" szentségeléseken kívül megnyugtat, egyszerűen élvezem. Mintegy mi, csak kereke legyen és guruljon. Ha meg még "menni" is hajlandó, az csak ráadás.

Pici motorozás is volt Görögországban, nagyobb "scooterezés" Mallorcán. Azonban kisebbik fiam motorjaira mindezideig nem mertem felülni. De évek óta érlelődött bennem, hogy "valami" kellene. Amíg még bírom és képes vagyok rá. Hülye vagy, 45 év után, meszet ettél? A pohár azonban csak túlcsordult. A Gitana és Győző az oka. A Gitana egy vitorlás, ahol közel 20 éve májusban lenyomunk egy hetet. Idén 10 napig az évi felújításában is részt vettem (egy körmöm bánta, most nő le...). A Győző pedig évfolyamtársam, ő is ott volt a Gitanán, 10 centivel és 10-20 kilóval kisebb nálam, viszont 9 évvel idősebb. Kissé rozoga ízületei/protkói ellenére a mai napig nyomja egy nagy Malagutival. És képes volt eljönni az Adriára, engem fertőzni. Másfél hónap múlva kedvenc házisárkányom 1 hétre magamra hagyott, én pedig  pár nap múlva a családi kassza némi megcsapolásának valószínűsége miatt felhívtam. A beleegyezését kértem egy vásárláshoz - amelyről mindketten tudtuk, hogy csak álca, a döntés már megszületett. Egy scooter, csak a konkrétum volt még kérdéses. Másnap egy Piaggio Carnaby tulajdonosa lettem. Azóta eltelt 3,5 hónap, annyit mentem a mocival, mint más 1 év alatt. Tegnap - a vétel óta harmadik alkalommal - autót vezettem. A feleségem és anyósom pedig kiröhögött, mert állandóan integettem a motorosoknak...

Piaggio Carnaby

Miért éppen egy 11 éves Piaggio? Mert az adott pillanatban az igényeimnek, a rászánt anyagi tűréshatárnak és az aktuális kínálatnak ez volt az eredője. Némi barkácsolástól/buherálástól/berheléstől pedig amúgy sem ijedek meg, legfeljebb néha kicsit csúnyán beszélek. (Ha nem hallják az unokák.)

Kissé rozoga csípőm és térdem miatt két alapvető szempontom volt: ne kelljen "átmászni" a nyergen ráüléskor és ne legyen túl nehéz. "Motor" kizárva, maradt a robogó. A lehető legkevesebbet rázzon, ne álljon fejre a legkisebb úthibán, tehát kiskerekű kizárva. Persze lehessen vele kimerészkedni városon kívülre is, meg adott esetben legalább az általam mérhetetlenül utált teherautókat és kamionokat lehessen legyűrni. Mert ezeknél jobban csak a slattyogó meg a féklámpavillogtató vezetőket rühellem. Tehát a masinában legyen valami kis kraft is, hogy a poroszkálókat ha nem is kikerülni, de legalább megelőzni képes legyen némi nekifutás után. Így az 50-esek kiestek, a 125-ös is kevés, még Hondából is, a 250-600-asok pedig túl nehezek. Irány a hahu meg  a gugli, utóbbi angol-német-olasz nyelven is, mert "fontos" dologról van szó. Ki kellett szűrni a komolytalanságokat meg hülyeségeket. Maradt egy talján, olasz belpiacra fejlesztett, magyar rendszámos, második hazai tulajdonostól, elfogadhatónak tűnő műszaki állapottal. Ismeretlen előéletű, nagy valószínűséggel visszatekert órájú olasz technikát, amivel nekem jó tapasztalatom még nem volt? Hát... A tartóstesztek itthon és külföldön is jók. A vélemények is. Alkatrészellátás problémamentes és megfizethető. Service Station Manual letölthető. Egy 200-as Piaggio Carnaby? Ritka mint fehér holló, keveset is csináltak belőle. Közel van, nézzük meg. Az eladó és a moci szimpatikus, márkaszervíz számlák, a gép pöccre indul hidegen, szép a hangja, nem zörög, kicsit lelakott néhány helyen, de hát nem mai darab. Anyuci nincs itthon, egyedül mentem megnézni, de a srác vállalta, hogy áthozza  a lakásomra. Hát ez a történet eleje. 

Bő kétszer erősebb, mint az MZ volt,  már majnem Trabant szintű. Végsebessége 20-al több ezeknél, de a mai világban ez kevés lesz. Nagyobbat kellett volna venni... Mindegy, lássuk mit tud. A francba, nem akar fordulni, mindenáron a susnyásba akar vinni! Ok, egyelőre csak ülök rajta, nem pedig vezetem. Na próbáljuk meg egy kicsit kidönteni magam alól. Jé, így fordul! Másnap kipróbálja a 650-es motorhoz szokott fiam is: "Jól megy, bár kicsit furcsán fordul."

Szuper a CVT váltó. Kissé talán kelletlen induláskor, de aztán nagyon belelkesedik. A fékek harapnak. GPS szerint is tudja a végsebességét. Pár nap után bemerészkedtem a tőlünk 20 km-re lévő főváros átellenes oldalára. Használhatod a buszsávot, lámpánál előre mehetsz - és meglepetésemre többnyire előzékenyen adnak is helyet az autók. Szándékaim ellenére hazafelé telibekaptam a délutáni csúcsforgalmat. Mint kés a vajon, hihetetlen volt. Persze a többi motoroshoz/robogóshoz képest óvatoskodóan mentem, de kifejezetten élveztem a dolgot.

Első kanyargósabb utam Dobogókőre vezetett. A mocinak meg se kottyannak az emelkedők. Kis 40 kilós csajok motoroznak körbe egész komoly gépekkel. Elkezd esni az eső. A Piaggio kezesbárány, stabil, nem csúszik. Motorozok pár ezer km-t és elmegyek egy vezetéstechnikai tréningre. Ártani biztosan nem fog.

Azóta 50-60 km-es körzetben minden falut bejártam, 2x voltam Badacsony környékén a "birtokunkon". Közel 4000 km-t futott a Carnaby, országúton többnyire nyélgáz környékén. Városban király, országúton is általában elég, bár természetesen nem lehet vele "1 másodperces előzést" produkálni. Autóúton még éppen elmegy, de ekkor már semmi tartalék nem marad benne. Sztrádára nem való.

Szülinapomra a családomtól kaptam egy vezetéstechnikai tréning utalványt, amit rögtön be is váltottam. Nagy élmény volt, nagyon hasznos és a végére egy kicsit fárasztó. Mondjuk a hátsó fékem egy órát bírta csak a kiképzést, de sikerült visszahűteni üzemképesre. Mindenkinek csak ajánlani tudom a hasonló tréningeket! Erre majd valamikor visszatérek. 

A moci jövő héten megy kötelező futás-intervallumos szervízre. A fél motort szét kell szedni, ha bármit javítani/cserélni akarsz rajta. A fényzés hibáit javítottam elsőként. Nem lett tökéletes, de nagyságrenddel jobb, mint volt. Ezzel egyidőben az előző tulajdonosok és a drága szakszervíz burkolattal kapcsolatos trehányságait részben korrigáltam (hiányzó/erősen korrodált csavarok, szétrohadt lemezanyák stb.). Visszavettem a hátsó rugók előfeszítéséből, azóta nem akarnak kiesni a fogpótlásaim minden úthibánál. Kicseréltem (feleslegesen) a középállvány rugóit, a már nálam elrepedt 2 benzincsövet és a még gyári benzinszűrőt, természetesen motorolaj és olajszűrő cserét is végeztem. A hűtőfolyadék borzalmasan néz ki, talán még gyári, bár nincs hűtésgondom cserélve lesz a fékfolyadékkal egyetemben. "Téliesíteni" fogom a gépet, úton van Olaszországból a nagy plexi, és szoknyát is kap majd. Persze nem fogom esőben meg hóban használni, de az Intersparba el lehet vele majd ugrani száraz időben. "Zubehörre" amúgy közel annyit költöttem - nem a legolcsóbb, de azért az alsó ársávban - , mint amennyi a vételára volt. A gép pedig eddig jó, csodásan pakolható, nagyon megy, semmi nem szivárog vagy csöpög. 

Hát ez lett az idei első számú projektem. Már fontolgatom a továbblépést és nézegetem a kínálatot. Vettem néhány üléspróbát Hondákon meg Suzukikon. Nem az igazi, de még megy valahogy (bicajon már évekkel ezelőtt átálltam a női vázra). Már nem tartok a súlytól, bár azért ha lehet nem nagyon akarok 200 kg-os súly fölé menni. Jó lenne egy Honda Hornet...