Tavasszal kérdezte a nagyobbik fiam, hogy "Papa mi lesz az idei projekt ?" Csak hümmögtem, és nem tudtam értelmes választ adni. De azért elgondolkodtatott egy kicsit a dolog. Bár még dolgozhatnék, de ötödik éve nyugdíjas vagyok. Mindenféle értelmes és kevésbé értelmes dologgal foglaltam el magamat. 6 éves unokám szerint "A nagypapa mindig rákattan valamire." Volt amit kőkeményen végigvittem, volt amit a kezdeti "lelkesedés" után félbehagytam, vagy felfüggesztettem. De lényegileg projekteket csináltam, az előző években és idén is. Ez most a legújabb, leginkább magamnak, magunknak, saját szórakozásomra. Ha tartós lesz és kiteljesedik, akkor talán az utódainknak is. Különösebb tematika nélkül egy naplózási kísérlet kezdetéről van szó - majd meglátjuk felserdül-e és mivé növi ki magát. Ismerőseimnek meg üzenem: nyugi nincs semmi komolyabb gond, nem "kapuzárási pánikról" van szó.
Ha ide tévedsz érezd jól magad!
Update 2020.01.02.
Utódaimnak, ezen belül a kicsiknek, ha már nagyobbak lesznek: a blog látszólag rólam szól, de igazából nektek írtam és írom. Az egész olyan nagyon nem is mese (lehet, hogy helyenként túl hosszú, csapongó, bugyuta stb. - kinek mi tetszik), de talán rávilágít, hogyan működik az én agyam. A blogot saját szórakozásomra indítottam, de igazából utódaimnak szánom. Hogy életükben kevesebb butaságot, marhaságot csináljanak, mint én. Hogy legyenek nálam sokkal okosabbak, képzettebbek. Hogy tudjanak örülni az életnek, és mindig érezzék jól magukat saját bőrükben. Akár azon az áron, hogy letojják a nekik nemtetsző dolgokat, már amennyire ezt lehet. Soha ne foglalkozzanak a kisebb – nagyobb kudarcokkal, főleg ne sajnálkozzanak rajta, hanem azonnal lépjenek tovább. Vonják le a tanulságokat, és kicsit változtatva fussanak neki még egyszer. Csak a siker, csak a győzelem számít, a kudarc teljesen mellékes, feledésbe fog merülni. És nem mellékesen: legyetek egész életetekben kíváncsiak és habzsoljátok az élményeket! Legyetek legalább annyira boldogok és szerencsések, mint én lehettem és vagyok az életemben!
