Update 2023.09.15.: Edig bírta az első nekifutás. Pontosabban januárban ki kellett szedni az egyik felső szemfogat, majd a maradék felsőket fél év múlva. A régi protkó már nagyon lötyögött. A felújítás - "alábélelés" - most készült el. Naná, hogy viselhetetlen, használhatatlan. Most megyek majd vissza, és minden maceráló részét leszedetem. Nem érdekel az elmélet, én viselem. Nem fájhat, nem érdekel, ha lötyög, úgyis a ragasztó fogja tartani.

Update 2020.03.03.: Ne félj a protkótól, meg lehet szokni! Még az se tragédia, ha egyszerre lesz alsó és felső. Nem fájhat! Ha kell, 4-5x is menj vissza finomítani a beállítását. Olcsóbb és tutibb, mint a reklámokkal szemben korántsem biztos csontpótlás + beültetés. Ráadásul az is csak egy kivehető protkó, ha már nincs vagy alig van fogad. Update vége.

Rég tervezem, hogy az „énblog” oldalamra egy egészségügyi részt is beillesztek. Egy részben ilyen jellegű részt már posztoltam (itt), egy másikat elkészítettem, de végül nem tettem fel. Pedig volt tanmese bőven, ezekre valamikor sort kerítek. A vállaimról már írtam pár szót, de ott a műtét külön eset – és nem azért, mert hajszál híján örökre elaltattak. De kronológiailag ez előtt, nem sokkal kisebbik fiam születése után az alapból „búvárügyileg” összehozott vese-vesemedence gyulladás leállt vesékkel, felrobbantott füllel és süketen sem volt semmi. (A tüdőtágulásomat kezdték kezelni a kórházban, míg le nem léptem, amikor már képes voltam a lelécelésre. A részeges háziorvos pedig előbb súlyosan káromkodott, majd kikezelt.) Aztán Maldívon a rájabalesetem, amire az adott körülmények között illett volna rámennem. Mondjuk nem sokon múlott… Meg az Achilles szakadásom, majd a nyaki cisztám. És így tovább. A nyugdíjas éveim is hozták a „kötelezőt”, kezdetnek egy kétoldali, kizáródófélben lévő lágyéksérv lerendezése 40 cm háló beültetéssel. A tavalyi évem kardiológiai kivizsgálás sorozattal telt el, elhúzódó töketlenkedéssel a második időszakaszában. Itt folyt. köv. egy őszi kontrollal. Meg ki tudja mivel… Persze mese nincs, ahogy telnek az évek, egyre romlik a helyzet. Előbb szemüveged lesz, egyre erősebb. Oszt lesz vérnyomásod, meg koleszterined, esetleg prosztatád, ha fiúból vagy, mindenesetre a távpisilési világrekordról végleg lemondhatsz. Egy idő után pedig (állítólag) annak kell örülni, hogy pisilésre még jó a szerszám… A lényeg, hogy szinte minden újabb „kontrollvizsgálat” – részben a diagnosztikai eljárások fejlődése miatt – újabb és újabb „felfedezéseket” hoz magával. Amivel foglalkozni vagy kell vagy nem kell, mindenesetre a továbbiakban figyelni kell rá.

A legfrissebb apropó a foghelyzetem. Ehhez azt kell tudni, hogy világéletemben problémásak voltak a fogaim. A TF-es évfolyamtársaim egy része – T. Dezső biztosan – talán még emlékszik a bölcsességfogaim kipreparálására, és a narancs méretű gennygócok saját kezű likvidálására. De már előtte sok gond volt, első fogaimat már gimiben gyökérkezelni kellett. 48-50 évvel ezelőtt már mind a négy felső harapófogam így járt, akkor 10-15 évre jósolták további pályafutásukat. Hát tegnap lettek végül eltávolítva, jócskán túllépve a „tervezett” üzemidőt.

Közel 50 éve ugyanahhoz a fogorvoshoz jártam. A sürgősségi ellátásokon kívül mindent Ő csinált, de még a sürgősségik többségét is Ő fejezte be. (Mert hát mikor szokott bedögleni az ember foga: hétvégén, ünnepnap, túrán, esetleg péntek este…) Anno együtt vívtunk, így kerültem hozzá. Mindig mindent elkövetett, hogy az utolsó pillanatig megmaradjanak a fogaim. Mondjuk a most likvidált négyesnek már évekkel ezelőtt neki akart kezdeni, hogy az így ez nem lesz jó. Pár évvel idősebb nálam, nyáron mindig is teljesen elérhetetlen volt. Lehet, hogy már nem is praktizál. Egy hónappal ezelőtt az „unokás hetünkre” készültünk a Balatonon. Leutazás előtt pénteken este „elkezdett zenélni” az egyik elvileg épnek tekinthető szemfogam. Sebaj, 10 éve Tapolcán megmentették a párját, hétfőig talán kitart. Nyomás neki mindenféle öblögető csodaszer, mindent bevetettem. A helyzet nem javult, de nem is romlott. Hétfőn telefon hívom a tapolcai fogászt, péntekre kaptam volna időpontot. Ez így nem lesz jó, de miután változatlanul nem romlott érdemben a helyzet, majd itthon megoldjuk a következő héten. Persze a fogorvosom elérhetetlen, kicseng a telo, de nyáron zárva a rendelője. Na mindegy, itt a net meg az ismerősök. Mondjuk a neten szörnyűlködtem egy jót a „fogklinikák” és rendelők honlapjain, de végül kinéztem egy nemzetközileg is jó referenciájú és a rokonság által is javasolt csilivili és nem is túl drága helyet. Telefon, másnap már fogadtak is, személyesen a vezető fogász.

Kívülről semmi különös, csak minden rendben a környéken az autós parkolás kivételével. De motorral mentem, ez a gond kipipálva. Kapucsengő, lift, „hű az anyját” recepció kedves, mosolygó nehézbombázóval. Úgy rendesen „kipakolva”, hogy a hímnemű pacienseknek csak gúvadjon a szeme. Komplett szexuális zaklatás, még fájós fogúaknak is. Irány a rendelő, modernnek tűnő felszerelés szuperszimpatikus orvossal, kifejezetten kellemes környezet – már ha lehet ilyen egy fogászati rendelő. Belenéz, nyomás át a másik szobába egy panoráma röntgenre. Vissza a kezelő székbe, felvétel a monitoron a szemed előtt. A diagnózis lesújtó és mellbevágó. Nem mintha illúzióim lettek volna a fogaimmal kapcsolatban, de erre mégse számítottam. El voltam foglalva a majd 2 hete fennálló begyulladt fogammal. Ami mostanra inkább már kettőnek tűnt nekem is. Arra készültem, hogy a rég elhalt fogakra illesztett négyes koronától alapjaival egyetemben megszabadítanak. De legalább a konkrét fájdalmat okozó(ka)t kipreparálják. Erre közlik velem – aminek valóságtartalmát egy pillanatra sem vonhatom kétségbe -, hogy nagyon lepusztult a felső állkapocs. Nincs értelme kísérletezni. Van 11 fog ott, ki velük, 2 hét múltán gipszminta és teljes protkó. Jövő héten meg tudják csinálni, utána elmegy szabira, de a sebgyógyulásra már itthon lesz. A protkót amúgy nagy valószínűséggel nem tudom majd megszokni, de nagyon kiváló implantátum beültetési lehetőségek vannak ma már. Ugyan előtte kell még egy CT meg valszig csontbeültetés/pótlás, mindezek ennyi meg amannyi idő. (Meg többmilliós költség, amiről nem esett szó.) Gyorsan csinál egy kezelési tervet, sorozatos húzásokra kedvezményt adnak. Végösszeg cirka 200e - mondjuk ez máshol sem lenne kevesebb fizetős beavatkozásként. Na jó, ezt még meg kell emésztenem, meg szeretném az egészet szeptemberig elhúzni, ha lehet. Nagy nehezen kierőszakolok egy lórúgásnyi antibiotikum receptet vészhelyzet esetére. A konkrét problémámhoz nem nyúltak hozzá. Mondjuk a felvételt másnap emailben kérésemre megküldték. Ekkor már pont 2 hete ment a műsor.

A következő hét a megoldás keresésével ment el. Kezdtem hajlani TAJ kártyás megoldásra, egy százast biztos nyerek vele, időben viszont elhúzódóbb lesz. De állami fogászat? Meglehetősen lutrinak tűnik, meg az előítéleteim se támogatják ezt a megoldást. Abba meg biztos nem megyek bele, hogy egyszerre vagy gyors egymásután ennyi fogamat kiszedjék. Mindenesetre körbejártam az érdi állami és magán rendelői lehetőségeket. Aztán vasárnap reggelre nőtt egy méretes dudor a szájpadlásom alján, belül a bal felső kettesnél. Ilyenem még nem volt, és napközben növekedett. Na ekkor durrant be a fejem, hogy a csilivili fogászatról elengedtek beavatkozás nélkül. Azonnal elkezdtem szedni az Augmentint Betadine ecseteléssel fűszerezve – és délután az érdi ügyeleten kötöttem ki. Hát tip-top az egész. Magánrendelő, kiszervezve körzetre és hétvégi/ünnepi ügyeletre. Kis fiatal, kedves doktornő kipucolta a gennyzacskót, „Ki kéne húzni, van fém a négyes koronában?”. Persze, hogy van. Kicsit még tanakodik, újból végignyomogat/kocogtat – semmi érzékenység. Egy órán belül vagyunk az ügyeleti rendelés végéig, a váróban még 3 paciens. Végül elenged, hogy másnap ezzel kezdeni kellene valamit. Tudom én is, de körzetileg nem oda tartozom. Ha már tök ismeretlen „körzeti” fogorvos, akkor nézzük a saját körzetemet. Húzni mindenhol tudnak.

A saját körzet is „kiszervezett”, 5 km a lakásunktól, egy Kft, családi háznak tűnik, nincs saját honlapja. Fogalmam sincs hogy működik a dolog, Augmentin és Betadine teszi a dolgát, dudor és fájdalom megszűnt. Telefon, rögtön kapok egy közeli időpontot. Közvetlenül a 4 napos munkaszünet/ünnep előtt.

Korrekt hely, nem csilivili, de minden a helyén, patyolattisztaság, üres váróterem, nagyon szimpatikus fiatal doktornő. Oda adom pendrive-on a felvételt, átteszi a gépére meg a telójára – aztán szemrevételezi a helyzetet, talál és kinyit egy újabb cisztaszerűséget. Majd mutatja a telóján a felvételt. Pepitában ugyanaz a megítélés, mint korábban. Mindenképpen komolyabb írtásra és protkóra van szükség. Azért látszik a pacientúra különbség a csilivilikhez képest, mert mondandóját azzal fejezi be, hogy a teljes protézist 50%-ban finanszírozza az állam, van akinél ez szempont. Esztétikai szempontok miatt a dokinő a hasonló szitukat a hátsó örlőfogak kiszedésével szokta kezdeni. Kapok is időpontot már aug. 23-ra, nekem „hajnali” időre, a hivatalos rendelési idő kezdete elé (!!!). Addigra ki is alakítottam az álláspontomat, gyógyszer elfogyott, az elsők mintha kezdenék újra a műsort. Francba az esztétikai szempontokkal meg a közelgő évfolyamtalálkozó esetleges kihagyásával. Pontosan érkezek, azonnal behívnak, a dokinő kezd beöltözni. Gyorsan meggyőzöm, hogy az első négyessel kezdje, a jobb hátsókat teljesen stabilnak érzem, és egyelőre nem szeretnék teljes protkót. Kicsi néz rám, oszt „Rendben. Megszúrom, kicsit kellemetlen lesz.” Kicsit később: „Mindenféle darabkák fognak repkedni a szájában, ha gond van vagy kis szünetet szeretne bal kezének felemelésével jelezze.” Kicsit krampácsolt a számban, és negyedóra alatt kibányászta a mai penzumot. Még meg kellett csodálnom egyenként a bányászati termékeket némi szakmai körítéssel. Kicsit mintha meglepődött volna teljesen semleges reakciómon és rezzenéstelen arckifejezésemen: „Aha, látom, valóban. Jé, itt is van monitor a szék felett?” „Igen, de nem működik. Volt röntgen is, de az is tönkrement, javíthatatlan. Új egyelőre nem lesz.” Kapok még egy időpontot a következő hétre, akkor nézi meg a hátsó fogak stabilitását. A szemfogak egyelőre maradnak a terv szerint. A „bucit” meg kiköphetem már. Kösz, még nem, előbb hazamotorozok, meg hadd szörnyülködjön a lámpáknál a többi sofőr. Mosoly a válasz…

Kicsit tartottam az érzéstelenítés elmúlását követő időszaktól. Hát eddig semmi, a szúrások helyei voltak a legérzékenyebbek. Úgy tűnik, hogy holnap mehetünk évfolyamtalálkozóra. Majd nem vigyorgok, és talán még a turmixgépre sem lesz szükség. Folyt köv.

Update 2019.12.17.

Hát ennyi volt a fogaim kihordási ideje... A legrosszabb talán a pszichés része volt. Nem a tudomásul vétel és belenyugvás, hanem maga a vénülés és az ember életének egyik kőkemény határa. Tudom vannak, akik évtizedekkel túlélik a fogatlanításukat. De nekem egyszerre jött az egész, és egyből 2 protkóm lett...

Évfolyamtalálkozóra (még aug. végén) elmentünk a Mamával, jól bírtam (fogatlanság ügyileg). Még csak a felsők hiányoztak. A következő 2 hónapban 14 fogamtól szabadítottak meg, 4 hídszerkezettel egyetemben. "Természetesen" az alsó állkapcsom is kőkeményen bedurrant mindkét oldalon - végül a felső jobb oldal maradt a végére... A sok antibiotikum és szájvíz (és Betadine!) kinyírta a szájbaci flórámat, "fekete nyelv" alakult ki. Ronda és ijesztő, de 8-10 nap alatt elmúlik egy kis rásegítéssel. (A neten minden hülyeséget írnak róla, az Oral-B javaslata a működőképes. Mondjuk a hidrogénperoxid még higítva is óvatosságot igényel...) Egyelőre 5 fogam maradt egy alsó harapó híddal egyetemben.  Túl sokáig ezek sem fogják bírni. Sebgyógyulást követően alsó-felső protkó. Felső már ok, alsó talán (felsőt 2x, alsót 3x kellett igazítani) , csak 2 apró feltörés/fekélyke begyógyulását várom. És egyeltalán nem teljesen reménytelen megszokni a protkókat. (Mennyit kihoztunk / kihoztam anno Hévízen a búvármunkák során...)

Amúgy jó megoldást találtam, és szokásomtól eltérően nevesítem is. Zych Kamila Magdalena (jól írtam a nevét!) fogorvos és Nagy Erika fogtechnikus (körzeti, illetve Természetház Fogászat) nagyon kedves, hozzáértő, és még gyors is. Csak ajánlani tudom mindkettőjüket!