Régebbi és újabb események - leginkább utódaimnak

Papa project

Tájvarázs Murphyvel és Piaggioval

Mindig csinálok valamilyen marhaságot 2020/1

2020. január 18. - oktata

Fáj a lábam. Hogy a k.annyátsztalinnak. A Mama meg kiröhögött. Nem kicsit, ellenben nagyon. De azért megcsináltam. Jó, hogy csak másodikra, meg két taknyolás mellett – de meg van/lesz. Mármint a „Tájvarázs”

bvlcsnap-2020-01-16-17h31m49s534.jpg

Az egésznek Murphy meg az a szar Lamax kamera az oka. Sőt igazából Murphy Lamax az elvtárs becsületes neve. Pedig olyan jókat motoroztam már idén! De a Mama a kiröhögés előtt 1 órával még eredetileg azt mondta, hogy kicsit sem sajnál, mit vigéckedek. Ahhoz képest aztán egész este engem pátyolgatott, miután kissé nehézkesen mozgok. Két mankóval, de ideológiám szerint csak a biztonság miatt. Mondjuk jól bedagadt a lábam és fáj is rendesen...

Kezdődött újév első napján. Az óévet / újévet egy kis motorozással váltottam. Január elseje egészen szürreális volt, se ember, se járművek az utcákon és utakon. Sajna sikerült a kamerát a felhőkre pozicionálnom, így nem tudom dokumentálni... 1:0 Murphynek.

Jó motornak januárban van a műszakija (Piaggio). Nem is raktam fel rá a téli szoknyát. A nagy plexit pedig biztonság miatt leszereltem, nehogy azzal szórakozzanak, és csont nélkül át is ment a gép. De mondták, hogy nem kellett volna szerelnem a hidegben… 2:0 (Jó, esetleg legyen 2:1. De egy francot…)

Az apróságokat az elmúlt 2 hétben is a Piaggioval intéztem / szereztem be. Persze ezek pár km-es városi utak voltak. Teljesen stabil volt, meg se kottyant neki a hideg. Én meg a beöltözést teszteltem. Végül jéger, farmer, túrabakancs, térdvédő, vesevédő, 10 fok alatt síkesztyű, téli motoros dzseki, nyitott sisak mellett tettem le a voksomat.

Aztán bejött a gyönyörű, zúzmarás idő. Gyorsan visszatettem a plexit a robeszre, és mindkét motort behergeltem. Kamera fel a sisakra, és uccu neki az éppen csak mínuszos időben. A Honda se csúszott, de a rossz gumik miatt keveset és kissé óvatosan mentem vele. Végül egy kis offroad a Piaggioval. De egyre nagyobb lett a köd, meg kezdett sötétedni, ezért az erdőbe már nem mentem be vele. Mindkét motor végig totál stabil volt. A köd miatt a kamerától sokat nem vártam. De még azt se hozta, hamar lemerült az akksi. Túl hamar, 3:0 Murphynek.

Másnap, jan. 15-én kisebb volt a köd. Kisebb ügyintézések után (Piaggio) tök feltöltött kamerával irány az erdő. Káprázatos volt! Éppen mínusz volt (-0,1), teljesen stabil volt a gép az erdőben is. Nagyon élveztem. Az már otthon derült ki, hogy természetesen a kamera a legjobb részekhez érve már lemerült. 4:0

Sebaj, majd ma, csütörtökön (jan. 16.) helyre hozzuk, repetázok egyet. Hőmérséklet 2 fok körül, de talán nem olvad. Hát többnyire nem, kivéve, ahol igen. Takonyveszély a jeges permafroston. Meg bemelegítjük a Piaggiot egy körrel, mert tök hideg motorral nagyon utál menni. Motoros csizmát meg nem húzok, mert a talpa jobban csúszik a túrabakancsénál. Majd „hátulról” megyek rá az offroad szakaszra. Hát nem, nagyon eltorlaszolták a régi „bejáratot”, ahol anno még lakott terület vége tábla is volt pár évvel ezelőtt. Megpróbálom kikerülni, de földutas, építkezős zsákutca a vége. Ki is kapcsolom a kamerát akkuvédelmi okokból. Megfordulok, araszolok vissza, és egyszer csak csatt (sisak!), a földön fekszek a jobb oldalamon! Mint jégen a nagy halál, amikor mindkét lábad egyszerre megy ki alólad. Lábam félig a motor alatt. Nincs alászorulva, de kapott egy jókora ütést a belső boka felett, eléggé fáj. Valszig reflexszerűen le akartam támasztani. A kormányt amúgy fogtam, járt a motor – de a motor segge valahogy mégis kiment alólam már a földön, végig nyúzva a lábamat. 156 kg. A térd-, könyök- és főleg a vállvédő protektorok, ja meg a bukó viszont tették dolgukat. A deltaizom még így is kapott egyet, bár eredetileg csak azt éreztem, hogy a protektor megvédett. (Egy nap után nyomkodásra kicsit jelzi, hogy tegnap kapott nem is egyet, hanem kettőt…) 5:0

Tehát elsőre azt konstatáltam, hogy bár fáj, de lábra tudok állni. Gyújtás le, motort könnyedén felállítottam. A plexi kapott rendesen karcolást, a tükör pedig lelazult. Már jött a segítség az egyik építkezésről, de kösz, nem volt rá szükség. Gyorsan hazamentem és töltőre tettem a kamerát. Meg ráfabrikáltam egy kicsi powerbankot, hátha így tovább bírja (túl sokat nem ért). A túracipőt lecseréltem motoros csizmára, nem ment könnyen a zúzódott bokával. Persze a vadiúj szelfibot a jobb zsebemben szintén megadta magát. 6:0

Kb. 1 óra után újból nekiindultam, ezúttal a tuti úton. Az erdei részen pedig a tegnapi nyomaim vezettek végig. Többnyire köves, de volt egy kicsi sárosabb szakasz is. Itt természetesen újból váratlanul ki alólam a motor, újból jobb oldalra estem. A „rossz” jobb lábamat ezúttal szigorúan a motoron sikerült tartanom. A sisakom viszont akkorát csattant, hogy a ragasztást elengedve lerepült róla a kamera. Ami már 200 közeli tempót is kibírt melegebb időben. Motor, kamera vissza (meglepően jól tapadt a hideg ragasztóelem). Itt egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy nem kéne-e hagyni a francba az egészet. De megideologizáltam, hogy innen már nem lesz komolyabb sáros szakasz – és igazam lett. Visszafelé rosszabb lett volna. Amúgy pedig 7:0.

Ekkor következett az erdei út/ösvény legszebb szakasza. Akárcsak az előző napon, most is nagyon élveztem. Utólag derült ki, hogy csak kb. az első negyedéről készült használható felvétel a lencsére került zúzmara miatt. De még ennek is örültem, mert Murphy végig ott röhögött mögöttem. Ugyanis fogytán kezdett lenni a benzinem, és elmentem tankolni. Egy jó 30 milkás két kipufogós BMW tankolt(atott) előttem, éppen kész volt, mögé álltam. Beindítja a csodagépét – és semmi. Elkezd babrálni valamivel, pöfögi a füstöt az orrom alá. Már éppen akartam neki szólni, amikor végre kicsit előrébb állt, amivel persze 2 másik kútoszlopot blokkolt. De hát ilyen apróságok nem zavarták. 8:0

Leveszem a sisakot, és méretes sárcseppet látok a kamera lencséjén. 9:0

Nagy nehezen lesántikálom a tankolást, irány haza. Még ki akarok nézni az egykori katonai lőtérre, az is szép lehet az „alagútjaival”. Az egyik kereszteződésben beszorult kamion, de végül megoldja. 10:0

Kamion után előttem egy sebváltó és gázpedál nélküli Dácia cammog tényleg 20-al. Ezzel engem a világból ki lehet kergetni. Megoldom, de azért 11:0. Lőtéren megyek egy jót, szép az egész, de a sáros földutakat már nem vállalom be. Otthon derül ki, hogy a kamera megint lemerült, 12:0. Töltőre teszem, hamar feltölt, megyek még egy kört a lőtéren a felvétel miatt. Mint később kiderült, már az első zúzmarás akadály elmozdította a kamerát, megint részben az eget vettem. 13:0

Itthon elmondom Mamának, végig röhögi a történéseket. Majd a csizmám leszedése már eléggé kellemetlen volt. Aztán beülök a számítógép elé, és sokáig szerkesztgetem a nyersanyagot a lábam felpolcolása nélkül. Ez hiba volt, lábam bucivá válik, sípcsontom is dagadt és fáj, 14:0. Előbb 1 mankót kérek, egy óra múlva a másikat is. Gyakorlatilag nem tudok járni, még mankókkal is alig, és Diclac kell a fájdalom ellen. Mama megnézi a lábamat, és szörnyülködik, hogy ez tuti törés, azonnal „kezelésbe” vesz borogatás és felpolcolás ügyileg. Még a belépő előteret is kiüríti, hogy nyitott ajtónál tudjak hol bagózni ülve. 15:0

Éjfél felé valamit javul a helyzet, és végül sikerül nyugodtan aludnom. Reggel pedig még húzva a lábamat, de tudok mankó nélkül közlekedni. Szép buci így is, meg a lábfej és a belső – külső boka (nyilván az is kapott, az volt legalul) szépen lilul. De a bevérzés okozta feszülés megszűnt. Most, az események utáni másnap este pedig már egészen elfogadható a lábam, holnap - holnapután talán már cipőt is tudok húzni. Egy hajszálnyit érzem a deltaizom felkari részét is, meg a nyakam baloldala se olyan, mint tegnap volt – de a végét ennek ellenére 15:15-re adom. Mert a videó jó lesz, még egy kicsit kell reszelgetni rajta! Csodáljátok meg Ti is! 

https://youtu.be/6kNCFUo1VkQ 

A bejegyzés trackback címe:

https://papaproject.blog.hu/api/trackback/id/tr9015414458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.