2019.04.20. Tegnap volt 2 hónapos a Brumi – nálam. A gép a legendás „naked” Honda CB 500 kicsit endurosított/túrásított „Sport” változata. Némi idommal, kis plexivel (az enyém nem gyári, és annál jobb), szolid „alsó” bukócsővel, szivargyújtóval. Az enyémen a gyári dob cserélve lett egy szolid sportkipuffra, és van hozzá egy méretes (2 sisakos), levehető Kappa hátsó túradoboz. Közel 2000 km-t mentem vele. Teljesen elégedett vagyok vele. Ez egy fantasztikus gép. 21 éves, órája szerint közel 60000 km van benne, és bár vannak rajta korának megfelelő harci nyomok – de megy mint egy óramű. Megy? Ugyan. Nagyon megy! És senki nem gondolná róla, hogy milyen „öreg”. Nem úgy néz ki, mint ami a kora sugall. Amúgy előző életében volt egy komolyabb pofára esése, valószínűleg álló helyzetből, mert húzásnyom nincs rajta. Ennek külső nyomait nem tüntették el teljesen, ez rám marad a következő hónapokban. De ezek tényleg apró szépséghibák.
Nem mintha különösebben érdekelne, de a fogyasztása valamivel 4-4,2 l feletti 100 km-enként. Láncot cseréltettem rögtön rajta, azóta néha már kicsit megkergetni is merem. Tettem rá egy saját fabrikálású primitív láncolajozót, ami tökéletesen működik. Azért beszerzek hozzá egy mágnesszelepet és tovább fejlesztem, mert néha elfelejtem elzárni… A kipufogó leömlőket is lekezeltem valami csodaszerrel. Újszerű nem lett, de jobb, mint volt. A barna rozsdaszerűség a múlté, most olyan lilás az egész.
Indulás után az üzemi hőfok elérésével gondjaim vannak, ez jellemző a típusra. (Mondjuk még nem is volt igazán motoros idő.)
Jól „kiült” ülése van, kívülről ez tűnik legpudvásabbnak rajta. Viszont döbbenetesen kényelmes. Ábrahámhegyről kb. 2 óra alatt együltében jöttem vele haza (150 km), ebből csak 20 km volt sztráda (Pest megyei matricám van) – és semmi, de semmi ülepmizéria.
Normál közlekedési viszonyok mellett, utas nélkül ennél „több” motor felesleges. Az 57 lóereje a 200 kg alatti telitankolt súlyhoz bőségesen elegendő bármilyen manőver magabiztos és fölényes végrehajtásához. (Feltéve, hogy nem egy Lamborginivel, vagy egy kétszer erősebb motorral akar kekeckedni valaki.) A vége 190 km/óra környékén leledzik, ekkor már az órája túlmegy a 200-on. Nyomatéka is bőséges, bár ezért már pörgetni kell egy kicsit (8000-es fordulaton van a nyomatékcsúcs, 10500-nál leszabályoz.) Eléggé tudja kapkodni a lábát, 5 mp környékén van 100-on, 9 alatt 130, 12 alatt 150. Kettesben 130-140-ig, hármasban 160-165-ig húzza. (De lehet, hogy ez hármas-négyes, majd megnézem.) Mondjuk mínusz 10, mert az órája szerint. Ennek megfelelően városban, kettesben észnél is kell lenni a gázadással, mert különben megindul a fara. Amúgy az egész gép egyszerűen barátságos és nagyon kezes. A kanyarokba is szinte belefekszik, bár a döntögetéssel azért a hideg út és gumik miatt még kicsit óvatos vagyok.
Nem gondoltam volna, de a sebváltóval van a legtöbb „gondom”. Sokszor nem tudom, hogy hanyasban vagyok. Ez nem is „felül” gond (legfeljebb nem találom meg a nem létező hetedik fokozatot), hanem „alul”. Nagyon nem mindegy, hogy egy derékszögű fordulóba egyesben vagy kettesben megyek bele, főleg ha még emelkedik is. Kettes kicsit kevés, egyes meg kiugrik alólad, ha kettesnek hiszed… Hiányzik a fokozatkijelző – de már úton van Kínából. Lesz mivel babrálnom megint…
Amúgy azt sem gondoltam volna, hogy a hangja nagyon fog tetszeni. Nekem pont jó. Nagyon eltalálta ezt a kipufogót egy már rég megszűnt francia manufaktúra. Alapjáraton kellemes, mély brummogás (85 decibel), de 10000-es fordulaton is csak 89 db, mondjuk ekkor azért már visít rendesen.
A közlekedési tapasztalataim alapvetően jók eddig. Egyszer akartak állóhelyben mindenáron elütni, egy korombeli vén fazon lecsapta a balra kanyarodását. Vészfékeznem eddig nem kellett. Pesten egyszer voltam vele. Jó, de a Piaggioval még jobb. A vezetők többsége segít, lehúzódik. Ez kellemes meglepetés. A kivételek a szokásosak, többnyire valami nagy dög, elsősorban biemdáblju márka. A szokásos, természetesen. Persze ezek között is azért több az előzékeny – ez hozzá tartozik az igazsághoz. A sztráda még érdekes, bő két hete van még csak matricám. Hát a döntő többség letakarodik előlem időben. Pedig nagyobb követési távolságot tartok, mint autóval. Ja kérem, hát a hang… Mert azért van ám hangja, ha valakit utolérek, főleg ha még esetleg vissza is váltok…
A kamionokat, teherautókat, füstölő dízeleket, mikrobuszokat és gyors-kisteherautókat, elsötétített ablakú járgányokat, mobilozókat (így, ebben a sorrendben) pedig motoron még jobban utálom, mint autóval. Nem is tűröm meg magam előtt ezeket, az első adandó alkalommal elhúzok. Szó szerint.
Befejezésül a motovlogokról. Mostanában sokat nézem ezeket, meg a sajátomat is elindítottam. A többsége tetszik, többet követek is. De bőségesen található olyan is, ami a legkevésbé sem tetszik. Egyszerűen őrültség, ön- és közveszélyes manőverek sorozata. Sajnos ilyenek is vannak. De még a kedvenceim között is előfordul, hogy szidja az „ellent” valamiért, holott saját magát manőverezte balesetveszélyes szituba. De élőben is többször előfordult, hogy én még kivárok valamiért, más motoros(ok) meg el/bedönget(nek) a szituációba. Az igazság az – bár mindig is szerettem tempósan menni géptípustól függetlenül - , hogy soha nem szívleltem és lehetőség szerint kerültem a nagy tempókülönbségű előzéseket, kikerüléseket, sokszereplős autósor előzéseket. Az bizony potenciális veszélyforrás, bárki elbambul vagy „besokall” egy kicsit is.
Mára ennyit, nézzetek be az „Öreg Motoros” YouTube csatornára is, folyamatosan fejlesztem!
