Régebbi és újabb események - leginkább utódaimnak

Papa project

Papa project

Öreg Motoros 2.

Piaggio Carnaby 200 es (II. rész), robogó a téli napokra

2018. november 14. - oktata

Túl vagyok 4000 km-en meg az első időszakos szervízen. Sokat nem kellett vele vacakolni, mindössze a variátor kezdődő csörgése miatt a variátordobot cserélték. Plusz a maradék folyadékokat, amikkel momentán nem akartam vacakolni. Mindenek előtt a hajtásolajat, amely cseréjének nem találtam nyomát az előző szervízszámlákon, és az előírás szerint csereérett volt.  A színe és állaga alapján még jó lett volna, de kicsit a minimumszint alatt volt. Piti tétel, ment a kukába a régi. Fékolajat és a hűtőfolyadékot is cseréltük, utóbbi még tuti gyári, 11 éves volt. Viszont tökéletesen tiszta, lila színű, a szervízben észre sem vették, hogy a kiegyenlítőtartályban én sötétbarna „valamit” találtam. Úgy érzem, hogy sokkal finomabban megy, jó lett, egy tízesből megúsztam (RMC Törökbálint). Úgy mellékesen vettem néhány üléspróbát az eladósorban lévő „igazi” motorokon. Hát a csípőim nem az igaziak, főleg leszálláskor. De azért bele fogok vágni. Pillanatnyilag az észérvek egy ötszázas Honda mellett szólnak. A régebbiek teljesítménye 57 LE, súlya 200 alatt, végsebessége 200 közelében. Kicsit több és nyomatékosabb a 600-as, de nem érzem annyira testhez állónak, mint az ötszázast. A Hornetek még többet tudnak, közel 100 lóerősek, de pörgetni kell őket, akkor esznek is (mondjuk ez nem érdekel) – de igazából nem az én korosztályomnak találták ki. Meg hát nem kell nekem nagyon bőven 200 felett menni motorral, mert ha tudja, tuti belezavarom valamikor. Szmájli…

A Piaggiohoz ma megérkeztek a téliesítéséhez kért cuccok: egy nagy plexi és egy Tucano Urbano (R049X) lábtakaró, 60e-be sem fájt. Meg is volt a délutáni programom, és már sötétben a próbaút.

Akkor talán álljunk neki

A tartóállvány felszerelésének elvileg pár perc lenne az időigénye. De olasz gyártmány, a mellékletekből nem derül ki, hogy melyik a balos, melyik a jobbos. Az ábrák alapján naná, hogy fordítva raktam be, a képen már jó. Persze az M8 csavar meg sorjás, nem megy be a helyére, előbb meg kell járatni egy kicsit. Ráadásul a taljánok két rögzítő alátéttel kevesebbet csomagoltak, szerencsére volt itthon hasonló. Jött maga a plexi. Itt kissé egyértelműbb volt a rajz, hamar sikerült megfejteni. A plexi felhelyezését inkább négykezesnek saccoltam, nagyon helyesen, szerencsére kéznél volt a Mama.

Helyén a plexi, már csak meg kell húzni minden csavart. (Ugye nem kell ragoznom, hogy elsőre minden csak éppen tartson valamennyit, különben az életben össze nem rakod.)

 

Kész a mű. Mondjuk elvileg nem szabad vele 100 felett menni, ezt nem tudtam. Meg a vadriasztó valszig nem fog kapni levegőt.

 

Pontosabban most kész, annak a gumi izének rugalmas távtartás a funkciója, bár egészen másnak néz ki. Gondolom. A tartóállványokat pedig egymás felé a közelebbi pozícióba kell tenni, a csavar vagyon kifelé.

Nincs ám még vége, most jött a lábtyű. Ehhez sokkal jobb leírást adtak, bár ez is olasz (kínai), igazán jó darab. Néha azért itt is szidtam kicsit a macskaevőket, de csak felkerült a helyére.

Nem is néz ki rosszul. Itt még nincs teljesen megigazítva, meghúzva, felfújva. Igen, azt is kell, szájjal, nem sokat, a piros szelepen át. Merevítést ad a szoknyának, nem fog lifegni menet közben.

Nagyon elégedett voltam magammal. A próbaút után meg pláne, ez nagy dobás volt. Ízlések és pofonok különbözők, nekem kifejezetten tetszik. A Mamának is.

Nem volt nagy út, csak át Törökbálintra, fel az M0-ra, Outleteknél le, a körforgalomból vissza. Már teljesen besötétedett, dübörgött a délutáni csúcs. Öltözet: harisnyanadrág, farmer, sima zokni, félcipő, motoros dzseki, országúti sisak végig felcsapott „rostéllyal”, motoros bőrkesztyű. Szélcsend, 13-14 fok Celsius. Óvatosan oroszkodok ki, kicsit zavar a szoknya lábletételkor. Sima ügy, meg lehet szokni (majd). A plexi elképesztő, nulla szél mögötte, áll, mint Manciban a belevaló. Egész más hangokat hallok, mint korábban. Konkrétan szinte nulla a szélzaj, és a motor duruzsolása a domináns zajforrás. Nem érzem, hogy visszafogná a plexi a kis gépet, megy, mint az albán szamár. Sehol sem fázok, nincs „hidegpontom”. Az M0-on végre megküldöm egy kicsit, óra 115-nél (ami valósan kb. 105), amikor visszaveszem egy hajszállal. Semmi, talán kicsit több a szélzaj, de nem fütyül, rostély és sisakplexi induláskori helyzetben, felnyitva. A Tucano kifejezetten kellemesen kicsit ráfeszül a légáramtól a combjaimra, nem lifeg, nagyon komfortos, jó idő van belül. Visszafelé mintha picit lomhább lenne a gép, van egy nagyon enyhe emelkedő az Auchan előtt, de nincs idő próbálgatni, jön a kihajtó. A törökbálinti emelkedőn és a 2 körforgalomban már szórakozok is egy kicsit, kezdem nagyon otthon érezni magamat. Haza érve leteszem a lábamat a szoknyából – és jé, milyen hideg van itthon a félcipős lábamnak!  Hát úgy tűnik, nem kell majd különösebben beöltözni, használható lesz a könnyebb nyitott bukó, síkesztyűvel sem kell szórakozni, a plexi tökéletesen védi a kezeket. Persze most nincs még hideg, de nekem legalább 2-3 hónappal kitolódik a motoros szezon, az tuti. 

 

Megvolt a nappali menetpróba is, ragyogó napsütésben 13 fok körül, helyenként kifejezetten erős szeles viszonyok között, a cucc mint tegnap késődélután, csak nyitott bukóval. Ami eleve más a korábbiakhoz képest, az az indulási és megérkezési ceremónia. Az egésznek a szoknya az oka, de még a plexi is belezavar egy keveset. Nem férsz rendesen hozzá a géphez, ezzel már változtak is az egyensúlyi viszonyok. Kezdődik a garázsból kiállással, előbb be kell bújni a szoknya alá, majd a forgolódásnál lefejeled a plexit. Beöltözés és indulás is változott, ami jó, hogy a kesztyűt be tudod tenni a plexi mögé. A többi rosszabb, sorrend: sztenderről le, szoknya alá bújás, kötény rögzítése a nyaknál, bukó fel, kesztyű fel, indulás. A szoknya alól a lábat ugyan ki lehet dugni, de nem tök szabadon, szupermotos mozdulatok szóba sem jöhetnek. Ezt kifejezetten szokni kell. Az ülés ugyanakkor gond nélkül nyitható, hozzáférsz a sisak tároló rekeszéhez.

A nagy plexi tökéletes szél- és hangvédelmet nyújt, de nagy terhelést tesz a kormányra. Tükröződéstől teljesen mentes, de vitorlaként működik adott esetekben. Eddig az oldalszél engem lökdösött, nem a motort. Most meg fordítva, a szél a motor elejét cibálja, nem engem. Amúgy sajátos, de nem erős és nem is kellemetlen hangja van a plexi által elterelt légáramlásnak. Azért hallod pusztán, mert a bukó teljesen csendes, az égvilágon semmi fütyülés, a bukó plexije meg felesleges. Még 100 feletti tempónál is. Amit ugye elvileg nem szabad, de kell lenni egy kis tartaléknak abban a százas korlátozásban. A plexi egyébként eléggé mocorog úthibáknál, jön is a kormány környékéről minden féle kotyogás és zörgés, majd ellenőrzöm az egész hóbelevancot. Ami viszont jópofa, hogy mindent motorbedöntést látványosan visszaigazol a hatalmas plexi. Mert kifejezetten nagy és magas cuccról van szó. Az is csak most tudatosult bennem igazán – mivel a bukóban megszűnt a szélzaj -, hogy a CVT váltónál indulás után már nincs érdemi motor fordulatszám változás, még dízel autókhoz képest sem. Városi körülmények között változatlan a moci dinamikája, országúton kissé gyengébbnek tűnik. A csend és a menetszél hiánya miatt kevésbé érzékeled a sebességet, sokkal inkább kell támaszkodni a sebességmérőre.

A szoknya menet közben tökéletes, de szelesebb időben meg országúti tempóban a merevítése ellenére keményen be tud lebegni, még ütésre is képes időnként. Ma valahogy nem akart „fűteni”, biztos kifújta a szél. (Úgy van kialakítva, hogy vízhűtőtől a szoknya alá vezeti a „meleget”.) Mondjuk a hűtővizem se akart különösebben felmelegedni, szerintem nincs termosztát a masinában.

A nyitott bukó tökéletes, viszont 1 óra motorozás után a csípőim környékén, ahol már nem véd a szoknya, kezdett „hidegpont” jelentkezni. Így, ha nem a szomszéd sarokra ugrok le, akkor szükséges lesz a thermo motorosnadrág használata. A „szezonon kívüli” motorozáshoz pedig a nagy plexi és a szoknya együtt szükséges. Pár hónap múlva okosabb leszek ezügyileg.

 

     

 

Motor és Tucano védelem együtt

A bejegyzés trackback címe:

https://papaproject.blog.hu/api/trackback/id/tr7814371565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása